A vizes élőhelyeken a madárvilág
lényegesen fajgazdagabb, mint máshol. A természetes mocsarakban, holtágakban és
a mesterségesen létesített vizekben (pl. halastavak) jelentős mennyiségű
táplálék áll a madarak rendelkezésére, ezért az ilyen területek nagyobb
vízimadár tömegeket (pl. récék, ludak, gázlómadarak) is képesek eltartani
nemcsak a fészkelési időszakban, hanem az őszi-tavaszi vonulás és a telelés
során is. A vizes élőhelyek azonban rendkívül
sérülékenyek. Egy-egy környezetszennyezés során jelentős mértékű madárpusztulás
következhet be, s ha a korábbinál jelentősebb zavaró tényezők lépnek fel, az
adott területen előforduló madarak faj- és egyedszáma is csökken.
- A vízimadarak fészkelő, vonuló és telelő
állományainak monitorozását a madárvédelmi szervezetek már régóta végzik
Európában ez az ún. szinkronfelmérések keretében történik - mondja Bank László, aki így folytaja: - Ennek lényege, hogy a kijelölt
élőhelyeken minden hónap középső hétvégéjén madárszámlálást végzünk, s az
adatokat az országos, majd onnan az európai központba továbbítjuk. Így európai
léptékben viszonylag gyorsan és gyakorlatilag naprakészen rendelkezésünkre
állnak a vízimadarakkal kapcsolatos információk.
Baranyában négy szinkronterület van - mondja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület pécsi irodavezetője, aki fel is sorolja ezeket: a
palkonyai, pellérdi és sumonyi halastavak mellett a Duna teljes baranyai
szakasza is a rendszerhez tartozik. Ezek közül a sumonyi tavakon már 1964-ben
elkezdődtek a rendszeres megfigyelések - fejezi be a tájékoztatást a szakember.