|
Capparis spinosa
Nos, lehet, hogy latin néven nem ismeri, de ha a kapri szót hallja, akkor szinte mindenki a fűszernövényre gondol.
Ismerjük meg közelebbről!
A kapri szinonim nevei: kaporna, kapribogyó, tüskés kaporna, kápri. 
Elő-Indiából és a Kaukázus területéről származó, Dél-Európában és a Mediterráneumban honos cserje. Olaszországban, Franciaországban és Görögországban nagyban termesztik. Kerek virágbimbóit az ókor óta használják fűszernek.
A tok termésű cserje 1,0-1,5 m magasra nő, levelei kerekded alakúak, fényesek. Virágai nagyok, fehér színűek.
A szárazabb területeket jól tűrő, igénytelen növény, az enyhe fagyokat is átvészeli.
Majdnem hat hónapon keresztül virágzik, a még ki nem nyílt bimbókat szedik, fonnyasztás után sós, ecetes lében vagy olívaolajban, hordókban tartósítják ("sós kapri", "ecetes kapri", "olajos kapri").
A kapribogyó zöld színű, enyhe illatú, jellegzetes fanyar, csípős ízű.
A legkisebb méretű, de a legjobb minőségű a provanszi áru ("non pareilles"), valamivel nagyobb az általában algériai "surfines", legnagyobb méretű a spanyol "capucines" és az olasz "capperoni".
Érdekes, hogy gyakran hamisítják!
Hamisítják gyermekláncfű, seprőzanót, mocsári gólyahír bimbójával, amelyek bioaktív vegyületei a szervezetben hasznosak, bár aromájuk eltér a kapriétól.
A mocsári gólyahír bimbója "német kapri" néven kerül kereskedelmi forgalomba (rutintartalma miatt elfogadott gyógyhatású, illetve ízesítőszer).
************
S végezetül egy szép kép szintén kaprival, pardon, Caprival kapcsolatban; a fotón Capri szigete:
|
