Tapolca- A tetoválás a régmúlt időkben társadalmi jelentőséggel bírt- minták, jelek- a hovatartozás beszédes motívumai voltak. Mára egyes emberek számára divat, döntő többségük céltudatosan kifejezőeszközként, önmegvalósításának eszközeként használja, egyfajta mondanivalót közvetít a külvilág felé. Településünk jelenleg legismertebb tetoválója és piercere (testékszer behelyező)- Fülöp Artúr-  jövő hónaptól külföldön folytatja karrierjét.

- Merjünk nagyot álmodni. Nálad is így kezdődött?

- Valójában a gazdasági válság juttatott odáig, hogy az élet más területén is kipróbáljam magam. Megszűnt a munkahelyem, ezt követően döntöttem úgy, hogy kimegyek a testvéremhez „szerencsét próbálni”. Róla annyit kell tudni, hogy Prágában sikeresen működtet egy tetováló szalont. A szakmája mestereként biztatott, annak ellenére, hogy még rajzolni sem tudtam normálisan. Rövidesen ráleltem a megfelelő emberre, aki átadta a tudásanyagát, egyben rádöbbentett: ha az ember hisz és bízik önmagában, képes olyan dolgokat megvalósítani, amit addig lehetetlennek gondolt.

Egy idő után már kezdtek tetszeni a rajzaim, ez motivált, hogy elkészítsem az első „művemet”. Egy nonfiguratív skorpió volt… Jani, a tesóm aprólékosan mutatta meg a szakma legapróbb fortélyait, egy lányra varrtam fel a kért motívumot. Velem ellentétben, sokan disznóbőrön gyakorolnak, ami nem jó, ugyanis képtelen visszaadni az emberi bőr reakcióit.

- Konkrét motívumokat kérnek?

- Változó. Vannak, akik végletekig ragaszkodnak ahhoz, amit magukkal hoztak, megint másoknak vizuális elképzelésük ugyan van, de az interneten sem találtak hasonló motívumot, ezért velem rajzoltatják meg. Jobban szeretem, amikor megbeszéljük a részleteket. Ahogy Jani tesóm szokta mondani: Az a jó tetováló, aki képi világában felül tudja múlni az illető által hozott motívumot. Ezt annyival egészítem ki, hogy alkalmanként a hozott kép hibáit- pozitív irányba- korrigálni tudjuk, amikor felvarrjuk a bőrre.

- Beszélhetünk közkedvelt motívumokról?

- Nem. Az emberi fantázia egy kiapadhatatlan forrás. Amikor magadénak érzed a tetkódat, akkor már megérte. Jómagam időtérképnek aposztrofálom őket, ha ránézek bármelyikre, életem egy-egy korszaka jut eszembe. Egyre inkább kifejezőeszköz a tetoválás, természetesen a pillangó az egyik elnyűhetetlen motívum a hölgyek körében.

- Van „egészséges” darabszám a tetoválás terén?

- Ezt az adott egyén döntésén múlik. Határt lehet szabni akár egy, kettő vagy három után is… amióta nyitottabbak lettek az emberek, és a a munkahelyek is rugalmasan kezelik ezt a kérdést, többen bevállalják. Volt, aki 35 évesen jött… és nem egy apró motívummal nyitott, hanem telibe varratta az egész karját.

Hatalmasat változott a világ és benne- mi- emberek is. Mások az értékrendek- egyik generáció leköszön, jön egy másik, akik rugalmasabbak… és akkor a technika fejlődéséről nem is beszéltem. Ezek mind hozzájárultak a tetoválás és a piercing térhódításához. Az egyik alkalmi dísze testünknek, a másik inkább kifejezőeszköz és egy életre szól.

- Beszéltünk a divatról és a kifejezőeszközről is…

Aki csak divathóbortból tetováltat, előbb-utóbb megbánja! Aki pusztán azért varrat magára egy motívumot, hogy menő legyen, nem fogja jól érezni magát a saját bőrében, hiszen külső indíttatásra cselekedett. Személy szerint egyetlen tetoválásomat sem bántam meg…

- Felvetődik a kérdés a színvilággal kapcsolatban is.

- Realisztikus világunk is színek sokaságából tevődik össze. Egy aprócska virág is attól lesz szépen kidolgozott és élethű, ha mindezt színekkel érzékeltetjük. Akik ilyen egyéniségek, mindez a tetoválásukban is visszaköszön. A fekete-fehérnek is megvan a maga ősi eredete, természetes hatása. Stílus- és emberfüggő, de mindkét verzióban a színvonalas műre kell törekednie az alkotónak.

- A gyengébb nem a bátrabb, vagy mi vagyunk a legények a gáton? Melyik testrészre kerül a legtöbb motívum?

