|
 Péter Erika , a Békéscsabán élő költő rendkívüli egyéniség: verseiből süt az élni akarás , a tetterő, a kedvesség.
Mindörökké mosoly című szép kiállítású kötetét is megszerette a közönség , s úgy tűnik, hogy hamarosan a II. kiadásra készülhetnek.
Helyilapok.hu: Kérjük, mutatkozzon be olvasóinknak!
Péter Erika: Nevem: Tubáné Péter Erika , írásaimnál a lánykori nevemet használom.
Szarvason születtem , ebben a kedves alföldi kisvárosban. Pályámat a Felsőpetényi Nevelőotthonban kezdtem (Nógrád megye), aztán Heves megyében Gyöngyöstarjánban és Szűcsiben folytattam, ott vezető óvónő voltam. 1978-tól ismét Békés megyében élek, először Csanádapácán dolgoztam, majd 1991-től 2000-ig Békéscsaba Megyei Jogú Város óvodáinak törvényességi felügyeletét láttam el . Ha jól belegondolok, immár 25 éve írok verseket, de nem volt bátorságom, önbizalmam ezeket megmutatni szinte senkinek. 2004 óta mertem, merek nyilvánosság elé állni.
 József Attilától-kedvenc költőmtől - megtanultam:”Szép a forrás, fürödni abban, hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat!”
Helyilapok.hu : Hol jelentek meg, olvashattuk eddig műveit?
Péter Erika: Írásaim, verseim eddig az alábbi antológiákban, illetve lapokban jelentek meg:
„Fényzivatar.” Antológia. Budapest. Accordia. 2004.
„Őszi irodalmi antológia”. Pápa. Lyra.2004
„Áprilisi antológia”. Pápa. Lyra .2005
„Mindörökké mosoly” Önálló kötet, Budapest.Accordia.2005.
„Poetka zo Sarvasa” Ludové Novini. 2005.
„A versírás önterápia…Békés Megyei Hírlap. 2005.
„Mindörökké mosoly” Csabai Mérleg. 2005.
„Író-olvasó találkozó” Apácai Híradó. 2005.
Helyilapok.hu : Milyen irodalmi tervei vannak az elkövetkezendő időszakban, s mi a véleménye a mai (magyar) irodalomról? 
Péter Erika: Terveim? Ahol csak lehet, szeretnék egyre többet publikálni , felolvasóesteken résztvenni... Örülök, ha hívnak s igyekszem mindenhová eljutni.
S hogy mi a véleményem a mai (magyar) irodalomról?
Úgy gondolom, hogy az irodalmi nevelés már születés után, a bölcsőben megkezdődik. A szülőkön, pedagógusokon óriási a felelősség, hogy milyen irodalmi élményt nyújtanak a fiataloknak, milyen alkotásokat választanak meghallgatásra, kötelező olvasásra, tanulásra, ne váljon gépiessé, rutinmunkává a tanítás. Értéket, példát, újszerűséget, sokszínűséget és nem utolsósorban élményt kellene biztosítanunk számukra. (Ne váljunk sablonossá, unalmassá, egyhangúvá. A gyermekirodalom lehetőleg remekmű legyen. De mi a Remekmű?) Hivatásos alkotóknak és amatőröknek egyaránt meg kellene szerettetni a verseket az emberekkel. Ennek egyik - természetes- módja a közönséggel való közvetlen találkozás, az emberközelség. Több irodalmi összejövetelre, felolvasóestre, párbeszédre lenne szükség, hogy a vers minden társadalmi réteghez eljuthasson. Az audiovizuális eszközöké a jövő, de nem helyettesíti semmilyen csodagép sem a személyes kapcsolatot.
Nem értek egyet Cocteau-val, aki szerint a líra „az egymáshoz hajló, egymás fülébe titkokat súgó mandarinok” beszéde, amit csak a kiválasztottak értenek meg. Nem utasítom el a modern irányzatokat, de elgondolkodtató, hogy a közönség egy része miért fordul el a kortárs költészettől.
Tapasztalatom szerint a ma emberének nincs ideje, sem türelme ballada-hosszúságú verseket olvasni.(Saját példám, kicsit (nagyon? )komikus: egy hölgy ,aki megvette a verseskötetemet mesélte el, hogy gimnazista lánya, aki még sosem vett kezébe önként verseket, az én „művemet” az utolsó betűig elolvasta, és megállapította, hogy a vers nem is olyan szörnyű műfaj ,mint gondolta, s azóta a klasszikusokat is olvasgatja.)
Az irodalom, a vers , abban a pillanatban újból népszerűvé válna, ha olyan hatással volna az olvasóra, hogy aki elolvassa, formálja, érzelmeket váltson ki, rácsodálkozzon. Nem kell ehhez feltétlenül ultramodernnek, vagy „moderneskedőnek” lenni, hanem újszerűnek, szépnek stb. Keressük meg kölcsönösen egymást!
Helyilapok.hu : S mi a véleménye az "amatőrökről"?
Péter Erika: Az amatőröket többnyire kizárják a jóhírű, befutott irodalmi körökből,
Kevés a középkorosztálynak is szóló pályázati lehetőség, a publikálás –csekély összeg befizetése ellenében elérhető - biztosítása. Ezért is figyelemreméltó a Boldog Jövőnkért Alapítvány (www.bja.hu) törekvése, mert sikerélményt biztosítanak számunkra, folyamatos kapcsolatot tartanak velünk, megismerkedhetünk egymással - műveinken keresztül és személyesen is. Tartozunk valakihez.**
A Boldog Jövőnkért Alapítvány 2005-ben hirdette meg Ezüst Toll Irodalmi Díj pályázatát. A pályázaton I. helyezést ért el Péter Erika.
Szerzőnktől most három verset közlünk.
( a Mindörökké mosoly című kötet megrendelhető a szerzőtől: erikahangon@t-online.hu címen)
Panelmagány
Sérült gyufásdoboz
sebzett oldalán,
szemközt a földszinten
szuszog a magány,
karját összeölti,
rákönyököl, leül,
nem olvas, nem eszik,
magába menekül,
hiányos fogait,
szétfolyt vonásait
elmosta az idő,
meg a távolság,
-a vénasszonyok
messziről mind
egyformák,
akár a bogarak,
a barna ruha csak,
mi elválasztja
őket másoktól,-
s őt, sokszor
csak a panoráma
látványa táplálja,
-a gépkocsik sora,-
orrából folyik
a benzingőz szaga,
motorberregések
zörejét nyeli,
sarkig tárva vannak
érzékszervei,
s hallja, hogy a szomszéd
kalitkába’
párt kapott az idén,
s dalol a madárka.
--
Majd egyszer eltűnik
az anonim néni,
majd szívfájdalom lesz
átellenbe nézni,
majd valakik jönnek
fekete ruhába,
majd ők üldögélnek
a panelmagányba.
Kis téli zene
Zümmög a tél.
Tücsök helyett
jégcsap zenél.
Szél táncától
ablak koccan.
Téli zene
-sztereóban.-
Ajánlás-utóirattal
Köd száll ki a szádból.
Vagy cigarettafüst?
Öngyújtó lángnyelve?
Szivar parazsa?
Átsüt a betűkön.
Pironkodik szava.
De nem is dohányzol!
Láz párája száll ki szádból!
Elegánsnak nem nevezhető.
-
Bibliába nem temethető.
|
