 "Jézus születésének napja nemcsak az időt köti össze, de a különböző korok embereit is. Karácsony örömhíre milliók és milliók számára bizonyítja, hogy van remény, ha hittel és szeretettel éljük életünket, ha és szeretve vagyunk"- ezek a gondolatok még Ács Jánostól valók a két évvel ezelőtti karácsonyi beszédéből.
December 22-én, az idei Mindenki Karácsonya ünnepségen- Császár László polgármester elődjére is emlékezett a Szentháromság-szobor előtti téren.
Kovács Melinda moderátor bevezetője után Császár László, településünk első emberének ünnepi beszéde következett, aki mi mást is emelt ki, mint a szeretet nélkülözhetetlen fontosságát és erejét: - Korunknak, a zaklatott és vészekkel terhes XXI. század emberének kétségbeesett, versbe szedett kérését idéztem az előbb Önöknek. De ez a kérés akár több ezer évvel ezelőtt is elhangozhatott volna. Miért? Mert benne az ember azt az örök vágyát, igényét fogalmazta meg; hogy tartozzunk valakihez, hogy figyeljenek ránk, hogy szeressenek bennünket.Jól rendelte Istenünk, hogy az ember szeretet utáni vágya a tél sötétségében a legerősebb. Hogy akkor, amikor legtávolabbinak tűnik a fény, amikor csontdermesztő a hideg, akkor mutatja meg a szeretet vezérelte utat, akkor veti el a tavaszt ígérő remény magját, annak a hitét hogy nemcsak az adventi várakozás a miénk, de a megérkezés is, ha szeretünk, ha jobban odafigyelünk egymásra, ha számvetést készítünk magunkban, ha megtettünk mindent azokért, akik a mi segítségünkre szorulnak, akiket a mi szeretetünk éltet.Milyen különös is az ember! Bár mindannyian tudjuk, hogy a szeretet erejével hegyeket lehet mozdítani, hogy a szeretet hétköznapi csodákra képes, mégis ez az az érzés, amelyet a legkönnyebben fojtunk el magunkban, és a szeretet utáni vágyunkat a tudatunk legmélyén rejtjük el.Tudom és mindannyian megtapasztaljuk akár nap mint nap, hogy sérülékennyé válunk, ha megmutatjuk magunkat. De mégis azt mondom, legyünk nyitottak! Meg kell próbálnunk úgy adni, hogy megtaláljuk magunkban a szeretetet és felismerjük a másikban a jót- hangsúlyozta Császár László, majd szólt a példaadásról, amit mi elődeinktől kaptunk, hosszú ideje már, és a szeretet hiteles közvetítésével teremthető valódi értékrend, amely remény- és erőforrásunk is egyben! A Szeretet ünnepén a fiatalok lelkét is megérintette a polgármester:- Rajtatok is áll, hogy ez a szeretetlánc soha ne szakadjon meg. Nyitott szívvel és lélekkel figyeljetek nagyszüleitek, szüleitek szavaira! Őrizzétek simogató kezük melegét, fogadjátok meg az élet érlelte tanácsaikat, őrizzétek a gyerekkori karácsonyok hó-puha emlékét, hogy majd tovább tudjátok adni gyermekeiteknek, unokáitoknak. És higgyétek el a költő szavait: „a szeretet a legszebb lelki virtus”.
Az emlékezés perceiben elérzékenyülve beszélt az örökségbe kapott történelemről, a tradíciókról, amelyeket együtt kell átvinnünk a "túlsó partra"...és emlékezésre szólított fel a régmúlt karácsonyokra, a szeretteinkre, akik már ünnepelhetnek velünk- köztük Ács János, aki a tavalyi esztendő decemberében hunyt el.
- A lobogó gyertya fényében, most itt, a Mindenki karácsonyfája alatt idézzük meg az egy éve elhunyt Ács János polgármester alakját, aki oly sokat tett szeretett városáért. Emlékezzünk arra az emberre, aki tíz évvel ezelőtt megálmodta nekünk, tapolcaiaknak ezt a közös ünnepet, aki az adventi várakozás idején először öltöztette díszbe Tapolcát- méltatta elődjét Császár László, majd a Szeretet-Béke-Egészség triumvirátusáról elmélkedett, mert a legtöbb ember ezt kérné a tündértől. Miért? Ahogy a polgármester fogalmazott:- Ezek éltetik a családot, ezek szükségesek ahhoz, hogy hittel és reménnyel várjuk a holnapot. Hogy rendet teremthessünk a lelkünkben és magunk körül, hogy meg tudjunk bocsátani, hogy hinni tudjunk népünk, városunk erejében és tehetségében, hogy elhiggyük, létfontosságú az összefogás. Hogy a lelkünkkel mérjük az időt.
Ünnepi gondolataiban a Szentestén megszólaló harangokról is szólt, ami jelzi- megszületett az emberfia, a Megváltó Jézus Krisztus....végül felszólította a megjelenteket, hogy mindenki köszöntse a másikat a béke jelével- egy kézfogással, öleléssel vagy bátorító szóval. Császár László után a történelmi egyházak képviseletében Szabó Emőke református-, Honthegyi Zsolt evangélikus lelkész és Csere Sándor kanonok-plébános egészítette ki saját gondolataival az előbbiekben hallottakat.
Kedves műsorral idézték fel a Szenteste történéseit és hangulatát a Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola diákjai és pedagógusai a Mindenki karácsonya ünnepség méltó zárásaként.
Idén sem maradt el a Tamási Áron Művelődési Központ dolgozói által kínált meleg tea, forralt bor és ízletes pogácsa.
Lapunk és a magam nevében is
Áldott, békés, boldog és szeretetteljes Ünnepeket kívánok
minden magyarnak- határon innen és túl...
és a világ minden jóakaratú emberének!
|
