|
Ma már kevesen veszik a fáradtságot, hogy mélységében vizsgálják a közel tíz hónapja megtartott kettős népszavazás eredményét, még inkább: eredménytelenségét. Bár a két kérdés elindítói nem parlamenti pártok, mégis a két legnagyobb frakciót adó politikai erő küzdelmét hozta a referendum. Hogy lehet-e győztes hirdetni közöttük? Nem. Ebben a harcban csak vesztesek voltak. Veszített a jobboldal, akit saját szavazói buktattak bele a kérdésekbe, veszített a baloldal, mert szimpatizánsaik komolyan vették a passzív ellenállás lehetőségét, így nem mondták el véleményüket. De a legnagyobb vesztesek, akikről a szavazásnak szólnia kellett volna. Az ő problémájuk ugyanis veszített a súlyából a közvélemény előtt, márpedig nem a célok a fontosak, hanem az eredmények.
Logika
A bevezetőben említettem, hogy mind a négy, létező alternatíva szerepelt a politikai pártok által ajánlott döntési lehetőségek között. Most megvizsgáljuk, hogy melyik párosítás milyen logikát takar:
FIDESZ MPSZ - két igen:
Ebben a konstellációban csak akkor találunk logikát, ha mind politikailag, mind pedig strukturálisan képesek vagyunk fideszül gondolkodni. Bár vitathatatlan, hogy a kampányban kifejtett érvelésük logikusnak tűnt, de ez csak a látszat. Az állampolgársággal kapcsolatos kérdésre adandó igen a jobboldaliságukból adódóan érthető, azonban ezzel szembehelyezkedik a másik, kórház-privatizációs igenjük, illetve nemük, ha nem a kérdéshez való viszonyulás oldaláról, hanem jobboldaliságból adódó „kötelező” hozzáállást vizsgáljuk. Ebben az esetben nem a nacionalizmus mondatta a párttal, hogy le kell állítani a privatizációt, ahogy nem is a tényleges tőkeellenességük próbálja minduntalan a bankok ellen hangolni a közvéleményt (Magyarország jegybankjának az elnöke – Járai Zsigmond, korábbi pénzügyminiszter a FIDESZ kormány alatt), hanem a kormánypárttal való kényszerű szembenállás.
MSZP - két nem:
Pénzügyi szempontból érdekes párosítás, mert míg a költségvetés érdekében támadták a kettős állampolgárság intézményét (nem kevés politikai érdekkel fűszerezve), addig, bár az egészségügy érdekeit figyelembe véve, mégsem baloldali logikával, a magyar egészségügy részleges privatizációját tűzték ki célul, ami rövidtávon kormányzatilag kontrolálható, ugyanakkor, ismerve a magyar választók bizonyos szintű Kádár-nosztalgiáját és figyelembe véve a nyugat-európai és amerikai tapasztalatokat, hosszú távon rejt magában kockázatot is.
MDF – egy igen, egy nem:
Jobboldali szempontokat alapul véve logikus ajánlat, hiszen figyelembe veszi a nemzeti érzelmet és elfogadja a tőkés-rendszer előnyeit. Gazdasági szempontból a legkockázatosabb ajánlat, hisz mind a két válasz, egy-egy biankó csekk aláírását jelenti a későbbiekre nézve. Ha a politikai szempontokat is megvizsgáljuk, akkor azt is látni kell, hogy az MDF nem titkolt célja, miszerint önálló arcot kívánnak mutatni, többek között a FIDESZ alternatívájaként, szintén ebben az összetételben tudott legjobban megmutatkozni.
Munkáspárt – egy nem, egy igen:
Érdekes, de a pártideológiát nézve logikus döntés. Fontos tudni, hogy a munkáspárt volt az, aki a kórház-privatizációs törvény megsemmisítése érdekében elkezdte, és végig vitte az aláírásgyűjtést, mely a népszavazás kiírásához vezetett. Meglepő, de karakán döntés volt a munkáspárt részéről, hogy miközben folyamatosan törekednek arra, hogy bizonygassák: Magyarországon ők képviselik az igazi baloldali értékrendet, mégis, minimális különbséggel átvették az MSZP véleményét a kettős-állampolgársággal kapcsolatos kapcsolatban. Ezzel, bár a választók szemében, bizonyos mértékben azonosultak a szocialistákkal, a másik kérdésben vallott véleményükkel mégiscsak markáns különbséget mutattak, így kínálva alternatívát a baloldali, inkább szegényebb sorban lévő választóknak.
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|
