Hivatalos statisztika ugyan nem készült (és valószínűleg nem is fog)
arra vonatkozóan, hogy van-e összefüggés a Komló-környéki kiskertekben egyre
szaporodó állandó lakosok és az ott elkövetett bűncselekmények közt, de a
kerttulajdonosok szerint létezik ilyen kapcsolat. Az idei esztendő pedig minden
korábbit felülmúlt, hisz az egyre arcátlanabb tolvajok már nem csak a termést
szüretelik le a gazda helyett (aki időt, pénzt, fáradságot nem kímélve próbál
meg valamit előállítani saját kezűleg a család asztalára), de visznek szinte
mindent, ami mozdítható. Az állandó rettegés, a sok bosszúság miatt többen már
a "birtok" eladását fontolgatják, csakhogy ez sem egyszerű: a potenciális
vásárlók ugyanis – miután tájékozódnak, s kiderül, hogy a környéken mindennaposak
a lopások, - gyorsan elállnak szándékuktól.
Képzelje magát annak a
kerttulajdonosnak a helyébe a Kedves Olvasó, akinek először a mozdítható és
értékesíthető felszereléseit, aztán egymás után többször a termését, legutóbb –
néhány hete – pedig szerszámait lopták el (természetesen) ismeretlen tettesek.
Valószínű, hogy előbb-utóbb elmenne a kedve az egész kertészkedéstől,
állat-tartástól, hisz az, - ilyen körülmények között – már rég nem a pihenés,
kikapcsolódás, a családi konyha költség-csökkentésének forrása. Sokkal inkább a
felesleges pénzkidobás, a potyára végzett munka és az állandó idegeskedés
jellemzi. És ma már ott tartunk, hogy nem az a kérdés: betörnek-e valakihez,
hanem csupán az, hogy mikor?
A rendőrség úgyszólván tehetetlen,
hisz a várost körülölelő dombokon több ezer úgynevezett hobbikert van, ezek
folyamatos ellenőrzésére nincs lehetőség. Hiába megy ki a veszélyeztetett
környékre nagy ritkán egy-egy járőrkocsi, hiába járőröznek arrafelé a
polgárőrök, az eredmény szinte a nullával egyenlő. Az elkövetők ugyanis (vélhetően) jól
ismerik a terepet, a tulajdonosokat, azok szokásait, tudják, hol van kutya,
riasztó, stb., s ha esetleg valaki veszi a bátorságot és megkérdezi, mit
keresnek arrafelé éjnek évadján, jön a „megnyugtató” válasz: itt lakunk.
És további kérdések feltevése
amúgy is veszélyes lehet! Abból ugyanis, hogy egy-egy mozgalmasabb éjszakán
hordószám tűnik el a pincékből a bor, több száz kilós öntöttvas kádaknak kél
lábuk, a laikus is tudhatja: a baj – és a tolvaj – nem jár egyedül…Szóval a
kiskertesek lassan hozzászoknak ahhoz, hogy semmi sincs biztonságban, arra
azonban még ők sem számítottak, ami péntekre virradóra történt a szilvási
garázssoron.
Az itt található garázsok némelyikének tulajdonosa – kihasználva,
hogy az áramszolgáltató a közelmúltban vezette be az áramot a közeli kiskertes
övezetbe – maga is igényelte az energiát a kocsitárolójába. A szolgáltató
elhelyezte az ehhez szükséges oszlopokat, kihúzták a vezetékeket, a hét során
pedig a garázsokra is felszerelték a fogadóhelyeket és a szükséges kábelek is a
helyükre kerültek. Ám – még mielőtt a feszültég alá helyezés megtörtént volna –
ismeretlen tettesek a garázstetőkre felmászva elvágták a vezetékeket, majd
ugyanezt megtették a tartóoszlopoknál is, olyan magasságban, ameddig felértek a
drótvágójukkal.
Elképzelhető a tulajdonosok
megdöbbenése és mérhetetlen dühe, amikor reggel észrevették, mi történt a
területen az éjszaka leple alatt. A rendőrség persze, mint a hasonló esetek
többségében, ezúttal is bottal ütheti a tettesek nyomát, s szinte reménytelen,
hogy elkapják őket. A bosszús garázstulajdonosok pedig kénytelenek újabb
napokat, heteket várni, hogy végre áramhoz jussanak, hisz a levágott drótokat
le kell szerelni és helyettük újat kihúzni, ami persze nem csak időben, de
pénzben is pluszt jelent. A pofátlan tolvajok pedig vélhetően vidáman
karácsonyoznak majd a lopott holmiért kapott pénzből… Hogy meddig mehet ez így?
Nos, erre sokan várják a választ – mégpedig egyre türelmetlenebbül. A helyzet
ugyanis egyre feszültebb, s félő, hogy előbb-utóbb – ha valahol a tulajdonosok
tetten érnek egy, vagy több tolvajt – komoly következményei lesznek a sorozatos
lopásoknak, s még az is előfordulhat, hogy nem az húzza majd a rövidebbet, aki
pedig már rég megérdemelné!
|