Ma már kevesen veszik a fáradtságot, hogy mélységében vizsgálják a közel tíz hónapja megtartott kettős népszavazás eredményét, még inkább: eredménytelenségét. Bár a két kérdés elindítói nem parlamenti pártok, mégis a két legnagyobb frakciót adó politikai erő küzdelmét hozta a referendum. Hogy lehet-e győztes hirdetni közöttük? Nem. Ebben a harcban csak vesztesek voltak. Veszített a jobboldal, akit saját szavazói buktattak bele a kérdésekbe, veszített a baloldal, mert szimpatizánsaik komolyan vették a passzív ellenállás lehetőségét, így nem mondták el véleményüket. De a legnagyobb vesztesek, akikről a szavazásnak szólnia kellett volna. Az ő problémájuk ugyanis veszített a súlyából a közvélemény előtt, márpedig nem a célok a fontosak, hanem az eredmények.
Általános ismertető
2004. december 5-én Magyarország lakosságát, a politikai elit egy olyan helyzetbe kényszeríttette (nem először a rendszerváltás óta), ami teljesen méltatlan volt. Az úgynevezett kettős népszavazás, a már korábban is ismert megosztó politikát volt hivatott tovább vinni, miközben a pártok folyamatosan azt harsogták, hogy egységes nemzetre van szükség, ráadásul nem csak határokon belül, hanem azokon kívül is. Elég valószínű, hogy ennek a színjátéknak volt a része az is, hogy nem, vagy csak nagyon kis mértékben engedték a szavazóknak megismerni döntésük esetleges következményét. Két, olyan kérdésből csináltak pártpolitikát, ami valójában sosem volt az, és nem is lehetett volna, tekintettel az érintett témák súlyára. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy politikusaink egytől egyig hazudtak nekünk, amikor saját alternatívájukat egyetlen és tévedés nélküli lehetőségként aposztrofálták. Ahhoz, hogy ezt észrevegyük, nem kell mást tennünk, mint hogy megvizsgáljuk, az általuk ajánlott lehetőségek tárházát:
MSZP – 2 nem, FIDESZ MPSZ – 2 igen, MDF – 1 igen és 1 nem, Munkáspárt – 1 nem és 1 igen.
Minden létező megoldást felkínáltak, miközben ugyanarról a két kérdésről, illetve az azokra adandó esetleges válaszokról beszéltek. Méltatlan és megalázó ez egy olyan országgal szemben, amely Ausburg, Mohács, Arad és Trianon után próbálja megtalálni önnön magát, miközben a szomszédjaink nacionalizmusa és állandóan előtörő kisebbségi komplexusunk minden felemelkedési, vagy tovább lépési kísérletünket durván megtorolja. Természetesen belpolitikai csatározásaik nem maradtak válasz nélkül sem az érintett országok, sem pedig az ott működő magyar szervezetek részéről, illetve a másik kérdésben, az egészségügyi dolgozók voltak azok, akik (érdekük, vagy belátásuk szerint) így, vagy úgy, de csatlakoztak valamely oldalhoz. Hosszú hetek és hónapok teltek el a politikai iszapbírózással, miközben a tényleges tájékoztatás és a párbeszéd még mindig váratott magára, és várat mind a mai napig, bizonyítva ezzel is azt, hogy egyik párt sem tartotta fontosnak a kérdéseket, csupán arra törekedett, hogy politikai tőkét kovácsoljon belőle. Azt természetesen már megszoktuk, hogy bármilyen döntést is hozzunk, minden érintett, a saját visszaigazolását látja benne, és miután (viszonylag) jó tanáraik voltak, ezt eléggé meggyőzően tudják képviselni felénk.
Publikálta null |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|