A Bányász Fúvószenekar zenéje fogadta  az egykori Kossuth-bánya pihenőparkjába érkező vendégeket. Mintegy másfélszáz ember tett eleget a meghívásnak. Ennyien érezték úgy: találkozniuk, beszélgetniük kell, s tenniük azért, hogy Komlón megőrizzék a bányászat emlékeit, hagyományait.
   A Bányászhimnusz elhangzása után a találkozó egyik főszervezője, Radics Kálmán köszöntötte a megjelenteket, majd Jégl Zoltán, Komló alpolgármestere tájékoztatta a résztvevőket a nap programjáról. Ennek keretében Bachmann Zoltán professzor vázolta elsőként a tervezett bányászati emlékhellyel kapcsolatos elképzeléseit. Mint elmondta, nem hagyományos értelemben vett múzeum létrehozásában gondolkoznak, inkább virtuális kiállítást szeretnének megvalósítani, mely magát a bányász embert, az ő verejtékes munkáját állítja a középpontba.
  Ezt követően Mérei Emil, a Mecseki Szénbányák nyugalmazott vezérigazgatója adott tájékoztatást az aknatorony felállításával kapcsolatos elképzelésekről. A hely megválasztásánál fontos szempont - hangsúlyozta - hogy az objektum naponta emlékeztesse a város vezetését: Komló a bányászatnak köszönheti létét.
   A továbbiakban Jéger László újabb bányászati emlékhelyek kialakításának tervéről, valamint a Nagymányok-Máza térségben tervezett új bányanyitás helyzetéről számolt be. Kőszegi Ernő, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének a nyugdíjasok életében betöltött szerepéről szólt, s arról beszélt, hogyan, mivel járulhatnak hozzá az egykori bányászok a nagyszabású tervek megvalósításához.
  A beszédek elhangzása után közös ebéd következett, majd kötetlen baráti beszélgetéssel telt a délután. Radics Kálmán szerint a találkozó sikeres volt. Komlóról, sőt közelebbi és távolabbi településekről is érkeztek résztvevők, akik - túl azon, hogy örültek egymásnak, a találkozás lehetőségének - tettrekészségükről is tanúbizonyságot tettek.