A szakemberek szerint az öngyilkosság nem nevezhető betegségnek, sokkal inkább cselekményről van szó. A ráta szerint 100000 lakosra jut 25 fő, ami úgy is értendő, hogy minden 4000. magyar ember vet véget ön-kezűleg az életének.
Okai összetettek, mentális eredetűek, de tucatnyi kockázati tényező is kiváltója lehet a cselekedetnek.
Az alábbiakban egy elismert keleti misztikus- Osho- álláspontját, gondolatait olvashatják az öngyilkosságról, köztük egy közös szóösszetétellel- a pillanatnyi elmezavar-ral...

"Az embernek meg kell halnia ahhoz, hogy megismerje az életet a maga teljességében. Mindenkinek vinnie kell a maga keresztjét. Más nem avathat be a titokba, csak a halál. A halál az igazi mester, vagyis a mester: a halál.
Ha kész vagy meghalni, akkor senki nem tud megakadályozni téged abban, hogy újjászüless. De ez a halál nem öngyilkosság. Ezt azért hangsúlyozom, mert sok ember az öngyilkosságot választja. Ők nem születnek újjá. Az öngyilkosság általi halál nem tudatos. Az olyan halál egy hatalmas félreértés, egy pillanatnyi elmezavar. Káosz, és nagy gyötrelem. Meghalsz, mert nem tudod elviselni az életet, a világot; tiltakozol minden kapcsolat ellen. Pedig az öngyilkosság kapcsolat. Ettől a kötődés megmarad. Úgy távozol, úgy halsz meg, mint egy nagy panasz.
Figyeld meg azokat, akik öngyilkosságra gondolnak. Ezek az emberek valójában nem élet-ellenesek. Sőt, ellenkezőleg, annyira kötődnek az élethez, hogy az élet nem is tudja kielégíteni őket. Az öngyilkosság a lét elleni bosszú, egy tragikus panasz. Gyilkolnak; meggyilkolják önmagukat, ezzel emelnek panaszt a Lét ellen, mert úgy érzik; nem teljesedett be az életük. Morgolódnak, elégedetlenkednek, azt mondják: az élet nekik nem éri meg a küzdelmet... De miért nem?
Mert túlságosan sokat várnak az élettől, azért.
Túl sokat kértek; olyasmit, amit nem érdemeltek meg. Túl sokat kértek, és nem kapták meg- ezért frusztráltak.
Ha az ember csalódottság nélkül készen áll a halálra... látva az élet igazságát, látva, hogy az igazság az, hogy az élet csak egy álom... Sem adni nem tud semmit, sem elvenni nem tud semmit. Mindkettő, az elégedettség és az elégedetlenség is egy nem létező érem két oldala- az élet valóságának illúziója.
Aki ezt látja, az többé nem ragaszkodik hozzá, független lesz tőle, és el tudja engedni az álmot. Ez szeretet, hőfok nélküli szeretet... és tökéletes lemondás.
A tökéletes lemondásból jön a tökéletes szabadság, vagy inkább: a kettő egy." /Osho:Szó, mely éget- 119-120.o./

A számos hazai és világ egyéb pontjain élő anonim öngyilkosok mellett voltak "híres öngyilkosok" is.
Önkezével vetett véget életének például Empedoklész- görög filozófus, Jack London és Ernest Hamingway- amerikai írók, de sajnos, a magyar irodalmi élet is "büszkélkedhet"- József Attila, Márai Sándor, Wass Albert, Juhász Gyula és az erdélyi irodalmár házaspár: Hervay Gizella és Szilágyi Domokos is.
Igaz, a társadalmi, családi körülményeik ismeretében nem annyira az "oshoi" lét elleni bosszút, tragikus panaszt vélem felfedezni, sokkal inkább a drog, alkohol, vagy éppen elviselhetetlen lelki fájdalom és egyéb tényező okozta, pillanatnyi elmezavar visszafordíthatatlan végtermékét.
Végezetül Franz Kafka, a német zsidó család sarja másik perspektívából megfogalmazott soraival fejezem be írásom:
"Csak azt dobhatjuk el magunktól, ami csakugyan a miénk. Ezért az öngyilkosságot abszurdumig fokozott egoizmusnak kell tekintenünk. Egoizmusnak, mely isteni hatalom jogát szeretné magáénak vallani, holott itt valójában semmiféle hatalomról nem lehet szó, hiszen épp az erő az, ami hiányzik. Az öngyilkos éppen azért öli meg magát, mert tehetetlen. Nem képes másra. És ezzel már mindent el is veszített. Akkor aztán eldobja magától azt is, amije megmaradt még. Ehhez viszont nincs szükség erőre. Elég hozzá a kétségbeesés, elég, ha minden reményét feladja. Ebben igazán nincs semmi kockázat. Merészség csak a kitartásban van, abban, ha mindenestül odaadjuk magunkat az életnek, ha vállaljuk a napok látszólag gondtalan múlását, elmúlását."

Fotó: http://hu.wikipedia.org