- A nők sokkal bátrabbak, határozottabbak, a fájdalom-küszöbük is jóval magasabb. A férfiaknál viszont a méret a lényeg, ritka, hogy kis motívumokat varratnak magukra. Divatos felületekről sem beszélhetünk, a hölgyek esetében- esetleg- a derék tájéka, vagy extrém helyek, mint pl. a fül mögötti rész.

A tetoválás a ma oly divatossá vált piercinggel karöltve egyfajta testékszernek minősül. Így van ez az adott motívummal is, amikor első lépcsőben a kontúr felkerül a testedre, azt kell érezned, hogy kényelmes, avagy tetszik a látvány… ezért is javaslom kevésbé látható helyek esetében a tükröt- azonosuljon a látottakkal, ha tetszik, folytatódhat a munka.

- Manapság sokakra ráakasztjuk a művész jelzőt. Mitől válik valaki tetováló művésszé?

- Kritérium, hogy a szakmának el kell ismernie a műveidet. Amikor a legnevesebb tetoválok bólogatnak a a munkáid láttán, már művészi szintre emelkedtél, letetted a névjegyed! Vannak olyanok is, akik nagyon tehetségesek, de elkallódnak kisebb szalonokban.

A felsoroltakon kívül kell egy mester, akitől megtanulod a szakma részleteit. Nekem óriási szerencsém volt a tesómmal /fotó bal oldalán/, aki már több mint egy évtizede tetovál és a legjobbak közt tartják számon. A tetoválás a rajz és a festészet ötvözete. Nagyon komoly színátmenetek, színkeverések szükségesek egy mestermunkához, hogy visszaadjuk, amit elvárnak tőlünk. Például egy realisztikus skorpió esetében árnyékolással képes vagyok olyan hatást elérni, mintha éppen a válladon araszolna a „kis aranyos”. Amennyiben mindez kellő sikerélménnyel is párosul, megvan a kellő motiváció a jövőt tekintve.

- Mi a kihívás egy tetováló művész számára?

- A komolyabb, árnyékoltabb minták vagy a portrék. Visszaadni egy szeretett személy, állat arcát, vonásait… bizony nem kis munka. Rengeteget fejlődtem, de tisztában vagyok a hiányosságaimmal is, ezt tökéletesítem jelenleg is. Büszke vagyok az eddigi munkáimra, remélem, a jövőben is sok szép tetoválással örvendeztetem majd meg Ausztriában is az embereket, akik igénybe fogják venni a szaktudásomat. Jani rengeteg tapasztalatot adott át nekem, 2 esztendő után sikerült odáig eljutnom, hogy külföldön érdeklődnek utánam. Nem szabad kihagynom az adandó alkalmat, még akkor sem, ha van pro és kontra is. Anyagilag abszolút megéri, emellett én is kiteljesedhetek, azt művelhetem, amit szeretek.

Ugyanakkor ritkábban fogom látni a családtagjaim, barátaim, ismerőseim. Akik ismernek, tudják, hogy tagja voltam a Katona „Főnök” László nevével fémjelzett Kóbor Angyal és a Fekete Bárányok bandának is... őket is magam mögött kell hagynom.

- Nem kortes beszédet, sokkal inkább tényeket szeretnék… véleményed szerint ártalmas a tetoválás?

- A tetováló szalonokat, stúdiókat egy modern fogászati rendelőhöz tudom hasonlítani. Az eszközök sterilitási szintje maximális, az uniós festékanyagok is olyan teszteken mennek át, amelyek azonnal kimutatják, ha nem felelnek meg az előírt követelményeknek. Ráadásul palackozás előtt is van még egy sterilizációs folyamat, ily módon is megakadályozva a bakteriális fertőzés lehetőségét. Emellett testbarát, növényi festékanyagokról van szó.

Tetoválásnál még nem, de hennafestésnél már jómagam is láttam égési sérüléseket. Aki a tetkó mellett voksol, abban az esetben dönt rosszul, ha nem gondolja át, mit is szeretni felvarratni a testére, mert nincs visszaút. Amennyiben megunja néhány nap vagy hét után az illető, a lézeres kezelés marad, mint egyetlen megoldás. Ez a beavatkozás roncsolja a bőrszöveteket, égési sérülések maradnak hátra.

- Reméljük minőségi tetoválásaiddal rövidesen Téged is a legjobbak között tartanak majd számon. Azért bízhatunk benne, hogy a jövőben még Tapolcán is megvillantod majd a tudásod?

- Hosszú távra terveztem a külföldi pályafutásomat. A tesómnak sikerült, én is optimistán tekintek a jövőbe. Alkalmanként haza fogok jönni a családomhoz… és ha valakinek tetováltatni támad kedve, természetesen vállalni fogom. Ausztria távlatokat nyitott számomra, de soha nem felejtem, hogy ez a hazám, a városom, itt élnek, akik kedvesek a szívemnek!

Publikálta null