Molnár Lajos már akkor komoly
vitákat váltott ki, mielőtt megnevezték volna, mint egyetlen várományost az
egészségügyi tárcánál. Szakmai és politikai kifogások sorát emelték ellene,
Gyurcsány Ferenc mégis őt választotta második kormányába. A miniszter nem
okozott csalódást, sorra jelenti be a felháborodást kiváltó elképzeléseit, most
éppen az önköltséges kórházi ellátástól hangos a szakma és az ország. Vajon mi
valósul meg a rémálomból?
Azt, hogy romokban hever az
egészségügy, senki sem tagadja. Azt, hogy ideje végre tenni valamit annak
érdekében, hogy az áldatlan állapotokat felszámolják, mindenki elismeri. A kérdés
csupán az, hogy milyen intézkedések kellenek ahhoz, hogy a haldokló
betegellátás végre elkezdjen lábadozni? Ma még csak az ágy-pénz és az étkezési
hozzájárulás van terítéken, ahogy a járóbeteg-ellátásban a vizitdíj és a
receptfelírási „illeték” borzolja a kedélyeket. Ez a hivatalos állapot, azonban
az önköltség vállalása már eddig is ismert fogalom volt a betegek körében. Ennek
az egyik legismertebb válfaja a paraszolvencia volt, amit bár mindenki
látványosan elítélt, mindenki ragaszkodott is hozzá. Az orvosok – tisztelet a
kivételnek – szemrebbenés nélkül eltették, sok esetben pedig elvárták a
borítékot, a betegek pedig – bízva a különleges ellátásban – önfeledten csúsztatták
a fehér köpeny zsebébe a pénzel teli tasakot. De ez csak az a rész, amit a
társadalom egészséges része is lát, az igazi szegénység azonban csak a betegek
számára mutatja meg magát. Aki volt már kórházban, vagy csak meglátogatta
hozzátartozóját, az tapasztalhatta, hogy mennyi olyan kiegészítőt kell a „túlélőcsomagba”
pakolni, ami teljesen logikusan lenne elvárható egy egészségügyi intézménytől. Az
egyik legfelháborítóbb ezek közül az egészségügyi papír, ami sajnos – úgy tűnik
– hiánycikk kórházainkban. Persze még sokáig lehetne sorolni az eseteket,
amelyek bár néha egyediek, mégis jellemzőek a mai állapotokra.
De térjünk vissza a tervekre! Az egészségügyi
kormányzat egyik érve az ágy-pénzre, hogy egyrészt túlzottak a kórházi éjszakák
olyan esetekben, amikor a lábadozás a saját otthonban is megoldható lenne,
másrészt pedig, hogy a pihenésre vágyó családok túl sokszor helyezik el a
nyaralás idejére az „öregeket” a kórházakban. Persze jogosan vetődik fel a
kérdés, hogy az egészségügy alulfinanszírozottsága miatt ügyeskedő vezetők „rossz”
döntése miatt, miért a betegeket akarják büntetni, ahogy az is, hogy miért érzi
úgy Molnár Lajos, hogy azok a családok, akik egész éven át ápolnak egy beteget,
miért nem érdemelnek meg néhány hét pihenőt? Azt persze jól tudjuk, hogy ezzel
az utóbbi lehetőséggel eddig is azok éltek, akik meg tudtak fizetni egy családi
nyaralást, vagyis nem várható, hogy a későbbiekben lemondjanak erről a
lehetőségről, hiszen őket nem fogja megterhelni ágy-pénz bevezetése, nem úgy
azokat, akik csupán szeretnék, ha legalább évente egyszer, nem félnapokat kell
a beteggel sorban állniuk, hogy egy „rendes” kivizsgálással javítsák szerettük
egészségügyi ellátását.
Molnár Lajos eddig sem tartozott
a legkedveltebb miniszterek közé, sőt azt is sejthetjük, hogy az ő széke fog
leghamarabb új társat találni a kormányban, de addig is jó ha figyelünk, mert
maholnap arra ébredünk, hogy hozzátartozónk állapotáról már csak emeltdíjas
telefonszámon érdeklődhetünk. Ugyanakkor talán kedveznek nekünk annyira, hogy a
csapnivaló, és mennyiségében is emberi ellátásra alkalmatlan kórházi étkezéshez
való hozzájárulásunkat, majd SMS-ben is rendezhetjük, hiszen tudjuk: a beteg az
első, csak néha annyian vannak, hogy már az elsőknek is sorba kell állni, ott
pedig nem jó századik elsőnek leni…
Publikálta null |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|