|
A szegedi tizedikes kis „aranyosok” talán előre ittak a medve bőrére, amikor a tanév befejezése előtt mentek el külföldi jutalomkirándulásukra Lengyelországba. A magyar emlékek nyomában járva első élményünk Szlovákiában Árva-vára volt, ahol 359 lépcsővel jutottunk fel a ”sas-fészek” tetejére és gyönyörködtük a kilátásban és a sziklaszirt mélységében.
Wieleliczkán a sóbányát néztük meg, 135 méter mélyre „süllyedve” a föld alá. Az itt kialakított termek nem hasonlíthatóak a tavaly meglátogatott parajdi bányához, az aprólékos részletezettséggel kifaragott kősószobrok teljesen újszerű élményt nyújtottak.
Az egész napos krakkói kirándulásra történő felkészülés után a Wawelben találkoztunk idegenvezetőnkkel. A Székesegyházban a magyar vonatkozású sírok és síremlékek nyújtottak legszorosabb kapcsolódási pontot a magyar történelemmel. Csoportunknak a legnagyobb élményt azonban a harmadik harang nyelvének megérintésével összefüggő babona okozta. Közép-Európa első egyetemén, a Jagello Egyetem kerengőjében hallgattuk meg a híres zenélő órát. Útközben megtekintettük azt a házat, amelyben krakkói tartózkodása alatt lakott II. János Pál Pápa, s melynek ablakából köszöntötte a hívőket egykoron. A főtér szépségét kissé tompította a Posztó-csarnok felújítási munkálata, de a Városháza tornya teljes pompájában tündökölt. A Mária-templom szárnyas-oltárát éppen akkor nyitották szét ünnepélyes keretek között, mikor kis csoportunk ott tartózkodott.
Délután indultunk Auschwitz-ba. Az odavezető úton megnéztük Az élet szép című filmet. A magyar nyelvű idegenvezetés segítségével a megrázó látvány mellett rendhagyó történelemóra keretében emlékeztünk az ott zajló rémtettekre. Birkenaut az árvíz miatt csak a filmekből jól ismert bejáratból láthattuk, ahova befutottak a halálvonatok. A nap zárásaként Krakkó belvárosában tettünk éjszakai sétát és élveztük az élettel teli főteret és a fagylaltot.
Másnap szálláshelyünket elhagyva Debnóba mentünk, ahol egy vasszögek nélkül összeállított XIV. századi fatemplomot néztünk meg. A magyar nyelvű tájékoztató mellé mindenki egy-egy képeslapot is kapott emlékül. A régi Magyarország legészakibb határőr várát Nedecen látogattuk meg. A várral kapcsolatban a legérdekesebb tudnivaló az, hogy 1945-ig magyar tulajdonosa volt. Az egyik legjobb állapotban lévő kővár, melyet egy gyönyörű tó vesz körül. Látképében a vízről is gyönyörködtünk, hiszen kishajóval körbejártuk a tavat. Itt kóstoltuk meg a lengyelek jellegzetes füstölt házi sajtját. A csodálatos panoráma mellett fogyasztottuk el ebédünket.
Délután a zakopánei Gubalowkával mentünk fel a csúcsra és nyílt csodálatos kilátás a hófedte Magas-Tátrára. A napokban hullott hó maradékával kis csoportunk is hógolyózott. A nyári bobpálya osztatlan sikert aratott a gyerekek körében. Ezután foglaltuk el szállásunkat Zdiaron, ahol a hegyek lábánál fekvő panzióban költöttük vacsoránkat és töltöttük éjszakánkat.
Utazás előtti napunk és talán a kirándulás csúcspontja is a Belá-patakban szervezett rafting-túra volt. Hatalmas élményt és felfokozott adrenalin szintet okozott az 5 Cfokos, zúgó-örvénylő víz. Emberpróbáló és mindenkitől maximális erőfeszítést igénylő csapatmunkával minden hajónk sikerrel vette az akadályokat. A Csorba—tónál a természet újra megmutatta erejét és csodálatosságát, hiszen az ebéd ideje alatt 20 perces jégesőt szórt ránk elmosva a délutáni túrát.
Élményekkel gazdagodva és megfáradva érkeztünk vissza Szegedre. A busz kipakolását követően örömmel és egymás szavába vágva, mesélve nézegették a diákok a fényképeket.
|
