|
Augusztusban volt 28 éve, hogy a Vöröskereszt szolgálatába állt Ancsin Pálné, közismertebb nevén - hisz mindenki így szólítja - Ari. Hogy hogyan is lett a szervezet vezetője, arra így emlékszik:
- A városi KISZ-bizottságon voltam gazdasági vezető már hosszabb ideje. Amikor 1979-ben összevonták a komlói és sásdi járást, illetve a pécsváradinak egy részét, a Vöröskereszthez is nagyobb terület tartozott és az akkori titkár négy hónap után befejezte e tevékenységét. Akkor szóltak nekem, hogy vállaljam el ezt a munkát. Elsőre nemet mondtam - hisz szinte semmit nem tudtam a szervezetről és annak tevékenységéről - aztán augusztusban mégis a Vöröskereszt szolgálatába álltam. Képünk tavaly Karácsonykor készült a komlói Német Klubban, ahol a Vöröskereszt megajándékozta a nagycsaládosokat. A képen jobbról a második Ancsin Pálné).
A munkáját közel 30 év után is igen agilisan végző asszony azt mondja, a kezdet bizony nem volt könnyű. Mindössze egy névsor állt rendelkezésére az aktivistákról, s ő ennek alapján útra kelt... Felkereste a környező falvakban és a komlói gyárakban, üzemekben dolgozó önkénteseket, s tulajdonképpen tőlük tanulta meg, mit is kell a szervezetben csinálni. Talán egy év is eltelt, mire igazán belejött - ismeri el - de azért sok új ötletet vitt be ő is a vöröskeresztes munkába. Hogy jól csinálja, azt akkor érezte igazán először, amikor dr.Dános László főorvos, a területi vöröskereszt elnöke azt mondta neki: kellemesen csalódott benne, mert azt hitte, egy kívülről jött ember csak ronthat a szervezeten, ehelyett ő felpezsdítette itt az életet.
Aztán hosszasan mesél az elmúlt 28 év történeteiről, feleleveníti a sok szép emléket, de - állítja - ezekről akár napokig is tudna beszélni.
Ehelyett azonban ismét a Vöröskereszt - megítélése szerint - legfontosabb embereire, az önkéntesekre tereli a szót. Ők azok, akik időt és fáradságot nem ismerve végzik munkájukat, s akik nélkül életképtelen lenne a szervezet. Közülük ki hosszabb, ki rövidebb ideig segítette a feladatokat, de mindenképpen a segítő szándék vezérelte tevékenységüket, melyért a nyugdíjba vonuló titkár mindannyiuknak köszönetét fejezi ki - mert igazán megérdemlik.
Mielőtt elbúcsúznánk, azt mondja: említsük már meg a cikkben, hogy mivel is foglalkozik a véradáson kívül a Vöröskereszt, s ezen belül is a komlói szervezet. A felsorolás - bár koránt sem teljes körű - elég hosszúra sikerült. Elsőként az egészséges életmódra nevelést említi, majd az oktatási intézményekben rendezett tanfolyamokat, versenyeket, aztán a szociális munkát, a "Tiszta, virágos városért" mozgalom szervezését, jogosítvány megszerzéséhez szükséges elsősegélynyújtó tanfolyam és vizsga lebonyolítását sorolja, s mindegyikhez fűz pár kiegészítő megjegyzést.
Kiemelkedő munkájáért több alkalommal részesült elismerésben - legutóbb az idei Komlói Napok alkalmából tartott ünnepi testületi ülésen vehette át a Polgármesteri Dicsérő Oklevelet - ám a legbüszkébb arra, hogy tavaly Molnár Lajos, akkori egészségügyi miniszter tüntette ki, merthogy ő maga is 106-szoros véradó.
|
