Harmadik alkalommal is nagyböjti elmélkedésre hívta az érdeklődőket a Boldog Özséb Alapítvány.
A Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskolában- március 5- én- tartott program előadója Takáts István atya volt, aki a veszprémi Padányi Bíró Márton Gimnázium lelki igazgatója.
Gondolatait- Életünk a Nagyböjt tükrében téma köré csoportosította.

Az elmúlt hetek vasárnapi szentmiséinek evangéliumi részei alkották előadása gerincét. Okfejtését az "Emlékezz ember, hogy porból vagy..." bibliai figyelmeztetéssel indította útjára.
Majd arról szólt, hogy minden földi halamdónak fel kell tennie magának a kérdést: Mit tennék, ha ez lenne életem utolsó napja? Vajon szeretnék- e, megbocsátanék- e embertársaimnak?
Ugyanis a haláltudat tanít meg bennünk arra, hogy is kellene élnünk mindennapjaink.
Életünket kiszámított homokszemekként definiálta, amely a homokórában egy szép napon lepereg, véget ér életünk.
Nagyböjt második vasárnapján Jézus színeváltozásáról szóltak az evangéliumi gondolatok, mikor is megmutatja eljövendő dicsőségét későbbi haláltusája tanúinak- Péternek, Jakabnak és Jánosnak.
Itt is feltesszük a kérdést: mi a boldogság?
Életünk filmjének meghatározó filmkockái. Megpróbáljuk megőrizni ezeket a pillanatokat, de kénytelenek vagyunk elengedni őket, ahogy az apostoloknak is le kellett jönni a boldogság hegyéről. Ők sem értették nagypéntek csöndjét.
Nagyböjt készít fel bennünk, hogy megértsük: egy szeretet- történet részesei vagyunk. Életünkben Isten mondja ki a végső szót.
Ez a földi folyam egy napon az örök életbe ömlik. Vagyis nem vagyunk árvák, mert Mennyei Atyánk velünk van.
A nagyböjti harmadik vasárnapon a szamáriai asszony történetét hallgathatták meg a hívek, István atya is erről szólt.
Jákob kútjánál találkozik Jézussal, aki az örök életet ajánlja fel neki.
A legutóbbi evangélium pedig a vak ember gyógyítását meséli el. A csoda megosztotta az embereket, de a vak ember hitvallást tesz Jézusnak. Ugyanakkor az írástudók elutasítóak- tehát valójában ők az igazi vakok, mert a Mennyek Országát nem tudták befogadni lelkükbe. Saját, kicsinyes világukat nem voltak hajlandóak feladni Jézusért.
- A mi életünkben is egyre sűrűbben előjön az: Igen, de..., mert próbáljuk megmagyarázni cselekedeteinket- Pilátusként mossuk kezeinket!- hangsúlyozta István atya.
A Nagyböjt tükrében látva önmagunkat, meg kell értenünk, hogy haladékot kaptunk a Mindenhatótól a szeretre, hogy mindennek örök érvénye van, hogy mindez egy új életforma kezdete, lehetőség, hogy mi is látók legyünk... és ily módon találkozhassunk a kereszt tövében a Megváltóval.
Mi a szeretet Istenében hiszünk és őt imádjuk. Istent nem tagadhatjuk meg, Ő mindenki fölött áll.
Az előadás végén Szabó Csaba alapítványi tag ajándékkal kedveskedett Takáts István atyának /fotónkon/.