|
Tapolca- 2011. június 4.- Egy esztendővel ezelőtt- május
31- én - 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat ellenében fogadta el,
majd iktatta törvénybe az Országgyűlés, hogy az 1920. június 4- iki trianoni
békediktátumra emlékezve- legyen a Nemzeti Összetartozás Napja. Első ízben
Tapolcán rendezték meg a megyei szintű emléknapot.
 A Batsányi János Gimnázium rendezvényeinek a Tamási Áron
Művelődési Központ adott otthont. Nyitóprogramként Czuczor Sándor tartalmas előadását hallgathatták meg Trianonról,
majd irodalmi felolvasással folytatódott a megyei programsorozat. Eközben az I. emeleti előadóteremben
művelődéstörténeti vetélkedő keretében mérték össze a diákok felkészültségi
szintjüket- általános és középiskolás kategóriákban, majd a legjobbakat Lasztovicza Jenő jutalmazta. Az aulában magyar
nyelvjárásokról tekinthettek meg kiállítást az érdeklődők.
 A Városi Moziban Matúz
Gábor témába vágó dokumentum-játékfilmjének vetítésére került sor- A legbátrabb város címmel. Délelőtt-
Trianon emlékének adózva- a Köztársaság térről indult a menet, ahol 1920
méteres távot kellett a jelentkezőknek kocogni, gyalogolni. Zárásként a Kinizsi Táncegyüttes
néptáncbemutatójára került sor.
A Veszprém Megyei és Tapolca Város Önkormányzata által
szervezett központi ünnepség a Trianoni- emlékhelynél vette kezdetét a Tapolcai
Kamarakórus műsorával, és a Himnusz közös éneklésével.
 Megemlékező beszédet Kovács Norbert, a
Veszprém Megyei Közgyűlés alelnöke mondott, aki "az ezeréves Magyarország
harmadik legszörnyűbb katasztrófájának" aposztrofálta a trianoni
történéseket. Mindezt számadatokkal is érzékeltette az alelnök: "- A háború előtt Magyarország területe
324.411 négyzetkilométer volt, 21 millió fős népességgel. A
békediktátumot követően 231.448
négyzetkilométer területet veszítettünk el, az eredeti terület 71 %-át, és
népességünk 64 %-át, köztük több mint 3,5
millió magyart választottak el az anyaországtól, s mindezt a „nemzetiségek
felszabadítása” ürügyén. Az átgondolatlan, felelőtlenül kialakított új határok mélyen belevágtak a magyar
nemzet testébe. Idegen fennhatóság alá került a Kárpát-medencében élő
magyarság kereken egyharmada, azaz minden harmadik magyar, ráadásul több mint felük
az új határ tőszomszédságában, egybefüggő, színmagyar területeken élt.
Elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a
Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk
városát, Aradot és a többi drága, szép magyar centrumokat. Magyarországot
gazdaságilag is sikerült tönkretenniük a „Vae victis”, azaz „Jaj a
legyőzötteknek” alapelvet valló, győzedelmi mámorukban könnyen félrevezethető
nagyhatalmaknak. Így veszítettük el a megművelhető
földek 64 %-át, faanyagunk 88 %-át,
vasútvonalaink 62 %-át, kövezett útjaink 64,5 %-át, ipari üzemeink közel 56 %-át, hitel és bank intézményeink 67 %-át,
valamint a teljes arany-, ezüst-, réz és só készletünket!"
Kiemelte-
Trianon kilencvenegy év elteltével is hatással van ránk. Van, akinek gyász és
keserűség, megint másoknak beletörődés, apátia, elhallgatni-való tény, de olyan
is van köztünk, akinek idejét múlt múltba fordulás vagy hátranézés nélküli
előre menekülés. Beszéde záró szakaszában szólt a kormány közös felelősségérzetéről,
a nemzeti tudat helyre állításról, aminek ékes példája a Nemzeti Összetartozás
Napja is.
"A magyar kormány
ezzel a közös felelősségérzettel cselekszik a Kárpát-medence nemzetiségei felé
is, legyen az a környező országokban élő nép, vagy a trianoni határokon belül
élő nemzeti kisebbség. Mert a magyarok nem más népekkel szemben akarják megélni
nemzeti önazonosságukat. Ugyanakkor joggal várjuk el, hogy azoktól az alapvető
jogoktól, amelyek minden egyes embert megilletnek, a környező országokban se
fosszák meg az ott élő magyarokat. Trianon még ma is annyi fájdalmat okoz,
melynek oka, hogy az utódállamokban kilenc évtizeden át sem rendeződött
megnyugtatóan a határon túli magyarok sorsa. Sokszor részesültek és részesülnek
ma is jogfosztásban, sokszor szenvedtek és szenvednek ma is hátrányos
megkülönböztetést és megaláztatást. Az eltűnő határok Európájában nem
határrevízióval, nem erővel és nem kalandor módra zavarkeltéssel kell
megvalósítanunk össznemzeti önrendelkezésünket, hanem egyrészt a belső önbecsülésünk,
helyes nemzettudatunk helyreállításával, másrészt a határokon átívelő
nemzetegyesítéssel, a kettős állampolgárság és a határon túli magyarság
autonómiatörekvéseinek támogatásával.
2010. május 31-én az új Országgyűlés és
annak felelős kormánya június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának
napját, a Nemzeti Összetartozás Napjává
nyilvánította.
A törvény elfogadásakor kifejezésre juttatta, hogy:„a több állam
fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes
magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s
egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
A legfontosabb, hogy azzal is, hogy az
elszakított részeken élő magyarok számára megadta a magyar állampolgárság lehetőségét,
amely által nemzetünk újonnan egységbe forr."
Az ünnepi rendezvényen közreműködtek a történelmi
egyházak képviselői, Baranyi Péter és Szűcs László
színművészek, valamint a helyi Honvéd Kulturális Egyesület. 
|
