|
 Tapolca- Amikor közösségi munkáról beszélünk, a szó is önmagában rejti, hogy egy
csapat, társulat, team összehangolt tevékenysége. Az adott sikerhez mindenki
„odatette” a saját részét. Mégis, mindenhol, így a Tapolcai Musical Színpad tagjai közt is vannak
olyan olyanok, akik átlag felett teljesítenek. Közülük való Halász Sándor, aki tudatosan építi karrierjét, fiatal kora
ellenére számos elismerést zsebelt be, jelenleg a társulat koreográfusa és
táncosa is egyben.
- "Az élet nem arról szól,
hogy a vihar elmúlását várjuk…sokkal inkább arról, hogy megtanuljunk táncolni
az esőben"- olvashatjuk a bölcs mondást. Te mindkét perspektívából
megtanultál…
- Rengeteg összetevő kell ahhoz, hogy idáig eljusson az ember. 1987-ben
születtem Zalaegerszegen, három évesen kerültem Tapolcára. Alap- és középfokú
tanulmányaimat is itt végeztem, majd Budapestre vezetett az utam. Ott
elvégeztem egy két éves kommunikációs
képzést, 20 évesen, pedig felvettek a Magyar Táncművészeti Főiskolára, ahol
modern szakirányon - táncos- és próbavezető szakon szereztem diplomát.
Időközben a színpadról sem feledkeztem meg: dolgoztam a fővárosi Rock
és Musical Színháznál, Németországban a Die Nacht der Musicals elnevezésű
turnén, a VIVA TV Táncreakció és Interaktív című műsoraiban, divatbemutatókon,
látványshowkban, de megemlíthetem az egyik leghíresebb pesti varietét is, ahol
két évig szólista voltam.
A tánc és a főiskola mellett elvégeztem Páll Adrienn MAC sminkmester
magániskoláját is, immáron egy éve a MAC
Cosmeticsnél dolgozom sminkesként, hivatalosan MAC Makeup Artistként.
 Ha minden igaz, akkor a tavasszal bemutatásra kerülő darabban is én
fogom a szereplőket sminkelni, egyébként a Tapolcai Musical Színpaddal főleg a
gimnáziumi éveim alatt voltak közös munkáink. 4-5 előadásban koreografáltam,
táncoltam, illetve szólót is táncoltam. Országos versenyeken voltunk, díjakat
nyertünk… szóval, vannak közös élmények bőven!
- Honnan erednek a tánctudásod gyökerei?
- Édesanyám hosszú éveken keresztül néptáncolt. Ezt a vonalat folytatva
csöppentem bele a műfajba - köszönet érte Tarjányi
Sándornak. Aztán Zalaegerszegen jazz balettoztam, Pápán akrobatikus rock
and rollt, latin és standard táncot tanultam, Tapolcán a Musical Stúdióban
pedig szintén folyamatosan képeztem magam.
Óriási lökés volt számomra Rajzó Ildikó, akit Kati nénin keresztül
ismerhettem meg. Ő lett a balettmesterem - általa kerültem a profi táncos
pályára is.
Azt gondolom, mindenképpen kell egyfajta ösztönös dolog, ha úgy tetszik
perverzió a színpad iránt, hogy a rivaldafény ilyen szinten vonzza az embert.
Az amatőrtől a profivá válásig, pedig hatalmas mennyiségű munka, tehetség, ám
elsősorban kőkemény szakmai tudás szükséges.
- Kétségtelen, hogy Téged hallgatva, nem tartozol a szürke eminenciások
közé.
- Már kiskoromtól egyértelművé vált számomra, hogy nem szeretném a
szürke hétköznapi emberek életét élni, mert annál sokkal többre vágyom. Ez nem
csak a színpadra, hanem az élet egyéb területeire is vonatkozott.
Gondolkodásmódban is sokkal nyitottabbnak tartom magam, mint egy átlagos vidéki
ember, így mivel sok kaput nyitok ki magamban, sokkal több dologra van
rálátásom. Erre a nyitottságra nagy szükség van a szakmában is. Ám emellett
folyamatos tudásvágy és legfőképp alázat kell ahhoz, hogy előbbre jusson az
ember… keresni kell a lehetőségeket, menni a megkezdett úton a kitűzött célod
felé… és mindeközben keményen tanulni és dolgozni!
- Mi volt számodra a társulatnál töltött időszak? Ugródeszka?
- Semmi esetre sem! Az ugródeszka szó számomra pejoratív jelentéssel
bír, úgy hat, mintha egy személyt, vagy társulatot kihasználnánk a céljaink
elérése érdekében, holott az én esetemben szó sem volt erről. Nekem inkább a tanulás iskoláját jelentette. Kati néni által egy olyan
mesterséges burok volt körénk vonva, ami bár védelmi funkcióval bírt,
ugyanakkor lehetőséget is biztosított arra, hogy szabadon alkossunk,
dolgozzunk, amíg Ő terelgetett bennünket a jó irányba. Ez egy olyan világ volt, amelyben képes voltam megfelelő módon,
egészséges emberként felnőni. Amikor később
belecsöppentem a nagybetűs fővárosi életbe és az úgynevezett profi táncosok
világába, sok egyéb dologgal is szembesülnöm kellett. Nem véletlen, hogy
egyetlen színházban sem táncolok, sajnos rengeteg negatív dolgot
tapasztaltam...
