|
Nem olyan régen, még azt hallgathattuk Orbán Viktortól, hogy van élet az unión kívül is. Ma már persze mosdatják ezt a Freud-i elszólást, és utalnak fejlett európai, de az Unión kívüli országokra, de sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy ezzel a volt miniszterelnök egyértelműen arra utalt, hogy Magyarországnak nem feltétlenül célja a csatlakozás. Ehhez képest, manapság már azt halljuk, hogy ha ma, a Fidesz lenne hatalmon, már jövőre az Euró lenne hazánk hivatalos pénzneme.
Ritkán érzi az újságíró, hogy nevetnie kell egy politikus megjegyzésén, de ilyen szintű demagógiát már nem lehet, csupán mosollyal elintézni. Pláne akkor nem, amikor mindezt egy olyan politikus szájából halljuk, aki nem is oly régen, még nem is volt annyira biztos abban, hogy Magyarország jövőjét az egységes Európa jelenti. A populizmustól sem mentes ellenzéki vezér azonban szemrebbenés nélkül licitál rá saját párttársaira, akik négy évvel lemaradva, még mindig „csak” a 2010-es csatlakozást harsogják.
Persze utólag ígérni könnyű. Könnyű, mert sosem kell bebizonyítani, hogy bármilyen alapja lenne a vállalásnak, arról már nem is beszélve, hogy Orbán Viktor annakidején egyértelműen vállalta, hogy különbséget tesz – különbséget kell tenni – a választási ígéretek és a tényleges cselekedetek között.
Az egészségügynek beígért, de be nem tartott 400 százalékos béremelés, a „családbarát” nominálértéken megtartott családi pótlék, a megadóztatott minimálbér mind-mind olyan Fidesz-termék, ami meggyőzhet bennünket, arról, hogy Orbán Viktor visszafogott optimizmusa nem engedte csupán meg, hogy kimondja: Ha a Fidesz nyeri a 2002-es választást, akkor már másfél évvel az Unióhoz való csatlakozásunk előtt bevezették volna az Eurót. Talán még nem késő. Számoljuk újra az előző választások szavazatait!
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|
