|
 Móczár Csaba érdi / budapesti fiatal költő az idei Lyra Irodalmi Díjas
Az egyházaskeszői Boldog Jövőnkért Alapítvány kiemelkedően közhasznú szervezet (www.bja.hu) évek óta hirdet irodalmi díj-pályázatokat. Az egyik legrangosabb díj, a Lyra Irodalmi Díj, amelyre február 4-ig lehetett pályázni.
Idén közel 100 pályázó nevezett s küldött értékes alkotásokat.
( a szerzők , pályázók írásaiból válogat a Kuratórium s az év folyamán megjelenő Lyra irodalmi antológiákban megjelenteti.)
Idén az alapítvány fődíját MÓCZÁR CSABA nyerte el.
Vele beszélgettünk:
Helyilapok.hu: Kérjük, röviden mutatkozzon be az olvasóknak!
Móczár Csaba: Stílszerűen mondva 32 éves leszek én az idén. Érdi illetőségű vagyok, de néhány hónapja a fővárosba költöztem. Itt élek kedvesemmel és két gyermekünkkel. Festő szakmunkásként végeztem és dolgozom. Szeretek olvasni, érdekel minden ami a humán érdeklődés tárgykörébe belefér. Néhány éve érzéseimet versben próbálom kifejezni és az engem körülvevő nők (Anyám, Kedvesem, Nővérem, Magyar tanárnőm) bíztatására kezdtem el pályázatokon részt venni.
Helyilapok.hu: Hol jelentek meg eddig írásai?
Móczár Csaba: Eddigi irodalmi „tevékenykedésem” pozitívan alakult, hiszen először a helyi érdi Poli-Art Alapítvány gondozásában jelentek meg verseim, immáron két alkalommal. Ezt követte egy József Attila emlékpályázat, amelyen megosztott 3. helyezést értem el. Majd a Szárnypróbálgatások c. antológiában jelent meg két versem. Most mindezek megkoronázásaként megnyertem a Lyra díjat. Ezekkel párhuzamosan pedig írtam néhány cikket internetes lapokra, zenei és közéleti témában.
Helyilapok.hu: Mint fiatal, ha lehet mondani: pályakezdő költő, miképp látja az irodalom (magyar irodalom) helyzetét?
Móczár Csaba: Az irodalom csodás dolog, mind próza, mind vers formájában. Azt tudom: olvasni jó és fantasztikus érzés. Hogy írhatunk is, ez maga a csoda. A mai irodalom helyzetét globálisan sajnos nem látom, nem láthatom át, de egy piciny szeletét én is érzem-érzékelem. Azt gondolom az irodalom, főleg a versek csak egy nagyon szűk rétegnek jelenti azt az élményt, tanulási lehetőséget, vagy akár csak egy kikapcsolódási formát, amit ez a műfaj magában hordoz. Ma a valóságshowk  világában az értéktelenség, az eldobható „15 perc hírnév” számít sikernek. A maradandó alkotásoknak, irodalmi műveknek, szerzőknek és kezdő alkotóknak nem jut reflektorfény. Talán mert ez nem egy „sztárolható” műfaj. Bár a Nagy Könyv mintájára lehetne vers kategóriában is programot hirdetni, vagy a Megasztár példájára, kezdő költőknek, íróknak is lehetne egy tehetségkutató versenyt rendezni! Azt hiszem a mai üzleti világban a profitorientáltság megöli a ilyen ún. „unalmas műfajt”. Nem eléggé eladható. Az internet és a televízió megjelenése pedig egyértelműen háttérbe szorítja a nyomtatott formában megjelenő, megjelentethető alkotó munkát. Talán az internet tartogat lehetőségeket, de ezeket tudni kell használni, tudni kell megtalálni… Mindent egybevetve azonban azt mondhatom, ha már egy embernek jelent valamit egy regény, vers, novella, ha már adott neki valami olyat, amit ő maga is érez ,csak nem tudott kifejezni, de azonosul avval, amit olvas, már nem születtek hiába ezen írások. Remélem és hiszem, hogy az irodalom egyetemes léte visszanyeri méltó helyét az emberek életében, hiszen a szó elszáll, de az írás megmarad!
|
