Aki már volt közmeghallgatáson,
az tudja, a város vezetése felmagasztalja magát, a lakosság pedig
visszarángatja a földre a szállingózó polgármestert. Kaposváron ez egy kicsit
másképpen történt ma este. Szita Károly próbált korrekt lenni, ami túlnyomórészt
sikerült is neki. A kormányt sem szidta – ezen meg is lepődtem – és a saját
glóriáját sem akarta tovább fényesítgetni, bár tény, hogy a város helyzetét elég
látványosan sidolozta.
Ostoroztam eleget Szita Károlyt,
így az a korrekt, ha most „megvédem”. Bár védeni leginkább saját magától kell,
hiszen sokat tett azért az elmúlt években, hogy előítéletesen kezdjük el
hallgatni. Most azonban visszafogott volt. Beszélt az eredményekről, beszélt a
jövőbeli tervekről, majd tett néhány kellemetlen megjegyzést az őt kritizálókra,
végül pedig enyhe cinizmussal bírálta a kormány bizonyos döntéseit. Vitriolos megjegyzései
azonban nem érték el azt az ingerküszöböt, ami miatt háboroghatna bárki, aki
függetlenként igyekszik szemlélni egy politikus beszédét.
Azután jött a lakosság. Bár ne
tette volna. Fröcsögött a narancslé és az önmegalázás, és már csak egy korbács
hiányzott a képből, amivel a felszólaló hölgy – aki egyébként az önkormányzat
egyik bizottságának tagja – jól megsanyargatta volna magát. Nem gondolnám, hogy
Szita tudott a fiatalos nagymama terveiről, de azon már nem lepődnék meg, ha kiderülne,
hogy bizonyos körök befolyással éltek a „néninél”. A legjobban azon döbbentem
meg, hogy miként képes egy politikailag egyértelműen elfogult választó,
egyszereplőssé tenni egy háromszereplős darabot? A téma a panelprogram, amihez
1/3-1/3-ad arányban biztosít forrást a tulajdonos, az állam és az önkormányzat,
ehhez képest a pedagógus hölgy igyekezett az egész programot a polgármester „nyakába
varrni”. Úgy látszik Kaposváron esélytelen, hogy pártlógó nélkül igyunk meg egy
csésze kávét.
Később voltak értelmes
megszólalások is. Kritikák, elismerések, vélemények. Kovács Tamás, a NOSZA
alapítvány elnöke például, miközben elismerte a város fejlődését, kritizálta,
hogy munkájukhoz nem kaptak támogatást az önkormányzattól, pedig – ahogy mondta
– a céljaik láthatóan azonosak. A „tanár néninek” is volt értelmezhető
gondolata, hiszen felhívta a figyelmünket, hogy a földön heverő szemetet korábban,
talán éppen mi dobtuk el, de amikor arról beszélt, hogy milyen jó is a
lakótelepi rendőrség – a program költségeinek nagyobbik hányadát a Belügyminisztérium
finanszírozta –, mert így ellenőrizhetik gyermekeinket, újfent kiverte nálam a
biztosítékot. Mert lehet, hogy az ő – már szintén gyermekes – gyerekeit REF
(lásd: rendőrségi felügyelet) alatt kell tartani, az én lányaim nem bűnöző
hajlamúak. Persze ilyen helyeken nem egy „értelmiségi” szokott megjelenni, így
mielőtt elmenekültem, még végighallhattam a sorok között, hogy mennyire nem
kíváncsiak egymásra az emberek, meg azt is, hogy teljesen hibás hozzáállás, ha
az önkormányzat 60 rozoga és lassan használhatatlan parkolót le akar cserélni
120-140 beállós modern, a környezetet szebbé és gondozottabbá tévő föld alatti
garázzsá. Hiába, az önzés nagy úr, de ő legalább úr.
Publikálta null |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|