Tapolca-2010. november 22.- „A tanító egy gyertya, feladata, hogy
világítson! Hivatásom adott erőt és sok örömet… s, ha a tudás mellett a
viselkedés- kultúra is megmaradt, ha erkölcsüket csiszolni tudtam, ha saját
életem példája által nemesebbek lettek, akkor köszönöm a Sorsnak…”- nyilatkozta
még 2008. augusztus 3- án lapunknak Görcsös Mihályné dr. Takáts Gizella, a „szeretet
tapolcai követe”, a Pro Urbe- díjas nyugalmazott pedagógus.
A fáradhatatlan, mindenki Gizi nénije nyolcvanon túl is „pörög”, bár a
tempóból visszavett, de szellemi fittségére ékes példa, hogy Szólj, síp, szólj!
címmel gyűjteményes könyvet jelentetett meg, aminek bemutatójára komoly érdeklődés
mellett a Városi Moziban került sor.
Elenyésző lehet azon helyi,
környékbeli polgároknak a száma, akik nem ismerik a mindig mosolygó, szerény,
kedves, egyedi humorral megáldott Gizi nénit, aki még tudott „taní-tani”, s a
mai napig nem pusztán verbálisan, hanem lelkiekben és cselekedeteiben is
ízig-vérig magyar.
A könyvbemutatót Kovács Melinda
moderátor szívhez szóló gondolatai nyitották, majd az Andante Kórus is
kedveskedett a szerzőnek.
A következő bő órában a könyv
szerzőjével beszélgetett N. Horváth Erzsébet, az Új Tapolcai Újság havilap
főszerkesztője. Nehezen kezdett bele élete főbb
állomásainak elmesélésébe Takáts Gizella, de a teremben helyet foglalók közül
mindenki tudta- ha valakinek, Gizi néninek a fő fegyvere a magyar nyelv.
Már az általa említett számok is
beszédesek: 60 év az oktatásban, több, mint 15 ezer diák, 40 éven keresztül volt kórusa,
akiknek 800 dalt tanított meg.
„… életem, a hivatásom maga volt
a diadalút”- fogalmazott. Elérzékenyülve szólt szüleiről, magas beosztású
édesapjáról, akit három fő vezérfonal mentén élte mindennapjait- adok, tűzifa
és kenyér. Ő is eszerint nőtt fel, munkára nevelték őket. Kikerekedett szemmel, mosolyogva
beszélt azokról az élményekről, amelyeket pályafutása során a tanulókkal
közösen élt át.
A tőle megszokott ironikus-vicces
formában mesélte el élete párjával- Görcsös Mihállyal történt ismerkedésük
előzményeit, amelyen jót derült a nagyérdemű is. Pedagógiai tanulmányait a pécsi,
szegedi és budapesti egyetemeken végezte magyar nyelvből, történelemből és
kémiából, majd 1982- ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi
Karán doktori címet szerzett. Erről és zenei vénájáról is hallottak a
megjelentek anekdotát a Kodály-tanítványtól.
Külön „fejezetet” szenteltek a
könyvvel kapcsolatos tudnivalóknak. Mint kiderült, a Szólj síp, szólj! „jogelődje”
már a Hangodi László főszerkesztőségéhez köthető Új Tapolcai Újság hasábjain
megjelent, aminek immár nyolc esztendeje.
„Ahogy jöttek az alkalmak, vele
jöttek a szösszenetek is, így aztán papírra vetettem a bennem rejlő
gondolatokat”- fogalmazott a szerző. Az intelmekről szóló könyv
kulcsszavaiként a becsület, türelem, példa, következetesség, bölcs alkalmazkodás
is visszaköszön.
A beszélgetést a Duna televízió
munkatársa köszönő levelének felolvasása szakította meg /Németh István Péter
irodalomtörténész, költő olvasta fel- a szerk./, majd Gizi néni egyik versét szavalta el Pálmai Márk.
„Észre kell vennünk egymás
gondját, baját, nyitott szemmel kell járnunk a világban! Vannak csendes csodák,
de sajnos csendes nyomorúságok is. Sokszor az szorul segítségre, aki a
legcsendesebb.
A Szlovákiában eltöltött idő csak megerősített szolidaritásomban. Tetteimben a
jutalom!”- nyilatkozta lapunknak Takáts Gizella két éve, a könyvbemutatón is
erről beszélt. Nem véletlen, hogy a mélységes identitástudat mellett az
együttérzéstől és részvéttől vezérelve ajánlotta fel, hogy minden eladott
könyve árának felét Kárpátaljára szánja- így segítve a rászoruló gyermekeken.
„Amíg csak bírom, folytatom ezt a
karitatív tevékenységet is”- mondta határozottan a nyugállományú pedagógus.
„A szeretet kulcsa minden gyermek
szívének zárját nyitja” és a „Hála nagyon szép virág” bölcseleteivel is
érzékeltette, hogy más volt a hat évtizeddel ezelőtti gyermek, és más a mai, de
meg lehet találni a közös nevezőt, ha kitartóak vagyunk. A tartalmas beszélgetés végén utalt
rá, hogy tehetség, szorgalom és lehetőség is kellett ahhoz, hogy ez a kötet
napvilágot láthatott, de olykor harcok, vagy bizonyos mértékű megalkuvások árán
sikerül. Szeretne még „annyi-amennyi”
egészséget a jövőben… emellett szolgálni és írni tovább.. ameddig Isten engedi-
vázolta fel a közönségnek a jövőképét mindenki Gizi nénije.
A rendezvény végén ajándékokat
adtak át a kötet szerzőjének, majd dr. Takáts Gizella dedikálta a megjelent
könyvét.
A
"szeretet tapolcai követe"- még 2005. november 15- én készült a fotó,
amikor az önzetlen, fáradhatatlan, hittel, reménnyel és szeretettel
felvértezett Gizi néni "útra kél", hogy lábbeliket vigyen a kárpátaljai
gyerekeknek.
"- Úgy gondoltam, hogy akkor vagyok igazán hiteles, ha személyesen
adom át az összegyűlt pénzt és a lábbeliket is, így visszafelé magammal
tudom hozni azt az önfeledt és őszinte mosolyt és örömet, amely majd
arcukon tükröződik".
|