 Tapolca- Megdöbbentő számadat, hogy hazánkban 1 millió fölötti kóbor
kutyát számlálnak. Sajnos, már nagyon sok cica is erre a szomorú sorsra jutott.
Közülük a "szerencsésebbek" állatmenhelyekre, vagy ideiglenes
gazdikhoz kerülnek, de sokukat az utcán, erdőkben, egyéb helyeken éri el a
végzete. Dr. Ásványi Tamás tapolcai állatorvossal egy sorozatot indítottunk
útjára, amely ezt a kérdéskört feszegeti, és még sok egyéb állattartással
kapcsolatos miértre is választ fogunk kapni.
Kellemetlenül érzi magát a gazdi, amikor gondol egyet a kutyája, és sétáltatás közben egy másik eb székletét kezdi majszolni. Miért teszi, tudunk tenni ellene? Erre a kérdésre is válaszol Ásványi doktor, valamint azt is megtudhatjuk tőle, bírja-e házi kedvencünk a repülőutat.
- A koprofágia /székletevés/ ugyan betegségként aposztrofálják, mégis természetes folyamatról beszélünk. Vissza kell kanyarodnunk a régmúltba, amikor még vadon éltek. Falkákban ejtették el a zsákmányt, majd az volt az első dolguk, hogy kizsigerelték. A belsőséggel kezdték a falatozást, mert abban még rengeteg vitamin, ásványi anyag volt, amit szervezetük jó tudott hasznosítani. Ezért van az, hogy alkalom adtán a jószág a saját, vagy egy másik eb ürülékét felszedi.
 A mi számunkra nagyon gusztustalannak tűnik, ráadásul sétáltatás közben kellemetlen látvány, amint házi kedvencünk székletet majszol a parkban /mosolyog/.
Amennyiben kölyökkorban nem szoktattuk le erről, a későbbiekben már nehezebb dolgunk lesz. Léteznek táplálék-kiegészítők, amelyeket orálisan /szájon át/ beadva, a széklet szag- és ízanyagát oly' mértékben megváltoztatják, hogy egy idő után már nem lesz kedve ehhez a művelethez.
A probléma nem egyedi, a fajta adottságaitól is függ. Akinek szüksége lenne erre a termékre, az székletevés elleni szert kérjen az állatorvostól kutyusa számára.
A koprofágia nem csak húsevő állatok esetében fordul elő, hanem baromfinál, sertésnél, és nagy ritkán szarvasmarhánál is. Az esetek többségében nem hiánybetegség áll a háttérben. Sokkal inkább jellemző, hogy az eb kicsi korában sokat unatkozott, vagy olyan ennivalót kapott, amit nem tudott megemészteni, ez a székletében megjelent, és ott kapott rá az ízére. Ez nem igazán betegség, sokkal inkább- a gazdi számára kellemetlen- állapot.
 Kölyökkorban kell odafigyelni a jószágunkra, ne hagyjuk alatta a székletét, hogy "felfedezze"! Amennyiben mégis tapasztaljuk nála mindezt, ebben a korban szoktassuk le róla, hiszen még fogékony, szocializálható állapotban van!
- Egy másik gazdi magával szeretné vinni kedvenc csivaváját egy hosszú repülőútra. Aggódik, hogy kibírja-e a viszontagságokat?
- Minden további nélkül! Annyit azért szoktunk javasolni ezekben az esetekben, ha az átlagosnál idegesebb, stresszesebb jószágról van szó, akkor érdemes belső feszültség-csökkentő gyógyszerezését már az utazást megelőző napokban elkezdeni, egészen a repülőre adás napjáig. Ugyanez a művelet a megérkezés után is javasolt.
A nagyobb probléma, hogy egy ilyen szállítás horrorisztikus összegeket emészt fel, a költsége egy felnőtt ember jegyének árával vetekszik, főleg hosszabb út /USA/ esetén!
Poggyásztérben nem szállítható a jószág, a repülőgépen külön helyet biztosítanak számukra.
Van még egy fontos tudnivaló! Az adott célország Állategészségügyi Hatósága által támasztott követelményeknek is meg kell felelni. A bevitelhez szükséges engedélyek, vakcinák igazolása, külső és belső parazita-mentesítés, stb...
A kutya- nagyságától függetlenül- jól bírja a repülőutat, hiszen velünk- emberekkel- ellentétben, ők nem tudják, hogy egy gép röpíti őket, ami akár le is zuhanhat... vagyis nem fognak stresszelni sem ez, sem más miatt. Az egyensúly-rendszerüket, csakúgy, mint a mienket is, megviseli a le- és felszálláskor adódó fizikai ráhatás, ami akár folyamatos hányásban is megnyilvánulhat. Azonban nem törvényszerű.
Emellett vannak homeopátiás készítmények is az ilyen jellegű utazási kellemetlenségekre.
Tapasztalatom szerint az autóhoz szoktatott, abban szállított jószágok sokkal jobban bírják a repülőutat, mint a többi kutya.
|
