"Annyira bonyolult az élet, és szüntelenül az ismeretlenbe indulunk"
Földi pályafutásunk során sokszor
indítanak ellenünk pszichés hadviselést, egy olyan irányított, célzott
ráhatást- elménkre vagy lelkünkre- amely eszközök segítségével befolyásolhatóvá
válunk.
Említhetjük a legkülönfélébb
„szavazós” sms küldéstől a reklámokban- olykor- alaptalanul dicsért termékeken
át az egyik legfontosabbig… amely már mindennapjainkat is meghatározhatja- a
politikai ráhatásig.
Van magánjellegű véleményem a
témában, mégis a keleti kultúra elismert misztikusának- Oshonak a gondolatait
osztom meg Önökkel.
Pártok adják át egymásnak a
hatalmat, a MI asszisztálásunk mellett. Miért segédkezünk ebben? Íme egy a
lehetséges válaszok közül.
„Miért követi annyi ember a
politikusokat? Mi történik? Ritkán esik meg, hogy intelligens egy politikus-
mivel ha intelligens, nem megy politikusnak. Az intelligencia sosem választ
ilyen ostobaságot. De miért követi őket annyi ember?
Azért, mert nincs sok önbizalom
az emberekben. Nem tudják, merre menjenek, ezért várnak valami messiásra,
valakire, aki megmondja nekik, hogy ez a helyes út, és aki ráadásul olyan
bizonyossággal, olyan megszállott bizonyossággal mondja, hogy szertefoszlanak a
félelmeik. Akkor azt mondják: „Igen, itt a vezető. Mi most követni fogjuk. Itt
jön a megfelelő ember- olyan magabiztos!”
A vezető magabiztossága- ami az
ostobaságának a következménye- segít sok követőt gyűjtenie, mert hiányzik az
emberekből a bátorság, az önbizalom. Félnek elindulni. Szinte megbénultak a
bizonytalankodás miatt. Szükségük van valakire, aki fáklyává tud válni, és aki
annyira magabiztos, hogy nem háborgatja őket többé a saját félelmük és
önbizalomhiányuk. Ezzel az emberrel együtt tudnak menni. Azt mondhatják: „Igen,
mi nem vagyunk magabiztosak, de te az vagy. A te magabiztosságod pótolja a
miénket.”
Azt állítom, a magabiztosság nem
mindig erény. Az intelligencia mindig erény. Ezért ragaszkodj az
intelligenciádhoz. Olykor nagyon bizonytalanná fog tenni, nyugtalanná. Így kell
lennie… így természetes. Annyira bonyolult az élet, és szüntelenül az
ismeretlenbe indulunk.
Hogyan lehetnénk magabiztosak?
Már maga a kívánság is abszurd.
Tehát legyen az intelligencia a
célod, és akkor a bizonytalankodást, a nyugtalanságot, mindent kreatívan tudsz
hasznosítani.” /Osho: Intelligencia- 157-158.o./
Epilógus: Néhány gondolat a
végére. Sokan kritizálják Oshot, hogy az Ő kultúrájában, abban a populációban
könnyebb volt érvényesülni, dolgokat megítélni és leírni. Bizonyos
eszmefuttatásaira igaz is, azonban India nagy misztikusa legtöbb esetben
általános bölcsességekkel, életből merített példákkal győzi meg olvasóit.
Kétségtelen, hogy hazánk
államformája miatt szükség van meghatározott időközönként a választásokra, ahol
ki-ki szavaz a legszimpatikusabb pártra. Vannak, akiknek elegük van az
egészből, már nem hisznek… csak Istenben.
Az is természetes, az országnak
vezetőkre, honatyákra van szükség, de nem olyan politikusokra, akikről Osho is
írt…
Mindig oda lyukadunk ki, hogy
reménytelenül reménykedünk… akkor mi a megoldás?
Talán Osho utolsó idézett
mondatának töredéke: „Tehát legyen az intelligencia a célod…”