Budapest- 17 esztendősen már felkérésre hastáncot tanít, egy évvel később a profik között a legjobb- Miss Hastánc Hungary 2005 cím birtokosa. 21 éves, amikor Libanonban egy nemzetközi megmérettetésen az előkelő 5 helyen végez.
Sikeresen működteti a MayaDance Hastánc Stúdióját, ahol eddig megszerzett tudását adja át a jövő reménységeinek, vagy egyszerűen csak a mozogni vágyóknak.
Sümegen volt szerencsém megcsodálni a varázslatosan hastáncoló és elbűvölő szépségű Székely Mayát. Ismerjék meg Önök is!

- Szerencsés csillagzat alatt születtél? Rögös vagy egyenes út vezetett a hastáncos kezdetekhez. Néhány szóban gyermekkorodról!

- Igen, úgy érzem, szerencsés csillagzat alatt születtem. Amit akartam, elterveztem, mindig sikerült. És csak a pozitívra emlékszem. Nem őrzök negatív emlékeket, ezek azonnal "törlődnek a rendszerből".

Hiszek a vonzás törvényében: ha boldog, kreatív időszakomat élem, egyre csak jönnek a pozitív történések, élmények, így az újabb és újabb inspiráció - tulajdonképpen ilyenkor egy "életöröm-buborékban" létezem. Ha valami miatt kipottyanok ebből a buborékból, akkor tudom, hogy mielőbb meg kell állítanom a romboló, negatív gondolatokat, nehogy egy balszerencse-görgeteg üldözőbe vegyen. Sokan hajlamosak a pesszimizmusra, és arra, hogy nem is remélnek, nehogy csalódni kelljen. Szerintem ez pont fordítva működik, mosolyogni, bizakodni kell, hogy az ember be tudja vonzani a jót, és a szerencsét. (Egyébként ebben a hastánc is segít, mert minden bánatodat elfelejted tánc közben, vagy egyszerűen kitáncolod magadból a feszültséget.)

Hobbi-zenész családba születtem, édesapám zenekarban énekelt, szaxofonozott, gitározott, édesanyám hegedült, vokálozott. Otthon mindig szólt a zene, és az ének. Zeneiskolába kerültem (6 éves koromig édesapám botfülűnek hitt - aztán a kocsiban a felvételire tartva, majd a helyszínen is valahogy varázsütésre tisztán kezdtem énekelni). Kórusban énekeltem, fuvolázni tanultam, néptáncoltam. Az általános és középiskola éveiben több sportággal is próbálkoztam: tenisz, kosárlabda, röplabda, úszás... élveztem ezeket a mozgásformákat, de éreztem, hogy a tánc az, amiben igazán ki tudnék teljesedni. Kissé molett gyerek lévén szóba sem került a balett, vagy az akkoriban divatos, és áhított rsg /ritmikus sportgimnasztika/... a társastáncban pedig nem sok sikerélményem volt. Maradt az otthoni "videoklip-tánc". Közben kiderült, hogy gerincferdülésem van, így a testnevelés órák alól felmentettek, és délutáni gyógytornára küldtek. Tinédzserként nem vettük komolyan a gyógytornát, és az ehhez kapcsolódó úszást; az egész leginkább a megúszásról szólt...

Aztán 14 évesen Budapesten a Déli pályaudvarnál a buszra várakozva figyeltem fel Balogh Andrea- Akinda hirdetésére, mely szerint a hastáncot kortól, testalkattól függetlenül bárki elsajátíthatja... úgy gondoltam, egy próbát megér. Nem tudom, ki mennyit gyakorol otthon kezdőként, de én éjjel-nappal gyakoroltam. A tanult alapmozdulatokat próbáltam különböző zenékre rárakni, egymásba fűzni, kis kombinációkat alkotni. Mozogtam és alkottam is egyben. Nagyon élveztem ezt a tanulási folyamatot. A gimnázium sokszor feszült időszakait mindenképpen megtörte - a délutáni tanulás közben minden órára jutott egy 10 perces tánc-szünet. A zene dübörgése a szobámból megszokott volt nálunk, így szüleimnek szinte fel sem tűnt, hogy megtanultam hastáncolni. Fél év után Akinda tanárához, Tiához kerültem, ahol a középhaladó, majd haladó csoportba kezdtem járni. Nem ijesztett meg a kihívás, mert minél többet akartam látni, tanulni, ezt aztán otthon mindig videóra vettük Anyuval, hogy visszanézve a táncot, ki tudjam javítani a hibáimat.

