Nemrég egy barátom a kezembe
nyomott egy könyvet, hogy unalmas óráimban szánjak rá némi időt. Eleinte nem
volt hozzá kedvem, na de aztán!
A szerzőt sem ismertem, Dr.
George G. Ritchie neve nem sugallt semmi biztatót. A könyv címét viszont
érdekesnek találtam: Visszatérés a holnapból. Egy egérrágta 1978-as példányt
tartottam a kezemben, ám a szerény külső nem mindennapi belső értékeket takart-
mintahogy általában az lenni szokott.
A könyvben az író a múltjának
egy meghatározó élményét írja le, nevezetesen a saját halálát és a tíz perccel
későbbi visszatértét az élők sorába. Roppant érzékletesen írja le a tíz perc
alatt megtett földöntúli utazás minden részletét, a másvilágon tapasztalt
dolgokat és az addigi életének eseményeit átértékelő felismerést. Egy amerikai
katonai táborban betegeskedve várta az áthelyezését, hogy megkezdhesse az
orvosi tanulmányait a második világháború közepén. Ám közvetlenül az elutazása
előtti órákban állapota rosszabbra
fordul, míg végül összeesik és a
klinikai halál állapotába kerül. Ekkor kezdődik hihetetlen utazása egy másik
dimenzióban egy olyan idegenvezetővel, akit a világ egyszerűen csak Jézusként
emleget.
Megismeri a Poklot, melyet
mindenki lángoló földalatti bugyorként képzel el ördögökkel, démonokkal és
anyósokkal megspékelve, ám a valódi Pokol egy sokkal összetettebb és mégis
egyszerűbb dolog, amivel a mindennapjaink során is sokszor találkozunk:
szenvedélyeink rabja lenni, illetve valamit nagyon akarni, ami nem lehet a
miénk. Csakhogy ez az Elíziumban mindörökké tart: egy alkoholista lelke az idők
végezetéig egy kocsmához volt kötve, ahol eszeveszetten próbált a valóságos
italokból inni, de ezt soha többé nem tehette; vagy egy öngyilkos fiú lelke
állandóan egy lányt követ azt hajtogatva: bocsánat. De a lány soha nem
bocsáthat meg, hisz nem hallja a fiú szavait…
Nem kell tehát tűz és ördög a
szenvedéshez: a halottak itt vannak körülöttünk, és a büntetésük, hogy nem avatkozhatnak
be a való világ történéseibe, és senki nem figyel rájuk. Vannak azonban jó
lelkek is. Nincs éles határ Menny és Pokol között, hanem a túlvilág szintekre
tagolódik, melyek közt egyre feljebb haladnak. Messziről, a világűrből
megpillantja ugyan a hatalmas fényességet, melyet a mennyországnak tart, de nem
jut be, hiszen a szanitécgyakornok vitába száll a felettesével Ritchie
közlegény állapotát illetően…
S hogy mi mindebből a
tanulság? Az egész utazása alatt körülölelte George-ot Jézus határtalan
szeretete, mely megdöbbentette és elgondolkodtatta az akkor huszonéves
kiskatonát. Később rájött (a náci haláltáborok felszámolásakor), hogy a
tökéletes, teljes elfogadás és szeretet, valamint az odaadás mennyi erőt ad az
embernek, és segít abban, hogy életünk során Isten Fia ne hagyjon el bennünket.
Ebben az esetben viszont mindenki sokkal boldogabb lesz életében- és utána is.
Publikálta null |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|