Úgy
tűnik, másfél évtized is kevés volt ahhoz, hogy hazánkban korrekt módon
rendezni tudják az illetékesek a kötelező
gépjármű-felelősségbizosítás körüli nyitott kérdések sokaságát...
Az 1991 július elsején bevezetett "sarc"
ugyanis már akkor felvetett néhány olyan aggályt, melyre a mai napig
nincs megnyugtató válasz ! Kezdjük mindjárt a leggyakrabban előforduló
esetekkel. Valakinek a tulajdonában van egy személygépkocsi, de az
autóval nem ő, hanem valaki más (gyermeke, felesége, szomszédja) okoz
anyagi káros balesetet. Jó esetben az illető becsületes és kitölti a
kárbejelentő-lapot, melyen elismeri a károkozást. A bizosító, (ha a
papírok alapján megalapozottnak találja a bejelentést), kifizeti a
kárt, aztán a jogszabályok szerint "bünteti" az elkövetőt.
Illetve nem pontosan őt, hanem azt a
személyt, akinek a nevén a kárt okozó jármű volt a károkozás
időpontjában ! Pedig ő (a fentebb felsorolt eseteket feltételezve) ott
sem volt ! Viszont a Bonus- besorolása azonnal romlik két osztálynyit,
azaz tíz százalékkal többet kell fizetnie ! Ha pedig a véletlenek
szerencsétlen összejátszása miatt ugyanezzel az autóval újabb kárt okoz
bárki (gyerek, feleség,szomszéd), megint a tuljdonost sorolják vissza
két Bonus-fokozattal. Ha elég széleskörű a család, vagy az
ismeretségi kör, akkor megtörténhet a harmadik károkozás is a
tulajdonos jelenléte nélkül, viszont ekkor neki már a Malus-négyes
(azaz a legdrágább) díjszabás szerinti összeget kell fizetnie, miközben
ténylegesen ő maga egyetlen kárt sem okozott...
Ekkor vetődik fel a kérdés, hogy
valójában a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás a járműre, vagy a
személyre vonatkozik? Mert ha a járműre, akkor "tök egyszerű" a
megoldás : el kell adni az autót (motort). Fizesse tovább a magas díjat
az új tulajdonos ! De erre az a biztosító(k) válasza, hogy a kötelező
biztosítás személyre szól ! Tehát annak kell többet fizetnie, akinek a
nevén van a károkozó jármű. (Természetesen akkor is, ha ő maga egyik
eseménynek sem volt részese, hisz a példák szerint azokat gyermekei,
felesége, szomszédja, vagy bárki más okozta ) Következtetés : át
kell iratni a károkozó járművet legalább a második "esemény" után
egy másik családtag nevére. Igaz, ma már ennek is jelentős anyagi
vonzatai vannak, de az esetek többségében még mindíg ez az olcsóbb
eljárás...
Ám még mindíg marad megválaszolatlan
kérdés ezek után is...A károkozást ugyanis a biztosítók nem a kár
nagysága szerint, hanem "darabra" mérik ! Vagyis ugyanúgy két
Bonus-fokozattal romlik a besorolása annak , aki mondjuk 10 ezer
forintos kárt okoz, mint azé, aki esetleg 15 millióst...(és ne
feledjük, lehet, hogy ő maga ott sem volt)
Arra pedig az elmúlt , közel másfél évtized
során senki sem adott választ, hogy a KGFB- besorolást miért éppen a
motor hengerűrtartalma szerint készítették el. Mert ennek
körülbelül annyi köze van a károkozáshoz, mint a kormánykerék, vagy a
kipufogócső átmérőjének !
Végezetül még egy (lehet, hogy kényes) kérdés: vajon
történt-e előrelépés abban, hogy a díjfizetésre kötelezettek közel 20
%-a "elfelejt" fizetni? Elvben ugyan létezik a biztosítók bejelentési
kötelezettsége a BM nyilvántartó-rendszere felé, s (ugyancsak elvben) a
rendőrök is ellenőrzik a befizetés megtörténtét, a biztosítás
érvényességét, ám a gyakorlatban mindez ma még kevésbé működik. Ahogyan
ahhoz is kevés volt a közel tizenöt esztendő, hogy a magyar
gépjárműtulajdonosok felfogják : ha valakinek kárt okoznak, akkor
"illik" azt elismerni, a kárbejelentőt kitölteni... A kárt ugyanis a
biztosító fizeti, az okozónak (vagyis egészen pontosan a jármű
tulajdonosának) "csupán" a Bonus-besorolása romlik !
Lehet, hogy nem én vagyok az
egyetlen , akinek a fejében ezek a kérdések felvetődtek. Az viszont
egészen biztos, hogy a nyitott kérdések sokasága jelentős mértékben
hozzájárul a járművezetők azon szemléletéhez, miszerint a KGFB nem más,
mint a gépjárműtulajdonosok egyfajta (huszonharmadik) megsarcolása,
mely alól aki tud, próbál kibújni, még akkor is, ha erre egyre kisebb
az esély...
|