|
A
Magyar Kardiológusok Társasága /MKT/és a
Magyar Nemzeti Szívalapítvány /MNSZA/ együttes
erővel veszi fel a harcot a dohányzás és a
dohányzás okozta betegségek elleni küzdelemben,
továbbá széles körű társadalmi
összefogást sürgetnek a civil szervezetek,
alapítványok, valamint egyesületek részéről.
Ehhez nélkülözhetetlen a jogalkotók erkölcsi
és anyagi támogatása is.
Amennyiben
nem teszünk ellene, akkor a korunk pestisének tartott
dohányzás okozta mérhetetlen pusztítás
a XXII. században tovább szedi majd áldozatait.
Ez annál is aktuálisabb, mivel múlt csütörtökön
volt a „Ne gyújts rá” világnap -
hangsúlyozta prof. Dr. Forster Tamás, a MKT elnöke,
dr. Kiss Róbert, a MKT főtitkára, valamint dr. Nagy
András, a MNSZA elnöke.
 Az
Európai Unió is egyre inkább sürgeti, hogy
az elkövetkező években, de legkésőbb 2009-re
valamennyi országában rendeljenek el teljes körű
dohányzási tilalmat a közterületeken. (A 27
EU tagország közül Írország, Skócia
és az Egyesült Királyság a zárt
légterű nyilvános helyekre és minden
munkahelyre - a bárokra és éttermekre is -
bevezette már a dohányzási tilalmat. A svéd,
olasz, máltai, észt és finn szabályozás
értelmében ki lehet alakítani külön
szellőzőrendszerrel ellátott, speciális
dohányzóhelyiségeket, Franciaország
hasonló intézkedéseket alkalmaz jövő
évtől. Belgium, Litvánia, Spanyolország,
Ciprus, Szlovénia és Hollandia a vendéglátóipar
területén különböző mentességeket
ad. A legtöbb tagállam tiltja, vagy korlátozza a
dohányzást a főbb nyilvános helyeken,
kórházakban, iskolákban és állami
hivatalokban, színházakban, mozikban és a
tömegközlekedésben.)
Azt
egyelőre nem tudni, hogy hazánkban mikor kap létjogosultságot
a jelenleginél szélesebb körű dohányzási
tilalom bevezetése. Csak reménykedhetünk abban,
hogy 2009-ig sikerül felzárkóznunk az EU
elvárásokhoz, és ezen a téren
Magyarország is „EU kompatibilissé” válik.
Addig is bőven van mit tennünk. Mind az orvosoknak és
egészségügyi dolgozóknak, mind pedig a
„civil társadalomnak” és maguknak a betegeknek, nem
utolsó sorban a politikai döntéshozóknak
is. Mindent el kell követnünk azért, hogy ez az
egész népességet sújtó, az
egészséget súlyosan károsító
szenvedélybetegség jelenlegi elterjedése
nagymértékben csökkenjen.
A
felmérések elkeserítők: A világon
mintegy 1,3 milliárd ember fújja nap, mint nap a
füstöt. Maga a dohányzás a tüdőrák
okozta halálozás 90-95%-ért, az összes
rákhalálozás 30-35%-ért, az idült
gyulladásos légúti betegségek 80-85%-ért,
míg a szív- és érrendszeri betegségek
25-30%-ért felelős. A cigaretta okozta tragédiák
elsősorban a középkorú, 40-50 éves
embereket fenyegetik, akik átlag 20 évvel élhetnének
tovább, ha nem hódolnának szenvedélyüknek.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO)
becslései szerint a világon jelenleg évente
mintegy 3 millió ember halála vezethető vissza e káros
szenvedély ártalmaira. Ez a szám a következő
évezred '20-as, '30-as éveire 10 millióra
emelkedhet, ami azt jelenti, hogy a dohányzás okozta
következményektől a Földön 3
másodpercenként meghalhat valaki.
De
nézzük, mi a helyzet nálunk, Magyarországon.
Hazánk a dohányzást tekintve sajnálatos
módon a világranglista dobogós helyére
került. A személyenkénti cigarettafogyasztás
duplája a világátlagnak, vagyis fejenként
több mint háromezer szál évente. Ezeket, ha
egymás mellé helyezzük, mintegy 250 métert
tesz ki, ami annyit jelent, hogy a magyarok közel 2 millió
kilométernyi "rudat" – az egyenlítő
hosszának negyvennyolcszorosát – füstölik
el évente. Ez elgondolkodtató és ha ez sem rázza
meg az embereket, a politikai döntéshozókat, akkor
nincs miről beszélni. Nemcsak a felnőttek, hanem sajnos a
fiatalok is egyre többen válnak a cigaretta rabjává.
A magukat dohányosnak valló felnőttek több mint
90 százaléka serdülő korában kezdett
hódolni szenvedélyének. Az ő esetük is
példázza, hogy igazi rászokás azoknál
alakul ki, akik 19 éves koruk előtt válnak rabbá.
Ők nehezen, vagy sose szoknak le, míg a 25 éves koruk
után "bűnbeesők" közül többen jó
eséllyel elég hamar abba tudják hagyni a
dohányzást. Abban, viszont minden szakember és
laikus egyetért, hogy a rászokás leginkább
gyerekkorban kezdődik, illetve minél korábban kezdett
hódolni a tiltott élvezetnek valaki, annál
nehezebben tud megválni tőle, lemondani róla. A
dohányzás szinte minden területen hatalmas
kiesésekkel jár. Nemcsak a szenvedélybetegnek és
családjának, hanem magának a társadalomnak,
sőt az állami költségvetésnek is jelentős
károkat okoz.
Számszerűsítve
a dohányzás által okozott betegek ellátásának,
valamint ebből fakadó kieső bevételeknek az együttes
összege évente eléri a 350 milliárd
forintot. A „füstbe ment” milliárdokkal szemben a
dohányadóból a költségvetésbe
„mindössze” 256 milliárd forint folyik be, vagyis az
egyenleg mintegy 100 milliárd forint mínusz. Ennek a
tükrében elgondolkodtató, hogy az államnak
mennyire érné meg, ha támogatná a
dohányzásról való leszokást.
2007.
november 15-e a „Ne gyújts rá” mozgalom világnapja,
amely 1974-ben az Amerikai Egyesült Államokból
indult útjára, azzal a nem titkolt szándékkal,
hogy legyen az évben egyetlen olyan nap, amikor a cigarettázók
nem gyújtanak rá. Pontos felmérés persze
nem készül(hetet)t ezen a napon, de a hazai szervezők
azt legalább szerették volna elérni, hogy ezen
a napon minden szenvedélybeteg számvetést
készítsen önmagában – saját és
embertársai érdekében is! A leszokás nem
könnyű, de ne feledjük: egyáltalán nem
lehetetlen. Felelősséggel tartozunk önmagunk,
gyermekeink és környezetünk egészségéért!
|
