|
Napjainkban egyre többen vallják: a környezettudatos nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Szerencsére olyanok is akadnak, akik nem csak képviselik ezt az álláspontot, de eszerint is végzik munkájukat. Hogy ezt miért tartják fontosnak és tulajdonképpen hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban, arról egy komlói óvoda dolgozóit kérdeztem. Egy olyan intézményét, mely a közelmúltban elnyerte a "Zöld Óvoda" címet.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium továbbá az Oktatási és Kulturális Minisztérium által meghirdetett pályázaton elnyert "Zöld Óvoda " cím átadására került sor Budapesten a közelmúltban... Baranya megyéből mindössze négy gyermekintézmény vehette át ezt a megtisztelő címet, közülük kettő komlói: a Hunyadi utcai és a Gesztenyési.
A díj átvételét követő napok egyikén az utóbbi intézményt kerestem fel, ahol Póth Jánosné óvodai környezeti nevelő elmondta: a címet és emblémát három évig használhatják. Mint megtudtam, az ünnepélyes átadás után részt vettek a Zöld Óvodák I. Országos találkozóján, ahol megerősítést kaptak arra vonatkozóan, hogy amit csinálnak, az nagyon jó. 
Komló ugyan – a maga alig 28 ezer lakosával – kisvárosnak számít, de még az itt lakók közül sem tudja mindenki, hogy ezt az óvodát - mely egyébiránt jövőre lesz ötven éves - kertes házak, csendes utcák veszik körül. Hatalmas udvarukon gyümölcsöt érlelő fák között töltik hétköznapjaikat a gyerekek. A virágos-, szikla- és veteményes-kertek mellett bőven marad még hely a játékra is, de a dimbes-dombos terület – amennyiben van hó – akár szánkózásra is alkalmas. Ez inspirálta őket arra, hogy a nevelési programjukban  kiemeljék a környező világ megismerését és védelmét. Nevelési gyakorlatukat a gyermekközpontúság, a nyitottság, a rugalmasság, valamint a szülőkkel kialakított jó kapcsolat jellemzi már sok-sok éve.
Hitvallásuk szerint az óvoda az a hely, ahol a gyermek első ízben találkozik tervezetten a természettel való harmonikus együttéléssel. A környezet megismerésére irányuló nevelés célja, hogy a közvetlen és tágabb környezet felfedezése során a gyermekek minél több tapasztalatot szerezzenek és pozitív érzelmi viszony alakuljon ki bennük. Legyen az tárgyi, természeti, vagy  épített környezeti érték. Arra tanítják a kicsiket, hogy ha látunk egy virágot nem tépjük le, hanem megcsodáljuk színét, élvezzük illatát, megismerjük nevét. Meg arra, hogy mindenre és mindenkire szükség van! Joga van bárkinek nem szeretni valamit, de nincs joga bántani azt. Vállalni kell a felelősséget a Földünkért, a másik emberért, a helyi környezetért. Póth Jánosné ( és persze valamennyi kollégája) bízik abban, hogy felnő az a korosztály, melynek fontos lesz, hogy szép, kultúrált városban éljen.
A képzett szakember azt mondja: -Természetbarát gyereket csak természetbarát környezetben nevelhetünk. A gyermek utánozza, amit lát. Hazaviszi a jót, de a rosszat is, s bizony ő is befolyásolja a szülei szokásait. A környezeti nevelés élethosszig tartó folyamat. Az óvoda hétköznapjaiban olyan szokásokat alapozunk meg és alakítunk ki, melyekkel elérjük a gyerekek életkorának és fejlettségének megfelelő környezetkultúrát.
 Az itt dolgozók meggyőződéssel vallják, hogy a környezetét tisztelő, óvó felnőtt csak abból a gyermekből lehet, akivel megismertették, megszeretették a környezetét és maga is a természet részének érzi magát. Egészséges emberi élethez egészséges környezet szükséges. A rendszeres véleménynyilvánítás megerősíti a gyermekekben az aktivitást és hozzájárul ahhoz, hogy a későbbiekben is részt vegyenek a megoldásban. A nevelőtestület tagjai, az óvoda dolgozói nagyon fontosnak tartják a példamutatást, mert csak így végezhetnek 3-7 éves gyermekeknél (és sok esetben családjaiknál is), életre szóló eredményes környezeti nevelést.
Ott jártamkor az óvodások, akik egy összevont csoportban összesen  27-en vannak, éppen almát szedtek, majd kicsivel később – afféle ebéd előtti levezetésként – az egyre nagyobb számban hulló falevelek összetakarításával foglakoztak, méghozzá oly lelkesen, hogy a „gyerek-méretű” seprűk, gereblyék kevésnek bizonyultak Az óvónőktől és a dadusoktól pedig azt is megtudtam, hogy az ősz eddig eltelt napjaiban már főztek a saját fáikról származó sárgaszilvából lekvárt, de feldolgozzák az almát, a birset és nem sorolom tovább, mert a hatalmas udvarban még sokféle fa található...
 Úgy gondolom, egy ilyen gyermekintézményről szóló tudósítást nem fejezhetnék be jobban, mint egy szerintem ide illő idézettel: „A jó pedagóguson múlik, hogy a gyerekek megszeressék a természetet, és helyes megvilágításban lássák azt a sok nehézséget, amivel a világ küzd". Számomra a helyszínen látottakból-hallottakból úgy tűnik, Komlón, a Gesztenyési Óvoda e téren követendő, jó úton jár, s remélem a fenti tudósítást olvasva így érzi ezt a Kedves Olvasó is.
( A felvételeket a cikk szerzője készítette, az írásban szereplő óvodában)
|
