Talán megbocsátja a Kedves Olvasó, ha egy személyes dologgal kezdem : nevezetesen azzal, hogy amikor jómagam tanultam az újságírást, tanítómestereim azt mondták, a három legfontosabb pillér a gyorsaság, a hitelesség és a pontosság. Vélhetően ez azóta sem változott, mégis naponta szem- és fültanúi lehetünk azoknak a túlzásoknak, melyekre - szerintem - semmiféle magyarázat nem elfogadható.
      Nem kívánok senkit egy több oldalas felsorolással untatni, ezért csupán azokra a közelmúltbeli eseményekre utalok, melyek nyilván sokak érdeklődésére tartottak számot azokban a napokban, amikor megtörténtek, s ennek okán a hírekben szerepeltek. Kezdem a Pécs határában történt motoros-balesettel, melynek során egy - amúgy még építés alatt álló és ezért lezárt - új útszakaszon halálos kimenetelű motoros-baleset történt. A hírek először arról szóltak, hogy a szerencsétlenül járt férfi 80 méteres repülés után csapódott a földnek... Még aznap este egy másik hírforrás már 100 méterről beszélt, reggel pedig a megyei napilap 170 méters repülésről írt ( külön kérdés, hogy akinek van némi alapfogalma a fizikáról, az le mer-e írni ilyet, hisz tudnia kell, mennyi is ez a távolság, s mekkora sebesség kellene ahhoz, hogy valaki ennyit repüljön - de ezt most hagyjuk).
      Néhány napja kiöntött a Kapos folyó a somogyi megyeszékhelyen,ahol lakóházak is veszélybe kerültek, s a hírre több tv-csatorna stábja is a helyszínre utazott. Este aztán láthattuk a képeket, s hallhattuk a melléjük mondott szöveget. Egy szakember nyilatkozatában elmondta, hogy ötven éve nem volt ekkora a Kapos vízállása... Ezt a csatornák többsége így is adta tovább, ám akadt egy, amelyik úgy kezdte a tudósítást : hatvan éve nem mértek ekkora vízszintet a folyón !( Hogy ez a plusz tíz év mire volt jó, s miért éppen tizet és nem huszat, vagy harmincat mondtak, nyilván ők tudják - ha tudják)
       A legutóbi hétvégén pedig a budapesti parádé kapcsán folytatták a hírközlők a számháborút. Míg egyik helyen megelégedtek annyival, hogy megállapították : megdőlt a korábbi rekord, addig mások, a címben említett elvet alkalmazva, egymást licitálták túl !     Ezért aztán ma senki sem tudhatja, hogy tulajdonképpen hány ember is vett részt az eseményen... Mert a híradásokban a négyszázezertől a hétszázezerig mindenféle szám elhangzott, s azért a kettő között bizony elég nagy a különbség ! Nem mintha annak a kilenc és fél millió magyar polgárnak, aki véletlenül nem vett részt ezen a "parádén", nem lenne mindegy, hogy hányan is voltak valójában... Mint ahogy annak sincs igazán jelentősége, ki mekkora számot mond akkor, amikor a saját pártja rendezvényének látogatottságát igyekszik bizonyítani ( valószínűleg vannak még, akik emlékeznek olyan eseményekre, melyeken egyik nyilatkozó szerint másfél millióan, mások szerint meg kétszázötvenezren voltak ).
        Nem sorolom tovább a példákat, hisz saját emlékeiből nyilván mindenki tud felidézni hasonlókat. Csupán azt kérdezem meg ( s azt is csak csendben, nehogy mások is meghallják ) tisztelt kolégáimtól, pályatársaimtól, hogy vajon ezekben az esetekben nem sérül-e a hitelesség, a pontosság elve ?  S talán még azt : ha konkrét dolgokban megengedik maguknak az ilyen mértékű lazaságot (vagy  nevezzük nevén : slendriánságot), akkor vajon milyen alapon várják el olvasóiktól, hogy higgyenek nekik, amikor (véletlenül) igazat mondanak...