Az első fellépésem a József Attila Művelődési Házban esett meg, több száz fős közönség előtt. Saját koreográfiát vittem: egy nyikorgó, autentikus zenére, és egy dobszólóra táncoltam. Bár "csípőileg" rendben volt, a kéztartás, egyenes tartás és a színpadi MOSOLY elsajátítása még beletelt pár évbe... Ezután Anyu segítségével megpróbáltam minél több fellépésre elmenni, hogy megszokjam a színpadot. 17 évesen felkérésre kezdtem tanítani egy fitnesz centerben, a nagytükör non-stop feedbackje /visszacsatolás- a szerk./, és az, hogy másoknak is példát kellett mutatni a szép tartással, a mozdulatok tökéletes kivitelezésével, sokat fejlesztett.     

2005-ben, a 18. születésnapom előtt lettem Miss Hastánc Hungary, ami egy hatalmas elismerés, hisz profik mérkőznek ezen a versenyen.

- Bemutatkozásodból kiderül, hogy a művészet és a sport területén is kipróbáltad magad. Ezek segítségedre voltak a későbbiekben, vagy "csak" önmagad tesztelted?

- Kerestem önmagam, és azokat a szabadidős elfoglaltságokat, amikben jó vagyok, bizonyíthatok magamnak, sikereket érhetek el. Nem gondolom, hogy a korábbi hobbijaim segítették a hastáncos fejlődésem. Ha balettozom, vagy komolyabban sportolok, az talán előnyt jelentett volna, de én tényleg mindent a hastánc által tanultam meg (szép testtartás, hajlékonyság, kitartás, stb.)

- 14 évesen megtaláltad az egyik "nagy szerelmed". A keleti kultúra, annak tánckultúrája vonzott, vagy ez sokkal összetettebb volt számodra?

- Nem, nem a keleti kultúra vonzott a hastánc világába. Táncolni akartam. Kerestem a nekem való táncstílust. Mai napig tanfolyamaimra, workshopjaimra inkább jellemző a mozdulatok gyakoroltatása, a teljes átmozgatás, mint a kulturális vonatkozásokra összpontosítás.

- Még tizenévesen begyűjtötted a legrangosabb hazai elismerést. Profik között legjobbnak lenni komoly fegyvertény. Mit adott számodra a "Királynő"-ség?

- Elindította a karrieremet; sokat köszönhetek ennek a címnek. A Miss Hastánc Hungary cím felkelti az emberek érdeklődését, külföldön is előszeretettel tüntetik fel plakátokon a nevem mellett. Persze ahhoz, hogy ez hosszútávon is működjön, jól kell szerepelni, ki kell tűnni, egyedinek kell lenni.

- A hastánc főként csapatmunka, de szólóban is látványos. Te az utóbbi elkötelezettje vagy. Miért?

- Az egyiptomi hastánc szóló stílus. A szóló táncos és a zenekara közös produkciója. (http://www.youtube.com/watch?v=lcK6Fv1DkTI)

Sokszor improvizatív, így egy igazi raks sharkit képtelenség lenne csoporttánccá alakítani. Kérdésedre válaszolva: valahogy így alakult. Kezdőként-középhaladóként nem jártam koreográfia órákra (ami a csoportban fellépéshez szükséges). Mindig a magam útján jártam, saját koreográfiákat szerettem alkotni, próbálgatni a mozdulatokat különböző stílusú zenékre (pl. Prodigy, Metallica, és persze a színpadra hastáncos zenékre..). Mindig úgy éreztem, csoportban táncolni nagy felelősség - míg a szólódat elronthatod, senki nem veszi észre, a csoportban rögtön feltűnik, ha valamit máshogy csinálsz. Ezt a problémámat végülis úgy sikerült megoldanom, hogy a saját tanítványaimmal táncolok, és középen, elöl állva még direktnek is tűnhet, ha valami máshogy sikerül. :) Nagyon szeretek a tánccsoportommal, a Ya Amar Dance Company-vel dolgozni, így mára ugyanolyan szívesen táncolok csapatban, mint szólóban. Teljesen más, és valahogy "több" az élmény.

