 Folytatom Osho: Intelligencia
című művéből a mazsolázgatást... kiegészítve saját gondolataimmal. Az
elismert indiai misztikus következő, górcső alá vett gondolatmenetében egy
napjainkban szintén időszerű problémakörrel foglalkozik.
Személy szerint, több zsurnaliszta kollégához hasonlóan, én is csak így szoktam
fogalmazni: nem megfelelő emberek, a nem megfelelő helyen...
"Jelen pillanatban minden
a feje tetejére fordult. Aki ácsnak akart menni, orvos lett; aki orvos akart
lenni, ács lett. Mindenki valaki másnak a helyén van, ebből ered a nagymértékű
unintelligencia - mindenki másnak a munkáját végzi. Ha egyszer észreveszed,
megérted, miért viselkednek unintelligensen az emberek.
Mi, Indiában, mélyen meditálunk, és megtaláltunk egy szót: svadharma:
én-természet. Ez bír a legnagyobb jelentőséggel az eljövendő világra nézve.
Krisna azt mondta: Svadharme nidhana sreya...- "Az a jó, ha a saját
én-természetedben halsz meg, a saját én-természetedet követve." Per
dharmo bavaha baha- "Valaki más természete nagyon veszélyes."
Ne válj utánzóvá. Egyszerűen légy önmagad." /Osho: Intelligencia 14-15.o./
Aki valamilyen szinten már
tájékozódott az ezoterikában, bizonyára hallott már a természetfeletti /transzcendentális/
meditációról, amely egy út a tökéletes-közeli emberi mivoltunk eléréséhez.
Ebből fakad az a fajta intelligencia, amely a mi életünket is irányítja.
A gond csak abban leledzik, hogy
amíg a bennünk körülvevő világunkat valóban tökéletesre alkotta a Mindenható
/gondoljunk csak a Természetben működő szervezettségre, láncreakciókra, stb…/,
addig mi- ahol csak tehetjük-, egyre inkább belenyúlunk ebbe a tökéletesbe, és
rosszabbnál- rosszabb cselekedetekkel tesszük tönkre az Univerzumot- amely az
életet, mindennapjaink örömét- bánatát- a teljest- biztosítja számunkra.
Egyéni- és csoportérdekek, néhány
„kisisten” anyagi ráhatása, és még sorolhatnám azok hosszú sorát, akik miatt
végleg felbomlani látszik a tökéletesre alkotott lét… és ezért MI- EMBEREK-
vagyunk a felelősek. Nem a növényeket, nem az állatokat, nem a Napot, Holdat,
csillagokat okolhatjuk… hanem azokat az embertársainkat, akik az euró, dollár,
font vagy forint-milliók felhalmozása okozta eufórikus elégedettségükben
képesek bármire.
.. és itt jön ismét a képbe Osho
idézett bölcselete. Nem elég a sok-sok rosszakaró- haldokló világunkban…
gomba-módra szaporodnak azok a nem szakavatott emberek, akikről a keleti
misztikus is ír. A feje tetejére fordított világról, ahol orvosból kreálnak
ácsot, vagy éppen fordítva.
Ahogy sok egyéb más,
természetesen az európai kultúrában, a magyar populációban is folyamat
részeként jutunk el idáig. Szegény gyermek hiába tanul orvosnak, amikor
túlkínálat van belőlük… és „muszáj” profilt váltani… esetleg pont ácsban van
hiány! Aztán szólnunk kellene a nagyfokú összefonódásokról, az ún. sógor, koma
és jóbarát- effektusról… amikor ál-pályázatokat írnak ki cégek, közben előre „le
van vajazva”, ki nyeri majd az adott pozíciót…. És ennek a sornak soha nem
lenne vége…
Megint más kérdés, hogy mennyire
tud helytállni a szikéhez és vérhez szokott értelmiségi, teszem a háztetőn…
amint éppen több kilós cserepeket illesztget a helyére, vagy láncfűrésszel
kezében vágja méretre a tetőfát.
Társadalmunk jelen állása szerint
nem könnyű, sőt, lehetetlen abban a szegmensben elhelyezkedni a fiataloknak, vagy akár idősebbeknek is, ami
a tanult szakmájuk- ez tény… ugyanakkor Oshonak is teljes mértékben igazat kell
adni: „Mindenki valaki másnak a helyén van, ebből ered a nagymértékű
unintelligencia - mindenki másnak a munkáját végzi.”
Kétségtelen, hogy ez a nagyfokú keveredés, minél nagyobb méreteket ölt,
egy komoly mértékű unintelligenciához vezet. A transzcendentális intelligencia
segítségével tiszta, lekristályosodott tudat birtokába kerülnénk, amely
életünket egy olyan mederbe terelné, ahol agyunk a lelkünkkel és testünkkel
összhangban tudna működni… s, ha mindez társadalmi méreteket öltene egy napon…
talán több megfelelő ember dolgozhatna a számára megfelelő helyen…
|
