A versenyre való felkészülésünket még áprilisban elkezdtük azzal, hogy ellátogattunk a gyulai várba, hogy közelről ismerkedhessünk a vár történetével, építészetével. Ebben segítségünkre volt egy tárlatvezető is.  A következő lépés az volt, amikor a várnál készített felvételekből, fényképekből elkészítettük a prezentációnkat. Sorra került a többi előzetes feladat is: a vár rajza, a homokvárra kitűzendő zászló, s végül a legszórakoztatóbb feladat, a vár történetéhez kapcsolódó drámajáték. Törtük a fejünket, milyen ötlettel rukkolhatnánk elő. Egyszer csak „beugrott” a Beugró, a tv-ből jól ismert szituációs játék, annak is a Rájátszás című feladata, melyben a színészek néhány egyszerű és nem feltétlenül összefüggő mondatból összeálló párbeszédet helyeznek különböző szituációkba. A készülés során mindenkinek akadt egy-két jó ötlete, s ki előbb, ki utóbb, de végül mindenki ráérzett a lényegre.

A hosszú odaúton először mindenkit elnyomott az álom és a meleg, de aztán a szorgalmasabbak (a lányok) még a vár történetét olvasgatták, majd mire meghallgattuk Kerecsényi várkapitány szomorú történetét, már meg is érkeztünk Böszörménybe, ahol a már megszokott kedves fogadtatásban volt részünk.  Vacsora után csocsó, biliárd és ping-pong közben ismerkedtünk a többi résztvevővel, de arra is szakítottunk időt, hogy még egyszer elpróbáljuk a jeleneteket.

Szombat reggel felpörögtek az események. Reggeli után megnyitóval kezdődött a program, majd elsőként a tíz kérdésből álló tesztet töltöttük ki. Ezt követték a csapatok prezentációi, majd a drámajátékok bemutatása. Terveztük, mégis meglepett bennünket, milyen jól sikerült bevonni a közönséget a játékunkba. Feladatuk - a szórakozáson túl - az volt, hogy ki kellett találniuk, a vár mely helyiségében játszódhat a jelenet.

Némi szünet és felkészülés után jókedvűen indultunk a ránk váró homokkupachoz. A helyszíni építkezést az idén is nagyban segítette a korábban elkészített vár makett, s a csapat faipari tanulója által készített zsaluk is jól jöttek a teljesen szabályos, egyenes oldalú vár építésénél. Az első óra gyorsan eltelt, a második még gyorsabban... Kicsit megijedtünk, amikor a végre elkészült vártorony leomlott, de nem volt idő sokat siránkozni, gyorsan nekifogtunk egy másiknak. Az utolsó percig dolgoztunk, de végül ott állt előttünk a gyulai vár 1:60 méretarányos kicsi mása, körülötte a derékvár maradványaival és a tóval. A vár egyik sarkánál mélyen leásva a cölöpökből és terméskövekből épült alapokat is megmutattuk.  A zsűrinek rövid idegenvezetéssel mutattuk be várunkat, majd kitűztük a zászlót a toronyba (előbb nem mertük, nehogy megint leomoljon…).

Míg a zsűri osztott-szorzott, gyorsan megebédeltünk, letusoltunk és megtekintettük egy korabeli ruhákba öltözött hagyományőrző csoport fegyverbemutatóját. Ezután következett a legizgalmasabb rész, az eredményhirdetés. Jóleső izgalommal hallgattuk, amint az utolsó helyezéstől visszafelé haladva, más csapatok nevei hangzottak el –a remény egyre nőtt, mígnem a harmadik helynél a Szeged Városi Kollégiumot szólították.

A vendéglátást megköszönve, gyorsan buszba szálltunk, hiszen még hosszú út állt előttünk, bár tudjuk, a hazafelé vezető út mindig rövidebb… Az úton különös hangulatváltozásokon esett át a csapat. Először az egész napos koncentrálás után, kissé kimerülve, még nem igazán tudtunk örülni, kicsit sajnálkoztunk, miért nem sikerült jobban.  Aztán ahogy kicsit kipihentük a fáradalmakat, úgy lettünk egyre elégedettebbek a teljesítményünkkel, és a jövőbeli javítás lehetőségeit szem előtt tartva, egy kis számadást készítettünk a belefektetett munka hatékonyságáról, az erősségeinkről és a gyengeségeinkről. Tanulmányoztuk a zsűritől kapott pontokat, s megállapítottuk, hogy ha jövőre is hasonlóan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtunk, akkor legközelebb sem lesz miért szégyenkeznünk. Azzal a jól eső érzéssel dőltünk hátra az üléseinkben, hogy ez tényleg csapatmunka volt, mindenki igyekezett tőle telhetően kivenni a részét a munkából. És a többség azt is jelezte, hogy jövőre is szeretné…

Szeged 2013. 05. 13.                                                                                     Balla Zsolt Attila

felkészítő

Publikálta Szeged, Városi Kollégium

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>