|
 Tapolca- „A táncot - most általános
jelentésével értve - az emberi kapcsolatteremtés legfontosabb, legközvetlenebb
eszközének tartjuk. Egyáltalán a közösségbe tartozást, a szolidaritást fejezi
ki és annak élményét adja...” – írja egyik tanulmányában Andrásfalvy Bertalan,
de beszélgetőpartnerem- Nagy Tímea is e köré fonja alábbi gondolatai nagy
részét. A Tapolcai Musical Színpad
bűbájos „energiabombáját”, vezető táncosát nézve a színpadon, sokkal inkább a
kifutók világában képzelném el… Ő nem így látja. Hitvallása szerint: ”A tánc és én alkotunk
egy párt!”
 - Visszatérve a bevezető
gondolatimhoz, tényleg soha nem szerettél volna modell lenni?
- Annak ellenére, hogy valóban
kapok pozitív visszajelzéseket és dicséreteket, még soha nem fordult meg a
fejemben, hogy a divatszakmában lenne a helyem. Számomra a tánc jelenti a
kiteljesedést, önkifejezést… úgy is fogalmazhatok, hogy a „második szerelmem”. Emellett a szépség mulandó és
puszta külsőség, ahogy a jó alak is. Másfelől mindkét dolog látható és
kamatoztatható tánc közben is.
- Gyermekkorod, tanulmányaid?
 - Tapolcán születtem, ovis éveim
után a „Kazinczy”- ban okosodtam. Középfokú tanulmányaimat a helyi gimnáziumban
végeztem, egyúttal itt kezdtem a szárnyaim bontogatni a Musical Színpad
jogelődjében.
Az élet- érettségi után-
Szombathelyre sodort, ahol testnevelés-tanító szakon szereztem diplomát /2008/,
de még nem tudtam pedagógusként elhelyezkedni. Onnan is haza szoktam járni és
mindig helyet kaptam az aktuális darabokban. Nagyon szeretek gyerekekkel
foglalkozni, a társulatnál „kiélhetem” magam ezen a téren. Jelenleg Kaposváron
élek párommal- Ő tanul én pedig dolgozom. Ennek ellenére sok szállal kötődöm
szülővárosomhoz.
- Honnan a tánc szeretete?
 - Sokszor elgondolkodtam már,
kitől is örököltem. Már a nagyszüleim is arról meséltek, hogy kiskorom óta mindig
táncolni kellett velem, mozgékony kislány voltam. Nem vagyok vizsgázott, „papíros”
táncoktató. Genetika? Nem hinném! Nem tudok róla… inkább úgy fogalmazok, hogy:
Isten ajándéka!
- Ahogy az énekesnek, úgy a
táncosnak is fontos, hogy csiszolja tudását. Jut erre elég időd?
- Régebben még több szabadidőm
volt a gyakorlásra, mostanában a munkám miatt már kevesebb. Amikor itthon
vagyok, inkább előbb bejövök, vagy a próbák után még maradok kicsit, hogy
bepótoljam a lemaradásom… szerencsére könnyen tanulok! Jelenleg egy nagyobb lélegzetű
darabon /Rómeó és Júlia/ dolgozik a stúdió minden tagja. A premier jövő év
tavaszán lesz, ahogy mindenkinek, nekem is „oda kell tennem” magam, hogy a
befektetett munkánk ezúttal is meghozza a gyümölcsét.
 - Mit adott a társulatban töltött
tíz év Nagy Tímeának?
- Mindig is a tánc volt a
mindenem. Már az óvodában beindult ez a folyamat, a gimiben pedig a Musical Színpadon folytatódott a táncos életem. Sok darabot vittünk sikerre, szép helyekre juthattam el határon
belül és kívül is /Erdély, Szlovákia, Svédország/. Tanulmányok és egyéb okok miatt
ugyan cserélődik a tagság, mégis bátran kijelenthetem- boldog vagyok, hogy ennek a fantasztikus
társaságnak a tagja lehetek. Mindenkivel képes vagyok megtalálni a közös
nevezőt.Nem is szólva a közösség adta élmény varázsáról, valamint a tánc nyújtotta kapcsolatteremtés és egymásra hangolódás jelentőségéről.
 Kati néni a társulat tagjainak-
szerintem- a mindent adta. Neki köszönhetem én is a színpadi tapasztalatomat, a
fellépések izgalmát, a siker örömét és ízét, és nélküle ennyi szép helyre sem
juthattam volna el. Az együtt töltött évtized közel hozott bennünk egymáshoz-
emberileg és szakmailag is. A művészeti vezetőnk egy roppant erős, karizmatikus
egyéniség. Az a típus, aki minden élethelyzetből képes újra felállni, és emelt
fővel folytatni a megkezdett utat.
Rólam még annyit: alapból egy „energiabomba”
vagyok, óriási szükségem van a mozgásra, a táncra, ahol kiadhatom magamból a
bennem tomboló energiát. A színpadon kívül is pörgős életet élek.
 - Említetted a svédországi utat.
Milyen élményekkel gazdagodtál?
- A társulattól már többen is
voltak Svédországban, én most jutottam ki először. Négy énekes és két táncos
kapott lehetőséget az ottani Hungaroclubtól. Október 15- én indultunk és három
napot töltöttünk ott. Kétszer egy órás blokkban adtunk elő Abba, valamit Neoton
és Hungária számokat. A főként idősebbekből álló közönség most is hálás volt, nagy
sikert arattunk. A fellépések mellett
megismerhettük a környék nevezetességeit, szépségeit, a kulináris élvezeteknek
is hódolhattunk… és ami számomra a legkülönlegesebb élményt nyújtotta-
életemben, most ültem először repülőre.
- Akik közelebbről ismerünk,
tudjuk, hogy magánéletedben a szereteteddel mire voltál képes. Néztelek a
próbán… és ez az érzés a közönség soraiban is érzékelhető.
 - Köszönöm, ezt jó hallani. Való
igaz, hogy szívvel-lélekkel táncolok a színpadon… csak így érdemes! Szeretem,
legbelülről fakad, amihez társul a maximalizmusom és alázatom is. Mindezt a
közönségért, ha ők elégedettek velünk, nekünk az a legnagyobb elismerés.
- Fontos, hogy az ember mellett
biztos háttér legyen?
-
Természetesen. Itt szeretném megköszönni páromnak, mindazoknak a
családtagoknak, barátoknak és ismerősöknek, akik folyamatosan mellettem álltak,
segítettek és biztattak. A szeretteink nélkül minden sokkal nehezebb lenne, de
amikor érzed a szeretetnek azt az erejét, amire Te is utaltál, mindenre képes
az ember.
- Terveid?
 - Szeretnék a jövőben is tánccal
foglalkozni, oktatni… leginkább páros-tánccal kapcsolatos terveim vannak.
Aerobik edző is vagyok, több szálon is el lehet indulni, ha a sors úgy hozza.
- Megfogalmaztad-e valaha a
hitvallásod a tánccal kapcsolatosan?
/kicsit gondolkodik, majd
bájosan rám mosolyogva válaszol/ - A tánc és én- egy párt alkotunk! Nekem rá
van szükségem, neki pedig rám. Ütőképes duó… de csak abban az esetben, ha a közönség
visszajelzése pozitív… akkor már megérte! 
Nagy Tímea: "A tánc és én- egy párt alkotunk. Nekem rá van szükségem, neki pedig rám." Fotók: Molnár Attila, Hungaroclub- Svédország, Dancs István
| 