 ... hogy miért jöttem haza? A Rómeó és Júlia című darab számomra is
igazi kihívás. Egy egész estés, monumentális musical, amely által a tapolcai
emberek fejében talán sok mindent meg lehetne változtatni… Úgy érzem, szakmailag is megértem arra, hogy koreográfusként és
táncosként is megálljam a helyem, és talán már képes vagyok felkészíteni ezt a
nagyszerű csapatot.
A legfontosabb dolog, ami a szemem előtt lebeg, hogy a darabunknak
semmiképp se legyen kulturális bemutató jellege, a néző egy professzionális,
jól összerakott produkciót láthasson. A Rómeó és Júlia mondanivalójában,
látványvilágában és technikailag is alkalmat ad arra, hogy elnyerjük a közönség
tetszését, és talán olyan dolgot mutathassunk meg, amivel eddig a hazai
közönség nem találkozott… egyszóval- igazi kihívás énekesnek és táncosnak
egyaránt!
- Amikor Musical Színpadról beszélünk, az emberek döntő többségének a
zene, az énekes jut eszébe… nem a táncos!
 - A tánc egy eszköz a színpadon arra, hogy kifejezhessük az alkotó
gondolatait, vagy önmagunkat, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy egy
tánckar vagy egy táncos csupán „kellékként” funkcionál az adott darabban.
Azonban egy biztos: látványban rengeteg pluszt tud nyújtani! Azt gondolom jó a táncos színvonal Tapolcán, és ami a legfontosabb:
fejleszthető… Szeretnék új dolgokat bevezetni: egy kicsit jazzesebb,
kortársosabb és látványosabb elemekkel kívánom bővíteni a repertoárt. Nem a
tömeghatás a lényeg, hanem hogy új dolgokat lásson végre a tapolcai közönség!
- Jómagam úgy fogalmaztam a
próbátokat figyelve, hogy a tánc lehel életet a darabba.
- Számomra egy klasszikus musical színész legyen nagyon jó táncos,
színész és énekes is egy személyben. Mint amilyen előadók a Broadway- n is
vannak például. Ugyanakkor nyilván nem várható el mindenkitől ez a fajta
széleskörű tudás, így meg kell próbálnunk megteremteni a kellő egyensúlyt az
ének és a tánc között. Ha ez sikerül, akkor biztosan „ütős” lesz a premier is.
 - Bár érintetted beszélgetésünk elején, de feltétlenül megérdemled,
hogy szólj a sikereidről.
- 16 évesen a tapolcai Csobánc Tehetségkutató versenyen 1. helyezést
értem el, ami kellő lendületet adott. Ezután a Zenés Színházak Országos
Találkozóján /SCHERZO- 2003 és 2005/ két alkalommal lettem Az Év Férfi Táncosa.
Ennek apropóján -öt évvel ezelőtt- kaptam meghívást Miklós Tibortól a Rock
Színházba, ahol egy kurzus keretein belül fejleszthettük magunkat, a kurzus
végén, pedig megkaptam életem első darabszerződését is. A VIVA TV Táncreakció
című műsorában különdíjat érdemeltem ki (ennek Tapolcán is kellő visszhangja
volt), emellett részt vettem a Megatáncban és még számos televíziós
produkcióban. Külön ki kell emelnem a 2008-as Die Nacht der Musicals németországi
turnét, melynek során vérprofi csapattal járhattam körbe az országot.
Mint ahogy azt korábban már említettem, társulathoz semmiképp sem
szeretnék szerződni, már csak azért sem, mert mostanában egyre inkább a
sminkelés felé orientálódom. MAC Makeup
Artistként rengeteget foglalkoztatnak, emellett pedig különböző fotózásokon, és
divatbemutatókon is sminkelek /pl.: Végzősök éjszakája, vagy Széles Iza:
Haven’t told you everything című klipje/. Szerencsére nem unatkozom...
- A sikereknek általában szokott lenni kovácsa is…
- Valóban… és megérdemlik, hogy név szerint is felsoroljam őket. A
táncvonalon Halápiné Kálmán Katalin,
Rajzó Ildikó, Barta Dóra, Nagy Grácia, Szigeti Oktávia, Lőrincz Katalin, Gál
Eszter, Papp Tímea, smink terén Páll
Adrienn voltak a mestereim. Ezúton is köszönet mindnyájuknak!
- Fogalmazódtak meg benned tervek és célok?
 - Hazai vonalon mindenképp a Rómeó és Júlia sikere. Azonban ezzel
párhuzamosan azért más szálakat is futtatok, egy éven belül szeretnék (akár sminkesként
vagy táncosként) óceánjáró luxushajón leszerződni. Azt hiszem, ott fogom igazán
megtalálni önmagam. Hiszek abban, hogy minden értem, minden miattam, és minden okkal
történik. Amióta így gondolkodom és eszerint élem az életem boldog, és
kiegyensúlyozott embernek vallhatom magam.
- Van-e művészi hitvallásod?
- Régebben kaptam egy kis fatáblát, amelyen a következő felirat állt:
„Amit az ember képes kigondolni, és amiben képes hinni, azt képes elérni!” Inspiráló mondat, csak úgy, mint az előbb idézett saját gondolatom:
Minden értem, minden miattam, és minden okkal történik! Ja, és ami számomra
legfontosabb: MAKTUB, vagyis minden meg van írva... Fotókért köszönet Halász Sándornak.
|
