|
 A Lyra irodalmi antológia - melynek kiadója a Boldog Jövőnkért Alapítvány / www.bja.hu / által meghirdetett irodalmi pályázatok egyre népszerűbbek az 'amatőr' szerzők között.
Mint megtudtuk, jelentős mennyiségű pályázat érkezett a most zárult EZÜST TOLL IRODALMI DÍJRA, s február 4-ig még lehet jelentkezni a LYRA IRODALMI DÍJ pályázatra. ( e pályázatnál az I. helyezett Díszoklevelet és 40 000 Ft ösztöndíjat, a II. helyezett Díszoklevelet és 20 000 Ft ösztöndíjat nyerhet el; bővebben: www.bja.hu, www.bja.shp.hu )
A helyilapok.hu olvasóinak - akik között minden bizonnyal szép számban vannak irodalomszeretők, s ki tudja, talán Lyra-szerzők is...- az alábbiakban két pályaművel is kedveskedünk.
Az egyik szerzője Móczár Csaba (1974) (Budapest/ Érd):
József és Attila
„nomen est omen”
József Attila már neved is milyen fura,
József és Attila a benned lévő ellen-
tétek sora, érzések kenyere és bora.
József, a megváltó apja, élő Biblia.
Attila, világok ura, Isten ostora.
József, Istenversek apja, csupa misztika.
Attila, maga ura, önmaga ostora.
József, ősi örökkön élő fohász és gyász,
Attila, hősi örök erő, szellemvadász.
József, reménykedő, megbocsájtó alázat,
Attila, konok, önmarcangoló! Gyalázat!
József és Attila a benned lévő ellen-
tétek sora, érzésim kenyere és bora.
Bocsánat József Attila neved nem fura,
Csak a végtelen költészet legnagyobb ura!
A másik pályamű szerzője: JUHÁSZ ENIKŐ (Szentendre)
Menekülő
És megvénül az este, felkelt az idő,
sűrű párák mögött megbillen a nap,
rekedt rémülettel tiktakkol az óra,
körtáncba szédülnek az izzadó falak,
porpaplanban fekszem, karikába törve,
vinnyogva cibálom az alkony kötelét,
kiokád az ágy és nyakon mar a lámpás,
skorpió cikázik a párna szövetén,
vízbemártott testem fehérre fürösztöm,
illatos hajam a Holddal tűzöm fel,
osonó léptemtől megborzong a padló,
rémálomba léptem, menekülnöm kell!
Ónos köpönyegben esőlovon járok,
recsegnek az utcák a telivér alatt,
vörös folyosókon suhannak a vágyak,
sikolt körülöttünk a lélegző salak,
csonterdőn és ködvároson, smaragdhegyen,
könnytengeren, bomlott tanyák hámló falán
bukfencet vet árnyunk, oda kell találnunk,
Urunk elé ülni, ölébe szédülni,
forró fehér testtel betakarni testét,
ágyékát szorítva szolgálva szeretni,
varázsvizet inni nyíló ajakáról –
Teremtőm, ne engedj sóváran elveszni!
****
Hamarosan beszámolunk az alapítvány által meghirdetett irodalmi pályázatok értékeléséről, eredményeiről, illetve / és a www.bja.hu honlapon mindez(ek) olvashatók is majd.
| 
