|
Két gyerek, két unoka, két dédunoka, családtagok, rokonok körében ünnepelte nemrégiben 50 éves házassági évfordulóját Kertész Géza és felesége, Irma asszony. Az aranylakodalom után nem sokkal - ízlésesen berendezett Fürst Sándor utcai otthonában - kerestem fel a Komlón élő házaspárt, hogy felelevenítsük az együtt töltött fél évszázad történetét.
Hol egyikük, hol másikuk beszél a kezdetekről, az évek során átélt jó és rossz dolgokról (egybehangzóan állítják, mindkettőből volt részük bőségesen), végül mégis úgy summázzák: szép volt, jó volt, s ma már csak a szépre emlékeznek.
Egyikük sem ős-komlói (Géza bácsi Tapolcán, Irma néni Balatonszentgyörgyön lakott az 1957 májusában megkötött házasság előtt), életük döntő részét mégis ebben a városban élték le. Itt születtek gyermekeik, ide kötik őket az emlékeik, itt van a felüdülést és egyben sok elfoglaltságot jelentő kiskertjük - nem csoda, ha nem kívánkoznak el Komlóról.
A férj - aki évtizedekig Kosuth-bányán dolgozott, előbb csillésként, aztán vájárként, emellett sokáig szakszervezeti főbizalmi volt - a sportkedvelők közt is sokaknak ismerős lehet. Harminckét éven át dolgozott ugyanis a Komlói Bányásznál rendezőként, majd főrendezőként – ebből a „beosztásából” két éve búcsúztatták egy hangulatos ünnepség keretében.. A feleségének ugyan nem volt munkahelye, ám a háztartás ellátása, a gyerekek nevelése, taníttatása mellett ő is mindig megtalálta a közösségi élet azon területeit, ahol hasznosan dolgozhatott. Hol a Népfrontban tevékenykedett, hol a csontritkulásos betegek tornáját szervezte – egyszóval ő is elfoglalta magát. Ma már inkább a kert, a család jelenti az elfoglaltságot, (most várják a harmadik dédunokát), de állítják: így is nagyon jól érzik magukat - ha az egészség már nem is a régi...
Mindezek ismeretében nem csoda, hogy az aranylakodalom alkalmából feltett anyakönyvvezetői kérdésre ötven év után újra mindketten "igen" választ adtak...
|
