 Tapolca- Aldous Huxley így fogalmaz a Szép új világ című utópisztikus szatírájában: "...az embereket úgy kondicionálják, hogy egyszerűen senki sem tehet másként, mint ahogyan tennie kell."
Bár az angol származású, de Amerikába emigrált író műve- Morus Tamáséhoz hasonlóan- képzelt világ, mégis kulcsfontosságú szerepe van a "kondicionálás" szónak, ahogy az indiai misztikus- Osho több könyvében szintén e köré szövi mondandóját.
"Ha szomorú vagy, általában másokat okolsz érte: dühös leszel a külvilágra. Ez éppen olyan butaság. Egyszerűen csak nyisd ki a szemed, és bújj ki a láncból - minek ordítozni? Szakítsd ki magad a láncból - én ezt nevezem igazi forradalomnak.
A hétköznapi forradalmár dühös. Azt mondja, meg kell változtatni a nevelési módszereket. Azt mondja, hogy ezt a társadalmi rendszert le kell cserélni, hogy újfajta szülőkre van szükség, mert csak úgy lehet boldog az emberiség. De ki fogja ezt megvalósítani? Bárki, aki erre törekszik, éppen olyan vak, mint az elődei, éppen úgy be van idomítva. Akkor most ki vezet kit? Új nevelési módszereket kell alkalmazni... rendben, de ki fogja ezeket megteremteni? Először a tanítókat kell megtanítani. A forradalmár éppen olyan buta, mint a reakciós. Hová vezet az ilyen forradalom? Az ilyen remény meddő, mint egy öszvér.
Csak egy lehetőség van: neked kell felébredned! Ezt pedig megteheted most azonnal, nem nagy dolog. Láttál már kígyót vedleni? Egyszerűen kibújik a régi bőréből. Te is ki tudsz bújni a megszokásaidból. Bocsáss meg szüleidnek, felejtsd el az idomítást! Ne haragudj rájuk, ők is ugyanúgy szenvedtek, mint te. legyen a haragodból együttérzés. És hagyd békén a társadalmat is, hisz mit tehetnél vele? Az olyan amilyen - nem lehet vele mit tenni. Csak egy lehetőség van: bújj ki onnan, mint a kígyó a régi bőréből, és ettől a pillanattól kezdve légy boldog! Minden a rendelkezésedre áll, amire szükséged van - csak neked kell megváltoznod.
Akkor látni fogod, hogy az öröm erény, a boldogtalanság pedig bűn."
/Osho: Szó, mely éget- 57-58.o./
Oshotól már megszokhatták a rendszeres olvasói, hogy a mindennapokból meríti egyszerű, közérthető, mégis olykor tudományos idézetekkel, magyarázatokkal átitatott okfejtéseinek törzsét.
Hasonlatai legalább ilyen mélységekben megfogják az embert. Jelen esetben a generációk felelősségéről, elődeink, őseink kondicionáló képességéről ír, amely nem engedi valódi énünket kibontakozni.
Így aztán arra buzdít, legyünk forradalmárok! Ébredjünk fel végre, és a kígyókhoz hasonlóan, bújjunk ki régi bőrünkből, és Csernus doktor szavaival élve- vállaljuk be!
Jómagam is tudok szolgálni egy igaz történettel, amelyben hosszú idő után, de levedlettem én is azt a bizonyos kígyóbőrt... és nem tagadom, egyfajta metamorfózist jelentett életem további folyásában.
Több mint egy évtizede kacérkodtam már a gondolattal, hogy testem egy bizonyos részére tetováltatni fogok valamit... valamit, ami Én vagyok!
Sokat gondolkodtam rajta, szinte minden ötletet elvetettem. Mégis, ez volt a kisebbik baj. A család sem igazán örült az ötletemnek, sőt...
Így aztán egy időre szelencébe zártam a békés egymás mellett élés érdekében.
Telt-múlt az idő, peregtek az évek. Közben igyekeztem észérveket gyűjteni ez ügyben: az esztétika mellett társadalmi jelentőséggel is bírt már a régi időkben is, egyes törzseknél, vagy a keleti kultúrában a jakuzáknál, ahol védjegynek számít.
Mára valamelyest átértékelődött a jelentősége- egyfajta üzenet-értékkel bír, divatossá váltak a tetoválások, a készítőjének bevételi forrás... de mondhatjuk diplomatikus köntösbe megfogalmazva, hogy önkifejező eszköz.
A divatosabbak "tetkók" közül való a hölgyeknél a pillangó, rózsa, delfin, vagy a nonfiguratív minták, stb., férfiaknál sokkal inkább a nemükre is utaló horrorisztikus motívumok, rémfilmek főhősei, vadállatokejek, míg mindkét nemnél fellelhetőek például a csillagjegyek.
Július végén egy mély lélegzetet vettem, "kibújtam a kígyóbőrömből", és felkerestem a "mester"-t.
Gondolom ezek után már kíváncsi a Kedves Olvasó is, mit és hova tetováltattam.
Négy szimbólumból állt össze a mű- a bal alkaromra került a Dancs vezetéknév, dévanágari /indiai/ írásmóddal- piros-fehér-zöld trikolorral kiegészítve.
Válasz a miértekre: bal alkar- ezen az oldalon dobog a szívem. A magyar zászló színeivel igyekeztem kifejezni szimbolikusan az identitástudatom. A dévanágari, vagyis indiai írásmódot azért választottam, mert a cikkben is szereplő misztikus, a Mesterem is innen származik. Végül, de valóban nem utolsósorban- a vezetéknevem. 1965. december 1-jén édesapám megajándékozott a vezetéknevével /igaz, a keresztnevét is örökül hagyta/, úgy gondoltam ily' módon is adózok az emlékének, büszke vagyok rá, hogy e nevet viselhetem.
Nos, talán hosszúra sikeredett a történetem.. hosszúra, mint egy kígyó... aki 45 esztendő után... de sikeresen kibújt a saját bőréből!
|
