|
Az 1990-es első szabad választások óta hihetetlenül sok képviselő megfordult már az ország házában; volt, aki pártja gyenge szereplése, volt, aki saját pozíciójának elvesztése, volt, aki önálló döntése, és sajnos volt, aki elhalálozás miatt eset ki a Parlamentből, és viszonylag kevesen vannak, akik 2006 nyarán megkezdheti ötödik mandátumuk kitöltését. A fentiekből kiderül, hogy elég nagy a fluktuáció a honanyáink és honatyáink között, viszont kitartó kutatómunkával megtalálhatjuk azt az egy személyt, aki nemcsak, hogy mindegyik ciklusban képviselőséget nyert, de mindannyiszor egyéniben sikerült biztosítania magának a jogot a parlamenti munkára. Ezt az embert úgy hívják: Kuncze Gábor.
 Az elmúlt öt választáson sok mindennel szembesülhettünk már, volt hogy a pártlogó dominált, máskor a személyes szimpátia, megint máskor pedig a valaki ellen történő szavazás. Egy éledező demokráciában mindegyik elfogadható, hiszen ahhoz, hogy kialakuljon egy normális rendszer, meg kell tanulnunk annak alapjait. 2002. áprilisáig két „sikerember” ült a magyar törvényhozásban, egy a konzervatív oldalon (Csapody Miklós), egy pedig a liberálisoknál (Kuncze Gábor). Az idei választásokig ők ketten mondhatták el magukról, hogy mindannyiszor sikerült a személyes varázsukkal (vagy pártpreferenciájukkal) egyéni mandátumhoz jutniuk. Mára a matematika által ismert egyetlen páros prímszám megfeleződött, mivel Csapody, a Fidesszel való együttműködés hiánya miatt, elveszítette a választásokat, és csak a „szerény” bronzérmet jelentő harmadik helyet szerezte meg.
Hogy Kuncze számára mit jelenthet ez az egyeduralkodás, talán 2010-ben tudhatjuk meg, addig azonban tiszteljük benne azt a – várhatóan, legalább – 20 évet, amit a magyar törvényhozás szolgálatában tölthet.
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|
