Ma már kevesen veszik a fáradtságot, hogy mélységében vizsgálják a közel tíz hónapja megtartott kettős népszavazás eredményét, még inkább: eredménytelenségét. Bár a két kérdés elindítói nem parlamenti pártok, mégis a két legnagyobb frakciót adó politikai erő küzdelmét hozta a referendum. Hogy lehet-e győztes hirdetni közöttük? Nem. Ebben a harcban csak vesztesek voltak. Veszített a jobboldal, akit saját szavazói buktattak bele a kérdésekbe, veszített a baloldal, mert szimpatizánsaik komolyan vették a passzív ellenállás lehetőségét, így nem mondták el véleményüket. De a legnagyobb vesztesek, akikről a szavazásnak szólnia kellett volna. Az ő problémájuk ugyanis veszített a súlyából a közvélemény előtt, márpedig nem a célok a fontosak, hanem az eredmények.
Konklúzió
Ha ezek után valaki azt kérdezi, hogy miként lehet az, hogy egy kérdésben minden válasz védhető és indokolható, akkor az valószínűleg nem látta a valós szándékokat.
Az én véleményem, ahogy ezt a szavazatommal is megerősítettem, hogy Magyarország, jelenleg nem rendelkezik azzal a gazdasági potenciállal, ami el tudná viselni annak a kockázatát, ha a magyarság, régi sebeitől és a jelenlegi atrocitásoktól vezérelve, tömegesen választana magának (régi) új hazát. Valószínűleg az Unióban is negatív visszhangot válthatnak ki, ha a több milliós magyar, határon túli, a szervezet számításai előtt kerülne be a munkaerőpiacra, és lenne jogosult a szociális ellátásokra. Tehát: Nem.
A magyar egészségügyben jelenleg nincs annyi pénz, hogy több évtizedes lemaradását pótolni tudja, és a következő évtizedekben a magyar gazdaság sem tud annyit beleinvesztálni, ami látható, minőségi változást hozhatna. Tudomásul veszem, hogy van kockázata az egészségügy túlzott privatizációjának, de a jelenlegi helyzet sokkal több veszélyt rejt, ami mind az ellátás színvonalára, mind pedig az úgynevezett agyelszívásnak nevezett jelenségre vonatkozóan. Tehát: Nem.
Valószínűtlen, hogy a különböző politikai vélemények ne hagytak volna nyomot bennem, de igyekeztem a rendelkezésre álló információkon kívül is tájékozódni, ugyanakkor meggyőződésem, hogy a politikai pártok nem mindegyike azt tanácsolta, amit valóban jónak tart. Számomra a FIDESZ példája a legszembetűnőbb: bár megállapítottam, hogy politikailag kötelező volt számukra, hogy az állampolgársággal kapcsolatban támogatóan lépjenek fel, de figyelembe véve, hogy szándékaik szerint 2006-tól ők alkotják a kormánytöbbséget, nem nagyon örülnének az esetlegesen fellépő költségvetési többletkiadásnak, ugyanakkor azt is tudták, hogy nincs jelentősége annak, hogy melyik véleményt támogatják, hiszen a lakosság apolitizmusa mellett nem lesz kötelező érvényű a szavazók többségének döntése. Ezenkívül számíthattak arra is, hogy a 2002-es, 23 millió Románnal való, Kovács László féle riogatás még mindig veszélyként él az emberekben. A FIDESZ, ugyanakkor roppant taktikusan elkerülte, hogy a MVSZ elnökének, Patrubány Miklósnak a véleménye, miszerint a következő 5 évben legalább félmillió magyar nemzetiségű fog áttelepülni, csak Romániából, jobboldali, politikai véleményként tűnhessen fel, hiszen ezzel megingatták volna azon érvelésüket, miszerint a határon-túli magyaroknak, csupán erkölcsi elégtételként és nem „élettér-változtatási” lehetőségként fog szerepelni a magyar állampolgárság. A kórház-privatizáció kapcsán a helyzet még egyszerűbb, hiszen csak szembe kellett helyezkedniük a szocialisták véleményével. Természetesen itt is volt politikai kényszerpálya, hiszen a legnagyobb ellenzéki párt folyamatosan ostromolja a kormányzatot a privatizáció miatt.
Megállapítható, hogy politikai pártjaink jelentős része nem a közérdeket tartja szem előtt, hanem saját hatalmát, vagy hatalmi törekvéseit. Folyamatosan olyan témákat dobnak be a köztudatba, amik elterelik a figyelmet a valós problémákról. Magyarország, 15 évvel a rendszerváltozás után, sokkal jobb helyzetben lehetne, ha nem ideológiának álcázott haszonszerzésre használnák politikusaink a befolyásaikat, ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ez a politikai társasjáték nem hazai találmány.
Publikálta null |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|