Váczi László, aki régóta tervezte és szervezte, hogy Komlón létrejöjjön egy utánpótlás röplabda-torna, múlt hét végén végre valóra válthatta álmát. Az esemény kiválóan sikerült, csapata második lett, a mester mégsem volt maradéktalanul boldog, amikor a torna értékelésére kértük. Hogy miért, kiderül az alábbi nyilatkozatból.  - A szervezők nevében
maradéktalanul sikeresnek tekintem a tornát. A régióban ez a fajta
kezdeményezés az utóbbi évtizedekben egész egyszerűen egyedülálló. Célunkat,
hogy az iskolai keretek között röplabdázó gyerekeknek egy önfeledt, vidám, jó
hangulatú és anyagi vonzat nélküli programot biztosítsunk, elértük. Szombaton a komlói Sportközpontban 10 csapat
mintegy 70 játékosa vehetett részt a DÖKE keretén belül szervezett tornán, s ezúton is megköszönjük az egyesület támogatását programunk létrejöttéhez. Köszönjük továbbá Dr.
Szakács László alporgármester segítségét is, aki - félretéve mindenféle
politikai sallangot - megkeresésünkre rögtön igent mondott és magánszemélyként,
sportot szerető emberként állt kezdeményezésünk élére.
A komlói szereplésre
visszatérve. Az utóbbi pár évben - rengeteg munka következtében -, rohamosan
fejlődő gyerekek számos sikert értek el iskolájuknak, városuknak. Sajnos ők az
év végén elballagnak. Most amikor elértünk oda, hogy igazán sok mindent lehetne
még hozzátenni az alapokhoz, lassan kirepülnek, és ki tudja ki, hol, milyen
keretek között tudja folytatni ezt a sportágat. Mert tudom, hogy szeretnék
folytatni bármerre is sodorja őket az élet. Egy remek kis társaságot hozott
össze a sors, nem csak a pályán remek „harcostársak”, barátok, hanem azon kívül
is. Hiszem, hogy ez nem csak a gimnáziumi évekre szól. Ezt személyes példa
alapján is meg tudom erősíteni. A csapatsportok sajátos ajándéka, hogy aki
egyszer ebbe belekóstol és megtalálja helyét az sosem akar ettől elszakadni.
Remek barátságok szövődhetnek, határok nélkül. Egy kerek, egészséges életmód
fontos láncszeme is lehet ez, ami meghatározhatja későbbi életfelfogásunkat, életritmusunkat - mondta szinte "egy szuszra" Váczi László, majd így folytatta: - A komlói szereplést értékelve úgy érzem, az utóbbi pár évben - a rengeteg munka következtében - rohamosan
fejlődő gyerekek számos sikert értek el iskolájuknak, városuknak. Sajnos ők az
év végén elballagnak. Most, amikor elértünk oda, hogy igazán sokmindent lehetne
még hozzátenni az alapokhoz, lassan kirepülnek és ki tudja, hogy ki, hol, milyen
keretek között tudja folytatni ezt a sportágat. Mert abban biztos vagyok, hogy szeretnék
folytatni ,bármerre is sodorja őket az élet. Egy remek kis társaságot hozott
össze a sors, akik nem csak a pályán remek „harcostársak”, barátok, hanem azon kívül
is. Hiszem, hogy ez nem csak a gimnáziumi évekre szól. Ezt személyes példa
alapján is meg tudom erősíteni. A csapatsportok sajátos ajándéka, hogy aki
egyszer ebbe belekóstol és megtalálja helyét, az sosem akar ettől elszakadni.
Remek barátságok szövődhetnek, határok nélkül. Egy kerek, egészséges életmód
fontos láncszeme is lehet ez, ami meghatározhatja későbbi életfelfogásunkat, életritmusunkat. A sikeres gárda edzője elmondta azt is: reméli, hogy Komlón
továbbra is van helye ennek a sportágnak. Elég csak a felnőtt őszi komlói
rendezvényükre gondolni, amelyet idén már 6. alkalommal rendeznek meg és amelyre számos, Baranyából és más megyéből , de külföldről érkező csapatot is várnak. Váczi László reméli, hogy ha
tanulmányaik közben ,vagy majd annak
végén hazatérnek ezek a lányok, akkor is tudnak valamilyen alkalmat biztosítani
arra, hogy egy jó kis röpimeccset összehozzanak valahol - még ha a lehetőségeik
igen szűkösek is. Hogy utánpótlás szinten hogyan tovább, ez még a jövő zenéje…
Remélem, hogy Komlón
továbbra is van helye ennek a sportágnak. Elég csak a felnőtt őszi komlói
rendezvényünkre gondolni, amely idén már 6. alkalommal kerül majd megrendezésre
és számos helyről (külföldről is) várunk rá csapatokat.
És remélem, hogy ha
tanulmányaik közben vagy majd annak
végén hazatérnek ezek a lányok, akkor is tudunk valamilyen alkalmat biztosítani
arra, hogy egy jó kis röpimeccset összehozzunk valahol, még ha a lehetőségeink
igen szűkösek is. Hogy utánpótlás szinten hogyan tovább ez még a jövő zenéje…
|
