Nos, valami újjal megint csak meglepte az ő kedves közönségét a nagyobbik ellenzéki párt. Mucuskán már túlestünk , mondhatni: átgázoltunk, íme tehát a legújabb szószösszenet: luxusprofit, luxusbaloldal… Ám , aki „balt” mond, mondjon „jobbat” is… ha van luxusbaloldal, akkor van luxusjobboldal is… Vagy mindenki csak baloldaliak luxusvilláiról és luxusüzleteiről hallott?! Soha senki nem hallott még netán arról, hogy jobboldali politikusoknak is vannak mesés palotáik , netán budai/pesti fényűző lakásaik, netán jól jövedelmező (vigyázat: luxusprofitot termelő!) földjeik, üzleteik? Így van ez kérem, nem másképp: bort iszik s vizet prédikál… Azt ugyan megértjük, hogy aki szorgalmasan dolgozik , netán még tanult is előtte valamicskét, annak – ha egy kis szerencséje is volt / van- , nem kell nyomorognia; nem feltétlenül fulladozik a jóban, de nem is tántorog a nyomor szélén. S ez ugye, drága olvasók, teljesen független attól, hogy valaki ’bal’ vagy ’jobb’ gondolkodású… Ám azt hangsúlyozni - fülig érő szájjal , sokat sejtetőn mutogatva-, hogy mindez csak és kizárólag a /luxus/baloldal privilégiuma, bárgyúság… Mécs Imre. A közvélekedés szerinti bűne néhány hónappal ezelőtt az volt, hogy Szili Katalin házelnökre szavazott a Szili Katalin vs Sólyom László összecsapásban. Nyílván: ez nem baj, ám frakciója kevésbé volt toleráns. Úgy hírlik, hogy pártja a 2006.évi választások során az országos lista nem kellően előkelő helyére szánta őt. Hiller István azonban közbelépett: az MSzP számít Mécsre. S lám: MSzP-s képviselőjelölt lesz az egykori halálraítélt. Akárki akármit mond: van ebben valami elegáns.
|