|
OK, mi az a görhe ? És mi az a kajmak?
Amiről most szólunk,szinte ismeretlen ...vagy nem is annyira?
A görhe, vagy más néven palóc sült pép, málé, kukorica prósza.
Kukoricalisztből készül tejjel leforrázva, majd kizsírozott tepsibe öntve, sütőben megsütve. A sütés után szeletelve tálalják.
Ismerjük meg ezt az ételt, s ha van kedvük, próbálják ki. Íme, két recept:
Túrós-kajmakos görhe
Hozzávalók: 450 g kukoricaliszt, 50 g búzadara, 300 g túró, 100 g kajmak (A felforralt, majd lehűtött tehéntejet lefölözik, a tejfölt facsöbörbe rétegezik, minden réteget megsóznak, alacsonyhőmérsékleten 15-20 napig érlelik.) vagy 1 pohár tejföl, 3-4 tojás, 1 dl étolaj, 2 dl ásványvíz, zsír vagy olaj a kenéshez.
A kukoricaliszthez keverjük a búzadarát. A túrót jól összetörjük, beletesszük a kajmakot vagy a tejfölt, a tojássárgáját, olajat és ásványvizet, jól összekeverjük, majd hozzáadjuk a kukoricalisztet és búzadarát. A tojásfehérjét kemény habbá verjük és óvatosan a tésztához keverjük, majd jól megolajozott tepsibe öntjük, és 175 °C-ra melegített sütőben 50 percig sütjük. Amikor egy kicsit elhűlt, kockákra vágjuk. Túróval, juhtúróval vagy körözöttel tálaljuk. Joghurtot vagy tarhót is adhatunk mellé.
***
E népi ételnek fesztiválja is van: Mezőszemerén ugyanis Görhe-napot tartottak 2005. júliusában, s várható ( és bízunk benne), hogy idén júliusban is megrendezik - negyedik alkalommal - az ételbemutatót- és fesztivált.( info: 36/ 490000)
***
Népmesében is feltűnik a görhe, íme:
 Advent Mezőkövesden
Hát az advent Krisztusvárás volt nékünk, tudtuk, hogy a Kisjézus születésének előhírnöke. Az olyan volt, hogy vártunk, kértünk, örültünk, hogy majd karácsonykor... Az advent András napja után kezdődött. András napja zárta be a muzsikát. Amikor már közelgett (András) tudtuk, hogy jaj, vége a vígságnak. András napkor mentünk az első hajnali misére. Mikor jött adventnak az első napja, mi már készítettük a szállást, de nem a háznál, hanem a szívükben. Édesanyánk mondta - de nem csak nekünk, másoknak is éppúgy, hogy no most készítsétek a szállást. Gyűjtögessétek a Kisjézus jászolába a szalmaszálakat, nehogy kevés legyen alatta. Na de ez azt jelentette, hogy most már evésben-ivásban, nótázásban (egyaránt tartóztassuk magunkat). A summáslány mindig víg volt, de mikor András eljött, úgy mondtuk, hogy no András, nekünk betettél. A szánkat be kellett fogni. Mert hogy varrtunk (hímeztünk) az asztalnál, jöttek a cimborák, akkor már nóta nem volt, csak adventi ének vagy Mária ének. De néha, ha valahogy belekottyentottunk a nótába - hát csak szerettük a vígat, édesanyánk odaszólt: halljátok-e, advent van, lehull a szilva. Hallgassatok.
Az advent nem olyan szomorú, mint a nagyböjt. Böjt volt az is, nem vállalt böjt. Szerdán, pénteken, szombaton semmiféle - nemhogy húst, de még egy kis zsíros pogácsát se sütöttünk volna. Akkor már ugye a görhe sült, meg a málé vagy krumplikalács, mert mi semmi zsíros ételt nem ettünk.
Egész adventba volt a hajnali mise. Fútta, hordta a havat. Akkor még villany nem volt az utcákba. Azután abba a sötétségbe innen is kibukott (kibukkant) egy öregasszony, onnan is, vitte a lámpást a kezében. Már ott a kapun is jött egy asszony, vitte a lámpást, a másikon is - hát ugye éjszaka volt. Ahogy szólt a harang, jöttek ki az utcákból, csak azt láttuk, hogy itt is pislákol, ott is. Hát az olyan szép volt! Az esőruha meg fel volt téve (nagy fehér abrosz piros csíkokkal), még hideg ellen is magára vette az asszony a templomban, mert ugye hideg volt a pad nagyon, hiába volt a sok szoknya rajtunk. Hajnali misén úgy hullámzott a nép, annyian akarták készíteni a szállást, hogy két pap áldoztatott. A szegény harangozónak ki kellett nyitni a templomot két órakor, mert néha a nép a hóban körül-körül a templomon (toporgott), mert nem várta ám, hogy majd három órára megy! Ááá! meg hely is kellett. Mert bizony, aki állt, annak elege lett. Volt, aki a kisszéket az esőruha alá csapta, gondoskodott magáról (ülésről), letette a templom közepibe. Négy óra hosszat abba a hideg templomba!! Így járt a lábunk utoljára. Drága Jézuskám, de fázik. Verte össze a lábát mindenki... Hiába volt a bőszoknya akkor, hol itt gyűrtük alá, hol ott gyűrtük (amin ültek). Hát nem volt akkor fűtőtest. De azért senki ezt el nem hagyta volna. Talán ha karhatalommal küldték volna, nem ment volna úgy mindenki. Már előtte való este: Jössz-e éjszaka? Beszóljak-e? Be! Te is jössz? Jövök hát! Mint a madarak. Falkástól mentünk.
Az előimádkozó bizony kifáradt, de kifáradt ott mindenki, mert a nép tudja, mit akar. Nem, hogy az imádkozó mondja, hogy ó, mondom ahogy akarom. Mert van úgy, hogy Jézus Mária, hogy is jön ez az imádság vagy ének?
Mert ha én nem pl. megyek, úgy elnyomnak, akik tudják, hogy már pedig majd mink.
*****
Jó étvágyat!
|
