Tapolca- Az elmúlt hetekben, hónapokban már többen is bemutatkoztak a Tapolcai Musical Színpad tagjai közül. Érdekes, karizmatikus, olykor vicces, vagy éppen kimért zeneszerető fiatalokat ismertünk meg.

A sorban egy jól ismert arc következik, aki jövőre jubilál- tíz esztendeje segíti sikerre a lelkes csapatot.

Hölgyeim! Uraim! Báder Zoltán énekművész mutatkozik be Önöknek.

- Nevezetes ünnepnapon jöttél a világra…

- Amennyiben arra célzol, hogy augusztus 20- án születtem /1975/, akkor igen! Azóta már három és fél évtized telt el. Elváltam, de jelenleg kapcsolatban élek. Két gyermek édesapjaként élem mindennapjaim, amiben jelentős szerepet kap a zene.

- Valakitől sikerült örökölnöd a hangod, a zene szeretetét, vagy inkább önmagadnak köszönheted, amit elértél.

- Nincs a famíliában senki, akitől mindezt örökölhettem volna. Édesapámnak elég jó a hangja, jobbára magyar nótákat szokott énekelni. Ez „kocsmaszintnek” megfelel, de versenyen ne induljon már… /elmosolyodik/.

A kemény zenét szerettem, aztán 16 éves koromtól már a Hobo Blues Band lett a mindenem. Később egy formáció tagjaként ezt a fajta zenét kezdtük játszani, mintegy másfél éven keresztül. Kis szünet után következett Völler Adél, hozzá is, mint rockzenész mentem el. Szakemberként rengeteget segített a hangképzésben. Az alapjaim megvoltak, de kétségtelen, hogy annak idején még volt mit csiszolni a hangomon.

Varga Miklós és Vikidál Gyula dalait szívesen énekeltem, legyen szó rock vagy musical stílusú számról.

- Hosszú volt az út az énekművész minősítésig?

- Egy hirdetésben olvastam Völler Adél énekművész és magán énektanárról- sok hírességnek csiszolgatta a hangját. 16-17 évesen volt már zenekarom, de aztán a feleségem biztatására felkerestem a szakembert. Egy idő után Adél meggyőzött, hogy induljak különböző megmérettetéseken. Így is történt… közben énekművész minősítést, működési engedélyt kaptam, mint táncdal és musical énekes.

- …egyszer csak a Tapolcai Musical Színpad tagjai sorában találtad magad!

- Tudni kell, hogy Tóth István énekművész, aki szintén a társulat tagja, Völler Adél tanítvány volt. Annak idején Pisti szólt nekem, hogy van egy lehetőség Tapolcán, István, a király című darabhoz keresnek embert. Így kerültem be a csapatba.

Adélnál az éneklést, a társulatnál inkább a színjátszást gyakoroltam. Ebben a közegben számomra minden új és érdekes volt. Kedves társaság fogadott. Eljátszottam a rám osztott szerepet… maradtam… azóta tíz év telt el.

Kati néni nagyon sokat segített, főleg a színjátszás terén. Mikor, mit kell tennünk, hova lépjünk, mire, kire kell figyelnünk. Művészeti vezetőként mindenkin csiszolt valamit, általa is többek lettünk.

A társulatban töltött évek alatt barátságok is szövődtek, szép számmal. Akik közben távoztak a tagok közül, azokkal is megmaradt a jó kapcsolatom.

Annyit még el kell mondanom, hogy más a „feeling”-je egy előadott számnak, és megint más érzés, amikor egy darabban, az adott szerepedben énekelsz. Ez a musical világának a varázsa.

- HátsóUdvar Rock Band énekeseként is népszerű vagy!

- A zenekar csupa szív, zeneszerető emberekből állt össze, dallamos rockot adunk elő a mindig lelkes közönségünknek. Halápi József, a banda vezetője hívott meg, mintegy négy évvel ezelőtt… azóta énekesként működöm közre.

Az előadott számok és a dallamvilág számomra tökéletesen megfelelt. Ez is egy más világ… és szintén megvan a maga szépsége, még akkor is, ha olykor mindössze néhány embernek játszik ez az öt zenész.

Nem véletlen, hogy a HátsóUdvar koncerteken a dalok 90 %-át együtt énekli velem a közönség.

Szabadabb műfaj, mint a musical, de mindkettőt egyformán szeretem.

- Melyik a nagyobb kihívás, hova kell a felkészültebb Báder Zoltán?

- Feltétlenül a társulat. A zenekarodban laza vagy, spontán adod önmagad, és a közönség felé azt az érzést, ami belőled tör elő. A társulatnál sok emberre kell figyelned. Kati néni velem szokott példálózni sokszor. hogy: - Nézzétek meg a Báder Zolit, a kezdés előtt már fél órával nem csinál mást, csak néz ki a fejéből!

Valóban- az már a koncentráció időszaka. A gépezetnek pontosan kell ahhoz működnie, hogy a darab végén a közönség elégedett legyen.

- Az énekest frontemberként tartják számon minden bandában. Te hogy dolgozod fel a népszerűséget?

- Valójában nem vagyok ilyen alkat, aki a fókuszban  érzi jól magát. Szerény embernek tartom magam, ezért sem könnyű feldolgozni… de ez is egy feladat, amelyet szintén meg kell oldanom a színpadra lépéstől az utolsó hangig.

- Terveid, vagy megvalósítható célok?

- A zenekarral nincsenek különösebb terveink. Ahogy említettem, itt csupa szív zenészekről beszélünk, akiknek a célja, hogy szórakoztassák a mindenkori közönséget… ennyi!

A tapolcai Musical Színpad a Rómeó és Júlia című darabot próbálja. Utána ismét kitűzünk egy célt…és arra kell fókuszálni. A társulatban sok a fiatal, inkább ő előttük lebegnek nagy célok. 35 évesen nem dédelgetek semmilyen álmot. Számomra mindkét zenei vonal hobbiként marad meg.

- Hevesi Tamás szerint „egy életen át kell játszani”… szerinted?

- A stúdiós vonalon szűkösebbek a lehetőségek, nem biztos, hogy majd 40 évesen is lesz rám osztható szerep. Az együttessel viszont addig dolgozom, amíg úgy nem járok, mint a neves zenész- Tunyogi Péter… úgy esek majd le a színpadról!

Báder Zoltán énekművész, aki addig szeretne zenélni, amíg le nem esik majd a színpadról...

Külön köszönet a Szent György Panzió és Étterem vezetőjének- Gárdos Tamásnak-, hogy az interjú idejére rendelkezésünkre bocsátotta az objektum különtermét.

Publikálta null