Az elmúlt hetek eseményei azt sejtetik, hogy az újkori demokráciánkban első alkalommal lesz lehetősége az éppen regnáló kormánynak újabb 4 esztendőre kapjon mandátumot. Bár Orbán Viktor nyíltan vállalta, hogy kampánycsend sértést követ el: Megkeresem, felhívom minden barátomat és elmegyek a falumba is - mondta a Fidesz elnöke, mégsem lesz ereje a magát jobboldalinak mondó pártnak, hogy átvegye az ország irányítását.
Az elmúlt hetek eseményei azt
sejtetik, hogy az újkori demokráciánkban első alkalommal lesz lehetősége az
éppen regnáló kormánynak újabb 4 esztendőre kapjon mandátumot. Bár Orbán Viktor
nyíltan vállalta, hogy kampánycsend sértést követ el: Megkeresem, felhívom
minden barátomat és elmegyek a falumba is - mondta a Fidesz elnöke, mégsem lesz
ereje a magát jobboldalinak mondó pártnak, hogy átvegye az ország irányítását.
Ha valaki figyelte az elmúlt
hetek eseményeit, akkor azt kellett, hogy lássa, hogy egy dinamikus
miniszterelnökkel szemben, egy megfáradt és sértődött Fidesz elnök áll szemben.
Bár tavaly őszig szinte egyértelműnek tűnt, hogy a rendszerváltás óta
megszokott vetésforgó 2006-ban is kormányváltást fog eredményezni, Gyurcsány
Ferencnek sikerült talpra állítania az MSZP-t, és bár apró lépésekben, de
ledolgozta kétszámjegyű hátrányát, és tavaly október óta fej-fej mellett, nem
egyszer MSZP vezetéssel jelentek meg a közvélemény-kutatók felmérései.
A Fidesz ismét bevonta a
szélsőségeseket megszólító szónokait a kampányba, és míg 2002-ben Kövér
Lászlónak hívták a szélre beszélőt, idén Kerényi Imre, Bencsik András, Semjén
Zsolt és Mikola István vállalták ezt a nem túl hálás feladatot. Bár a
megszólított tömegek százával, ezrével sorakoztak fel a demagóg szólamok
mellett, a józan gondolkodású emberek elfordultak a radikális gondolatokat is
bevető párttól.
Az utolsó közvélemény-kutatási adatok
csak minimális kormánytöbbséget jósolnak, de a merészebb gondolkodásra is kész
elemzők nem tartják kizártnak azt sem, hogy az MSZP egymaga képes lesz 50
százalék feletti eredményt elérni.
Sok kérdést vet fel a két kisebb
párt eredményessége is. Míg az SZDSZ-t ma már mindenki biztos parlamenti
tényezőként kezeli, nem mondhatunk le az MDF-ről sem, hiszen a kisebbik
ellenzéki párt nagyon jó hajrával elérheti a Parlamentbe jutási küszöböt,
különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a négy évvel ezelőttihez képest,
jóval alacsonyabb részvételi adatokkal kell számolnunk. A két párt viselkedése
nagyban befolyásolhatja az eredményeket, mivel akár egy hárompárti
kormánykoalíció esélye is benne van a mai helyzetben. A Fidesz a veresége után,
viszonylag hamar erodálódni fog, ami átrajzolhatja a politikai palettát, és míg
egy biztos parlamenti szélsőjobboldali párt rajzolódik ki előttünk, addig
megvan minden esélyünk arra, hogy a Fidesz liberális gyökereire még emlékező politikusok,
az MDF-el összefogva megteremthetik az igazi jobbközép erőt Magyarországon.
2006-ban viszont végre
lehetőséget kap egy elgondolás, hogy ne kerüljön négy év után a sufniba. Magyarország
számára most nem az a fontos, hogy mi lesz a pártokkal a választások után,
hanem az, hogy meg tudjuk-e fékezni azokat a szélsőséges gondolatokat, melyek
arra törekszenek, hogy megakadályozzák az ország békés életét, és az Európai
Uniós integrációját a gazdasági élet színterén is.