Akik elég
idősek hozzá, még jól emlékezhetnek rá, hogy volt idő, amikor a
KÖZÉRT-ben ( no meg minden más élelmiszerboltban) felszámolták a
megvásárolt portéka mellett a zacskó árát is. Hogy ez nem is volt kis
tétel, azt jól érzékelteti, hogy a kis zacskó (melybe max 4 kifli
fért), 20 fillérbe került, a közepesért 40 fillért kértek, míg a
nagy (mely akár egy kilós kenyeret is elnyelt) már 1 forintot kóstált.
Aztán jött a nylonzacskó, aminek persze szintén (mérettől függő) ára
volt, de ahogy nőtt a kereskedelemben a konkurrenciaharc, a boltok
lassan, fokozatosan leszoktak arról, hogy a blokkon feltüntessék a
csomagolóanyag árát. ( Más kérdés, hogy ezt akkor is megfizettük, hisz
bekalkulálták azt az árakba - miként a rezsiköltséget, bért, stb.-t is)
Mostanában viszont egy új módi van kialakulóban -
különösen a nagyáruházakban, azoknak is a hentesáru-részlegén.
Szándékosan nem írok most nevet, nem csak azért, mert az már
(ellen)reklám lenne, hanem azért sem, mert tapasztalataim szerint a
jelenség szinte mindenütt előfordul...
Tehát az eladó készül a vásárlók rohamára : bevisz a
pultra egy köteg csomagolópapírt és a hatalmas íveket felvágja kisebb
darabokra. No persze nem túl apróra, hisz a hajtogatás, nyiszitelés
amúgy is sok "macerával" jár, no meg ki tudja, melyik vásárló mennyi
árut kér majd...
Aztán jön a vevő, nézelődik kicsit, majd dönt : kér tíz dkg
Pick-szalámit. Eladó a mérlegre helyezi a csomagolópapírt, mely akkora,
hogy abba (kis túlzással) akár egy fél disznót is becsomagolhatna, majd
villájával ráhelyez 6-8 karika szalámit is. Aztán a vevőre néz és
udvariasan megkérdezi : tizenkettő maradhat ? Itt aztán két dolog
történhet. A vásárló szerényen igent mond, s ezzel áldását adja arra,
hogy a 9 dkg szalámi és a 3 dkg papír árát egységesen 3600 Ft/kg
áron rákanyarítsa az eladó a gondosan összehajtogatott
csomagolóanyagra, melyben szinte elvész a vásárolt áru.
De vajon mi történik, ha a kedves vevő -
ismerve a családi büdzsé helyzetét - bár szégyelli, de mégis
levetkőzi kicsinyességét és alig hallhatóan kinyögi : tíz dekát kérek.
Nos, aki nem hiszi, próbálja ki : a kereskedők többsége szemrebbenés
nélkül levágja a hatalmas papír felét, így a mérleg már csak tíz
dekát mutat. Jöhet hát az árazás, a fizetés és máris vihetjük
haza a kilenc deka szalámit, meg az egy deka papírt - persze azt is
Pick-szalámi áron. A kérdés most már csak az : vajon jól van ez így,
vagy esetleg tehetünk ellene valamit ? ( Csak zárójelben jegyzem meg,
jártamban-keltemben már találkoztam olyannal, hogy az árut előbb
lemérték és csak azt követően csomagolták be - bár egyes vélemények
szerint ez nem egészen szabályos).
|