Hiába változott többször a cég neve, működési területe, hiába váltották egymást a vezetők - Margitka maradt. A Komlói Vízmű Vállalatnál könyvelőként kezdte pályafutását 1970 júliusában, s ezen a vonalon - végigjárva a ranglétrát - dolgozott mostanáig.  A kezdeti évek után a könyvelők csoportvezetője lett, majd `92-től a számviteli osztályt vezette. Amikor aztán 1997 tavaszán megalakult a Komló-Víz Kft., ő lett a gazdasági vezető, s azóta is ebben a beosztásban munkálkodik. Igaz, már csak három napig, hisz jövő szerdán nyugdíjba vonul.
- Az én korosztályomban nem ritka, hogy valaki egyetlen munkahelyen dolgozza le az életét, ez számomra természetes - mondja, majd meg is indokolja, hogy miért: - Semmi okom nem volt arra, hogy változtassak, hisz itt, a Vízműnél mindig jó volt a közösség, családias volt a hangulat, segítőkész kollé-gáim és főnökeim voltak mindvégig, természetes hát, hogy eszembe sem jutott elmenni innen.
Pedig nem volt egy "sétagalopp" ez a közel négy évtized - derül ki szavaiból - hisz a cégnél bekövetkezett sorozatos átalakulások, a jogszabályok folyamatos változása mindig megkövetelték a teljes figyelmet, naprakészséget, de Margitka "állta a sarat". Ehhez persze szükség volt a megfelelő családi háttérre is, hisz itt nem napi nyolc órás munkáról volt szó! Inkább úgy fogalmazhatnánk: nem munkaidőben, hanem elvégzendő munkában kellett gondolkodni. De férje - aki szintén vezető beosztásban dolgozik a komlói erőműben, így saját tapasztalatából tudta, hogy mit is jelent az ilyen jellegű munka - s fia is (aki ma már felnőtt, de még otthon lakik a szülői házban) elfogadták, támogatták munkáját.
- Most, ha nyugdíjas leszek, sokkal többet fogok törődni a családdal, no meg végre lesz időm kedvenc foglalatosságomra, az olvasásra is, amire az utóbbi években csak gondolni tudtam - vetíti előre a jövőt.
Amikor pedig gratulálok neki a Komlói Napok alkalmából átvett "Pro Urbe" kitüntetéséhez, azt mondja: - Természetesen nagyon jól esett az elismerés, mely igazi meglepetésként ért, de ez igazán nem csak engem illet. Elmondtam a családomnak és a munkatársaimnak is, hogy ilyen munkát hosszú távon jól végezni csak akkor tud valaki, ha megfelelő segítői vannak. Nekem szerencsém volt, ilyen emberekkel voltam körülvéve, így nekik is kijár az elismerés és a köszönet.
|
