Ma már kevesen veszik a fáradtságot, hogy mélységében vizsgálják a közel tíz hónapja megtartott kettős népszavazás eredményét, még inkább: eredménytelenségét. Bár a két kérdés elindítói nem parlamenti pártok, mégis a két legnagyobb frakciót adó politikai erő küzdelmét hozta a referendum. Hogy lehet-e győztes hirdetni közöttük? Nem. Ebben a harcban csak vesztesek voltak. Veszített a jobboldal, akit saját szavazói buktattak bele a kérdésekbe, veszített a baloldal, mert szimpatizánsaik komolyan vették a passzív ellenállás lehetőségét, így nem mondták el véleményüket. De a legnagyobb vesztesek, akikről a szavazásnak szólnia kellett volna. Az ő problémájuk ugyanis veszített a súlyából a közvélemény előtt, márpedig nem a célok a fontosak, hanem az eredmények.
Alternatíva
Vizsgáljuk meg, hogy mely válaszok, milyen logika mentén próbálták igazolni szükségszerűségüket, illetve próbáljuk felfedni a válaszokban rejlő tévedéseket, hazugságokat és elhallgatott tényeket! Fontos tudni, hogy a kérdésekre nincs igazán jó válasz, hiszen nem egyértelműek a döntések következményei.
Kettős állampolgárság:
Igen:
-
A szétszakított magyarságnak joga van egy nemzeten belül egyesülni.
-
Határon túli nemzetrészeinknek így tudunk az anyaországiakhoz hasonló nemzetközi jogokat adni.
-
Az EU célja, a határok „ledöntése”, amit elősegíthetünk a magyarság egységes integrációjával.
Cáfolatok:
-
A nemzetegyesítéshez nem szükséges az egységes állampolgárság.
-
Az érintett országok egy része már jelenleg is, egy része pedig belátható időn belül tagja lesz az Uniónak, ami meghozza a jogokat. Ez az érv inkább azt szolgálja, hogy ezzel is a magyar felsőbbrendűséget hirdessük, főleg azokban az országokban, amelyek még nem csatlakoztak.
-
Az EU célja a tervezett és szervezett egyesítés, nem pedig a nacionalista ötletbörze általi átszervezés. Bizonyos politikai erők ezzel inkább a trianoni döntés ignorálását szeretnék jelezni.
Kettős állampolgárság:
Nem:
-
Nem jósolható meg előre az érintett országok kül- és belpolitikai reakciója.
-
Az áttelepülő polgárok nagy terhet rónak/róhatnak az anyaország pénzügyi rendszerére.
-
A szülőföldjükön maradóknak még inkább számítaniuk kell etnikai támadásokra.
Cáfolatok:
-
Ez az érv igaz, de megfelelő külpolitikával és az adott ország által nyerhető előnyök hangsúlyozásával a probléma kezelhető lett volna.
-
Bár számításokkal igazolták, hogy milyen mértékű áttelepülés, milyen mértékű plusz teherrel járna, de valós kutatások nem készültek a határon túliak szándékát illetően. Valós „veszélyt” jelentett volna viszont a jelenleg regnáló hatalomra az áttelepülők potenciális pártválasztása, mivel a jobboldal látványos „nemzetvédelme” alkalmas a szavazattoborzásra.
-
Akárcsak az első pontban, itt is a megfelelő külpolitika csökkenthette volna a fellépő veszélyeket, ezt azonban egyik párt sem tartotta fontosnak.
Kórház-privatizáció leállítása:
Igen:
-
Az egészségügy szétszakad, gazdagok és szegények ellátására.
-
Megszűnik az alapellátások ingyenessége.
-
A magánkézben lévő kórházakat könnyebben zárhatják be, ha nem termel megfelelő profitot.
-
Ha az állam nem tudja gazdaságosan működtetni, akkor a magánbefektető sem lesz rá képes.
Cáfolatok:
-
Ez a fajta tagolódás jelenleg is létezik, hiszen, aki megteheti, az egészségügyi ellátást külön biztosítás, vagy készpénzfizetés ellenében veszi igénybe.
-
Már ma is rengetek olyan ellátást lehet ingyenesen igénybe venni, ami ugyan állami finanszírozásban, de nem állami kezelésben működik, ilyen például a dialízis.
-
Megfelelő szerződésekkel biztosítható az adott intézmény működési kerete, akár a visszaállamosítás jogának fenntartásával is.
-
Ez egy roppant demagóg vélemény, hiszen nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy míg az állam, elavult és nagy költségekkel működő gépekkel oldja meg a szolgáltatást, addig a tőkés, egy sokkal korszerűbb gépparkkal, sokkal alacsonyabb működési költségekkel tudja költséghatékonnyá tenni az intézményt. Az állam nem rendelkezik a szükséges befektetések fedezetével, így kénytelen apránként, sokkal többet kifizetni, mint amennyibe egy egyszeri vásárlás kerülne.
Kórház-privatizáció leállítása:
Nem:
-
Az erre vonatkozó törvényt az AB megsemmisítette, így a népszavazás felesleges.
-
Egy átdolgozott kórház-privatizációs törvény elősegítené a pénzhiánnyal küzdő magyar egészségügy.
-
Az eddig, az egészségügyben megtörtént privatizáció sem jelentette a szolgáltatások fizetőssé válását (körzeti orvos, dialízis)
Cáfolatok:
-
Az a AB a parlament által már elfogadott kérdéssel kapcsolatban foglalt állást, így a későbbiekben ez a döntés semmire sem kötelezi, és semmiben sem gátolja az Országgyűlést.
-
Részint igaz, de nem szabad elfelejteni, hogy a magántőke bevonása nem jelentené, azt, hogy ezen intézmények állami finanszírozása megszűnne, mivel az Egészségbiztosító továbbra is finanszírozná az államilag biztosítottak ellátását. Ugyanakkor igaz, hogy a fejlesztésre szánt pénzek kevesebb intézményre oszlanának el, így valóban várható a minőségi fejlődés.
-
Ez igaz, ugyanakkor az is tény, hogy egy, a jelenleginél vegyesebb szerkezetű ellátási rendszerben az új gyógymódok várhatóan később kerülnének be (vagy egyáltalán nem) az alapbiztosítási rendszerben.
Publikálta null |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|