|
A szegedi tizedikes kis „aranyosok” 4. bennmaradásos hétvégéjüket Pécsen, illetve a Mecsekben töltötték. A Kulturális Főváros bár már jó ideje várja látogatóit, most mégis okozott némi csalódást, hiszen az építkezések folyamatosan zajlanak; valódi szépségét csak az építési gödröket, gépeket kerülgetve fedezhettük fel. Mindez nem szegte kedvét a csapatnak: rabul ejtett bennünket az örök szerelmet jelképező lakatok sokasága, a Dzsámi keleti hangulata, a Fringe Fesztivál fiatalokat vonzó forgataga, a Székesegyház éjszakai díszkivilágítása.
A szegedi kis „aranyos” csapat pécsi mentora, Pálmainé Orsós Anna idegenvezetőként csatlakozott kirándulásunkhoz és mesélt számos érdekességet, melyről csak a helybéliek tudhatnak.
Szombati első utunk Zengővárkonyra vezetett, ahol a Szalma Múzeumban szalmából készült szőtteseket, tároló dobozokat, kalapokat, játékokat és egyéb képzőművészeti alkotásokat láthattunk. A Tojásmúzeumban a patkolt tojástól, a csipkésre csiszolton át, a hagyományos motívumokat tartalmazó tojásig mindenféle csodát láttunk. Ezen felbuzdulva mi magunk is megpróbáltunk viaszíró technikával különböző hagyományos és egyéni alkotást készíteni, melyet református szokás szerint pirosra festettek nekünk a helyi autentikus kézművesek. A fafaragóknál fából készült bútorokat, tálakat, háztartási eszközöket, játékokat próbálhattunk ki, így a famegmunkálás szépségeit is megismerhettük. Egy kellemes sétával átgyalogoltunk Pécsváradra, ahol a Gesztenyés Panzióban költöttük el ebédünket. A nagy túra csak ezután kezdődött, hiszen 10 km-es sétára indultunk, melynek célja a Zengő csúcsa volt és ennek keretében a püspökszentlászlói arborétumban is süttethettük magunkat egy kicsit a napon. A meredek kaptató és a jó levegő hatására kimerülten szálltunk fel a buszra Hosszúhetényben, így a Tettyére tervezett valóban rövid séta már igencsak nehezére esett a csapatnak. A nap zárásaként az immár hagyományos Csoport születésnapi bulira került sor.
A Pécset bemutató képeslapokról jól ismert TV-toronytól tettük meg utolsó túránkat először a Kis-tubesi kilátóhoz, majd egészen a Tubes csúcsára. Persze itt is járt mindenkinek a csúcs-csoki.
Jóleső fáradtság, rengeteg új élmény, az ismét sikeresen teljesített kilométerek száma a lábunkban igazolta, hogy jó úton járunk, és számos csoda vár ránk még Magyarországon.
|