Videók:

http://www.youtube.com/watch?v=ojJk4tXHqW4

http://www.youtube.com/watch?v=fd4VbCzQUMc

http://www.youtube.com/watch?v=aAIwOduf8PE

http://www.youtube.com/watch?v=q8cRO3GCNuk

- Örök téma a férfiak körében a hastáncos hölgyek alakja. A vékony vagy a teltebb alak a dominánsabb? Számít egyáltalán?

- Szerintem akkor átütő a táncos, ha sugárzik róla, hogy jól érzi magát a bőrében. Hogy elégedett magával, vonzónak érzi magát. Nem számít, hogy vékony, vagy telt. Ha változni akar, a hastánc által az is lehetővé válik, erőt meríthet belőle.. Látványban és a mozdulatok kivitelezése szempontjából a nőies alak - széles csípő, párnák itt-ott - előnyt jelenthet..

- Felvetődik a kérdés, van-e konkurencia-harc a Te színvonaladon?

- Azt hiszem - olvasom, hallom -, hogy van. Nem foglalkozom ezzel. Saját stúdióm van, aki nálam szeretne tanulni, az jön, aki nem... hát nem. Nálam nincsenek szigorú szabályok. Nem kérem számon, ki hova jár, mit csinál. Ha hozzám is jár, annak örülök. A koreográfia órákon lehet videózni, megosztom a zenéket, gyakran rakok fel workshop és órai videókat a YouTube-ra. Nem féltem a tudásom, a koreográfiáim.

- Táncolni vagy oktatni a nagyobb felelősség és kihívás?

- Mindkettő felelősség és kihívás: egy új kezdő csoport tagjait megismertetni a hastánccal - azt akarod, hogy nekik is annyi örömet jelentsen, és életük része lehessen, mint neked, drukkolsz, hogy el tudják sajátítani az órán bemutatott mozdulatokat, szeretnéd, hogy mielőbb szabadon táncolhassanak, minél több mozdulatot megismerjenek, ugyanakkor ügyelned kell, hogy minden órán legyen sikerélmény, és hogy mindenki meg tudja csinálni a mozdulatokat.Vagy például a versenyfelkészítés, amikor igazán tehetséges lányoknak készítek koreográfiákat. Ez is nagy felelősség, hiszen részben rajtam múlik, milyen eredményt érnek el, vagy hogy milyen érzésekkel mennek majd fel a színpadra.

Fellépés is lehet felelősség, kihívás. 2008 nyarán egy hónapot töltöttem Libanonban, egy "Megatánc" szerű műsor forgatásán. A Hizz Ya Nawaem TV-showban 14 lány (12 különböző országból) versenyzett, adásról adásra egy valaki távozott. A felvétel egy hónapig tartott, aztán ezt 2008 októberétől több hónapon át sugározta több arab, amerikai és európai adó (pl. LBC, LBC Europe, LBC America, stb.). Hatalmas élmény volt, nagy kaland, amibe bármikor újra belevágnék. Erről az egy hónapról bőven tudnék mesélni, nem csak tánc, hanem lelki vonatkozásaiban is. Végül 5. lettem.

Videók az adásból:

http://www.youtube.com/watch?v=CW0wkIOBHjw

http://www.youtube.com/watch?v=1cLEOsvK_Pg

http://www.youtube.com/watch?v=K_mvQw4axVw

- Sok országban léptél már fel, szinte mindent elértél. Van-e még megvalósítandó cél az életedben... ha igen, melyek azok?

- Igen, persze, mindig vannak újabb és újabb célok. Közelebbi célként bizonyos versenyekre felkészíteni a tanítványaimat, vagy például aktuális kedvenc zenékre koreográfiákat készíteni, új ötletekkel valami egyedit alkotni... ezt szólóban, vagy csoportban színpadra állítani. Távlati célok közt szerepel természetesen a család/gyerekek, hastánc téren pedig a világ különböző hastáncfesztiváljain való oktatás, fellépés.

- Végül: szerinted mikor érdemes elkezdeni a hastáncot? Milyen jótékony hatása van arra, aki ezt a műfajt választja?

- Úgy gondolom, tinédzser kortól kezdve kötelezővé kellene tenni minden lány/nő számára. A hastánc jótékony hatásai közül a következőket emelném ki: szép tartást ad, átalakítja a testet, hajlékonnyá, kecsessé, légiessé, ugyanakkor erőssé tesz. Magabiztosságot ad, és általa elfogadod magad, ki tudsz teljesedni... és persze inspirál, az élet minden területén.

A fotókért köszönet Székely Mayának!

Publikálta null