Tapolca-2010. november 5.- „Tésztafeszítő kisiparos”- azaz lángossütő. Huszár főhadnagy- igazi magyar. Nagyszerű, odaadó férj, édesapa és nagypapa. Családja mellett szakmája az élete, aminek bizonyítéka, hogy már harminc esztendeje készíti a Tapolcára érkező polgároknak az egyedi recept alapján készült portékáját, amelyből már milliónál is többet sütött.

Ebből az alkalomból köszöntötte Labovszky Imrét a Tapolca Kft. nevében Gerencsér Barbara rendezvényszervező és Csáki László piacvezető.

A pénteki piacnapon nem számított rá a népszerű lángossütő és Kedves Felesége sem, hogy három évtizedes munkáját a város vezetése is elismeri majd.

Ahogy belépett az olajködös „boszorkánykonyha” ajtaján Gerencsér Barbara és Csáki László, meglepődött arcok fogadták őket. Néhány kedves szó után átnyújtották a fotón is látható ajándékokat, amitől könny szökött mindkettőjük szemébe, majd hangot is adtak meglepődöttségüknek.

A rövid ünnepi ceremónia után kértem meg Imrét, hogy válaszoljon néhány általam feltett kérdésre. Természetesen a lángos sütés nem maradhatott el, mert az ablak előtt már sorba álltak a vevők. Addig Ilike, a „Mester” felesége látta el a teendőket.

Mivel régi barátság fűz beszélgetőpartneremhez, ezért tegeződünk.

- Mi már jól ismerjünk… akik még nem, legyél kedves, mesélj magadról, a kezdetekről!

- 1950-ben jöttem a világra Tapolcán, ebben az utcában laktam /Bajcsy-Zsilinszky E. u./, ahol a helyi piac is található. Katonaság után az Alföldre kerültem, mert feleségem odavalósi, de szülei halála miatt- 1980-ben ismét Tapolca lett az otthonunk.

Még ebben ez évben- október 28-án- nyitottunk ki, ez volt az első munkanapunk. Akkor még egy évre terveztem ezt a lángossütő dolgot… de harminc évvel ezelőtt sem volt már könnyű elhelyezkedni a vendéglátóiparban, ezért fogtam bele. Akkoriban Kulics Sanyi bácsi pecsenyét sütött, én meg lángossütő lettem.

Teltek a napok, hetek... és ráébredtem, ebből több lesz, mint egy év. A vevők hamar megkedvelték a portékámat, én pedig, szintén jól éreztem magam az akkori „maszek világban”. Így ment ez… egy év, öt, tíz, húsz… és már harminc! Soha nem gondoltam, hogy ilyen hosszú időt fogok eltölteni ebben a szakmában!

Ez is csak nehéz kenyérkereset, mert sok meghatározó tényezőtől függ a bevétel. Örök igazság, hogy: Enni kell! Talán ez is oka, hogy nekem sikerült megtalálnom a számításom, nem vesztem el az elmúlt három évtized útvesztőiben.

Magam kísérleteztem ki az összetevőkből a legízletesebb változatot, amelyeknek elkészítésében feleségem is segédkezik. Öröm számomra, hogy a mai napig elégedetten szólnak a lángosaimról.

- Gondolom, több fajta lángost is kínálsz a betérő vendégeknek?

- Természetesen. A „sima” lángoson kívül kapható még sajtos, tejfölös, virslis és húsos változat is. Egy időben kipróbáltuk a káposztásat is, de nem aratott nagy sikert.

Ettől függetlenül a végeredmény számít… jó látni, hogy a legrégebbi törzsvevőink már unokástól érkeznek hozzánk.

- Információim szerint, még külföldről is vannak visszajáró vendégek…

- Így igaz! Osztrákok, németek, hollandok is jönnek nyaranta, nem hagynák ki a Labovszky-féle lángost. Szokták is mondani, hogy milyen jó lenne, ha Bécsben, Münchenben vagy Amszterdamban készíteném a lángost… de az én szívem ideköt… magyar vagyok… ez az én hazám… az otthonom! /elérzékenyül, könny szökik a szemébe/

- Az identitástudat valóban bensődből fakadó, amelyre jó példa, hogy „huszárkodsz” is, igazi hagyományőrzőként.

- Az 5. Radetzky Huszárezred főhadnagya vagyok az alapítás óta tag vagyok, ennek már húsz éve. Gyerekkorom óta huszár szerettem volna lenni, ezért is vittem végig ezt a vonalat… ezért is foglalkozom lovakkal is. Gyermekeimet, unokáimat is arra nevelem, hogy a koporsóig maradjanak meg magyarnak, legyünk büszkék arra, hogy e szép hazában élhetünk. Soha nem akartam külföldre menni, szeretem Tapolcát, ideköt minden… a munkám is!

37 éve vagyunk már együtt nejemmel, jóban-rosszban kitartunk és segítjük egymást. Utánam Ő süti a legfinomabb lángost, büszke vagyok rá… de már a fiam, sőt, az idősebbik unokám is tanulja a mesterséget. Szeretném, ha ez a tradicionális folyamat nem szakadna meg, lenne, aki átveszi majd tőlem a képzeletbeli stafétabotot.... vagy a dagasztótálat! /elmosolyodik/

Folytatjuk...

Publikálta null