Nyílt levél Hiller Istvánnak és Ekler Gergelynek

Két nagy tudású szakember visszatért a gyermekkori csakazértis állapotba. Hiller István oktatási és egyéb miniszter, Ekler Gergely a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke, miközben körömszakadtáig ragaszkodik saját véleményéhez, azt hangoztatja, hogy hajlandó tárgyalni. A tárgyalási készség persze fontos, csak mennyire hihető akkor, amikor két, homlokegyenest különböző véleményt képviselő vezető hivatkozik rá? Itt már régen nem a tandíj a kérdés, hanem, hogy melyik „kutya” az erősebb…

Reformok előtt áll az ország, és a változás nem kerülheti el a felsőoktatást sem. A reform jó dolog, csak az a baj, hogy valakinek fizetnie kell érte, mert ingyen még Krisztus koporsóját sem, de ugye ezt ismerjük. Miután kiszivárgott, hogy a kormány – valamilyen módon – be akarja vonni a felsőoktatásban résztvevőket a rendszer átalakításába, és ezáltal a finanszírozásba is, Hiller István kiállt a nagyközönség elé, és bejelentette, hogy a varázsszó: tandíj (illetve: felsőoktatási részhozzájárulás, vagyis FER – ez azért vicces). Volt itt persze számtalan elképzelés, most mégis úgy tűnik, hogy sikerült megtalálni a kormánynak tetsző módozatot. Viszont, ami a kormánynak tetszik, az nem felel meg a hallgatóknak. Mi lehet ilyenkor a megoldás? Vagy hajlandó valaki feladni az állásait, vagy a vitázó felek valóban készek a kompromisszumra. Itt (jelenleg) egyiket se látni.

A kormány eltökélt abban, hogy beszedi a hallgatóktól a rájuk kirótt „sarcot”, a HÖOK pedig ragaszkodik hozzá, hogy ettől az adminisztráció eltekintsen. Így persze elég nehéz tárgyalni, hiszen nem valaminek a mértékéről vitatkoznak a felek, hanem a rendszerelem létjogosultságáról.

Aki már tanult, vagy valakit taníttatott a felsőoktatási rendszerben, az tudja, hogy az ingyenes oktatás sosem volt sajátja a magyar rendszernek. Így valójában a kormány-előterjesztéssel kapcsolatban, nem a tanulás, vagy taníttatás költséggel terheltsége a kérdés, csupán annak mértéke. Ennek tükrében nem éppen egyértelmű Ekler úr álláspontja. Érhető viszont, ha azt vizsgáljuk, hogy menyire finanszírozható a diploma megszerzése a jelenlegi rendszerben, és menyiben változnak ezek a pozíciók 2007. után?

Sokszor elhangzott, és kétségkívül jogos érv, hogy a diploma birtokában sokkal jobb társadalmi pozíció szerezhető meg, mink középfokú, vagy annál alacsonyabb képzettséggel, viszont az is elvitathatatlan a másik oldal véleményében, hogy már a jelenlegi terhelés is társadalmi egyenlőtlenséget szül, ha az esélyeket vizsgáljuk. Lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha a két vitázó tényleg a megegyezésre törekedne…

A tandíjra kötelezettek a jelen állapotok szerint a következő források valamelyikét, vagy azokat egységesen használhatják fel annak érdekében, hogy diplomához jussanak: szülői-, rokoni támogatás, munkavállalás a tanulóévek alatt, illetve a diákhitel. Ne feledkezzünk meg ugyanakkor arról sem, hogy vannak olyanok, akik vagy nem tudják az összes „támogatási” formát igénybe venni, vagy azok már felhasználásra kerülnek a mindennapok finanszírozása érdekében. Ők az új rendszerben, könnyen kieshetnek a rendszerből. De akkor mi lehet a megoldás?

Egy korábbi felvetés azt tartalmazta, hogy a finanszírozást, csak a tanulmányok befejeztével kell megkezdeni, és akkor is csak abban az esetben, ha a jövedelem elért egy bizonyos szintet. Az általam elképzelt kompromisszum pont ebből a „kedvezményből” indul. Tekintettel azonban arra, hogy a korábban tervezett összegnél jóval alacsonyabb teher hárulna a hallgatókra, célszerű a korábbi elképzelés egyéb kritériumait is felülvizsgálni, vagyis nem a mindenkori minimálbér négyszeresénél keletkezne visszafizetési kötelezettség, hanem a diplomás minimálbér elérésekor (a törlesztés mértékének meghatározását a közgazdászokra bízom); szintén elfogadható lenne, ha a kamatmentes (a mindenkori inflációval indexált) verzió helyett, a mindenkori alapkamattal növekedne a visszafizetendő összeg. Ettől kezdve már csak nevet kell találni az elgondolásnak, ami nem is olyan nehéz: Diák-hitel Plusz… Így a hallgatók is alább adnák az igényeiket, a kormányzat pedig a teher mellé, adna némi pluszt, ami elősegítheti az együttműködést.

Összefoglalva egy olyan új hitelformát javaslok, amire minden, a felsőoktatásban részvevő jogosult, amennyiben tandíjfizetésre kötelezett. A hitel maximális mértéke megegyezne az aktuális fizetési kötelezettséggel, visszafizetése pedig akkor válna aktuálissá, ha a hallgató az iskola elvégzése után elhelyezkedik, és munkabére eléri a diplomás minimálbért. Az új finanszírozási forma független lenne a jelenlegi diákhiteltől, és a visszafizetés feltételei is különböznének attól. Ezzel a megoldással, bár jelentkezne fizetési kötelezettség, azonban az nem befolyásolná a felsőoktatásban résztvevő mindennapjait a tanulmánya alatt.

Publikálta null
		Egyetem Kutnyák Zsolt Építőipar TT Kft. Helyilap Kaposvár Online Intézmények Klebelsberg Középiskolai Kollégium - Kaposvár Táncsics Mihály Gimnázium - Kaposvár Kereskedelem Mediterran Udvarház Kft. Kistérségek Kaposvári Kistérség Szolgáltatás Kaposlogisztika Területfejlesztési Önkormányzati Társulások Kaposvár és Környéke Kistérségi Önkormányzati Területfejlesztési Társulás Kaposvár-Somogyjád Térség Vidékfejlesztési Közhasznú Társaság Választókerület(ek) Somogy Megye 01. számú Országos Egyéni Választókerület Somogy Megye 02. számú Országos Egyéni Választókerület