Tapolca- Ugyan az elmúlt évek
során a MÁV rengeteget veszített a presztízséből, mégis sokan választják a mai napig
ezt az utazási formát.
Emellett persze arra is jó, hogy
az ember- nem tapintatlanságból-, de akarata ellenére is szubjektív vélemények,
információk birtokába jut.
Egy ilyen beszélgetésből adok
közre néhány részletet a Kedves Olvasónak, majd véleményezem is azt.
Két, harmincas évei vége felé
járó, ránézésre középosztályba sorolható, ruházatában igényes, ám szóhasználatában
vulgaritásba hajló férfi beszélgetett. Első témájukként az augusztus 4-én-
Alsóörsön- lelőtt rendőr körül kialakult helyzetet elemezték. Válaszokat
kerestek mindketten az olvasottak alapján a hogyanokra és miértekre, majd
elérkeztek beszélgetésük kényes részéhez.
Az idősebbnek tűnő férfi feltette
a kérdést: - Mit szólsz ahhoz, hogy állítólag meleg volt a csávó?
- Mit szólnék, b…d meg?!-
kérdezett vissza kissé eltorzult arccal a másik, majd folytatta: -Az ilyen
rohadt b…i k…ögöket egytől-egyig le kellene puffantani- summázott a másik
férfi.
Itt tulajdonképpen részemről vége
is a történetnek.
Rövid idő elteltével szintén az
idősebb „úr” dobta fel a következő témát, az ismét megrendezésre került
Művészetek Völgye programjait, köztük a Palya Bea nevével fémjelzett udvart,
amely Déli Palya-udvarként híresült el /a Déli az időpontra utalt- a szerk./.
Nos, viccesen hatott, ahogy a
„tudatlanabb” utas, kikerekedett szemekkel, bambán nézett a másikra, és feltette
neki a költői kérdést:- Teee! Ki a t…öm az a… milyen Beja?
Mire az idősebb: - Na, neee!
Tényleg nem hallottál arról a csúzliszájú, zsidó k…ról?
A második beszélgetést is zárjuk
le- itt!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szinte látom az Önök tekintetét, hogy a legkevésbé sem lepődtek meg az
olvasottakon.
Miért? Egyszerű- ezek vagyunk, mi
magyarok! Tisztelet ezúttal is a nem túl nagy számú kivételnek.
Ezúttal nem a politikáról,
politikusainkról van szó, hanem rólunk. Nem csak honatyáink képtelenek az
összefogásra, a közös párbeszédre egy szebb, jobb Magyarország reményében,
hanem mi, egyszerű, hétköznapi állampolgárok sem.
Sokszor írtam már alapvető pozitív
emberi tulajdonságaink kihalásáról, az idézett történetben megismerhettük a
gyűlölet mostohatestvérét- a diszkriminációt is.
Mindenkinek lehet, sőt, legyen is
különböző dolgokról kialakult szubjektív véleménye, de ne szőjön bele ehhez
hasonló nyomdafestéket nem tűrő jelzőket.
A rend őrének a nemi identitása
például miért zavarta a beszélgetés résztvevőit. Rendben van, általánosságban
és társadalmilag is a heteroszexualitás az „egészséges”, de ma már
képlékenyebben kezeljük ezeket a dolgokat is. Vajon miért kellett egy elhunyt
rendőr emlékét meggyalázni a fentiekben említett jelzőkkel?
Lehet, hogy egy értékes, hasznos, elismert tagja volt a társadalmunknak, becsületes, maximalista hozzáállással teljesített szolgálatot, és élte
mindennapi életét.
Palya Beáról már nem is szólva.
Az általam is nagyra tartott, sokoldalú előadóművész, varázslatos hangú
népdalénekesünk tett annyit szűkebb és tágabb pátriájáért, hogy több
megbecsüléssel szóljanak róla- a háta mögött is!
Az Artisjus-, Aphelandra-, Fonogram-, Márciusi Ifjak-
díjjal, valamint Kodály Zoltán Emlékdíjjal is büszkélkedő /egyébként nem büszkélkedő, inkább túlságosan szerény- a szerk./ Beát a vallási-felekezeti hovatartozása miatt támadták.
Németh Ványi Klári egy interjúban rá is kérdezett erre, mire Bea a következő feleletet adta: "Lehet, hogy zsidó vagyok, de nem tudok róla?!"
Három szó, három jelző, amelyből
az egyik a vallási-felekezeti szál, a másik a szájformájára utal, amelyről
egyrészt nem tehet, másfelől Bea éppen ettől erotikus kisugárzású- szerintem…
végül a harmadik a legaljasabb. Gondoljunk csak bele, manapság, ha valami nem
tetszik egy férfinek a nőben, azonnal ehhez a szóhoz „nyúl”.
Erre csak a magyar szókincs képes…
de a MI édes anyanyelvünk is akkor és attól szép, ha úgy használjuk, ahogy illik.
Végül, Seres Rezső jól ismert
dalszövegével köszönök el Önöktől, abban bízva, hogy a két vonaton utazó „úr”
is elolvasta soraim, és legalább gondolati síkon megbánta a kimondottakat!