Pár évvel ezelőtt rájöttem: a macskajaj koránkeléssel ötvözve sosem kellemes. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor a kétnapos italozás után hajnali hétkor már autóban ülve kell zötykölődnie az M7-esen.

Hogy miért tettem? Mert a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület oly ritka e-mailjei közül az egyik egy háromnapos konferenciára invitált, amin az ország felsőoktatásbeli újságjai képviseltették magukat.

A Kaposvári Egyetem magazinja nem maradhat ki ebből, ezért a kiadó, a felelős szerkesztő és jómagam fogtuk magunkat, és némi fejfájással a tarsolyunkban elindultunk a fővárosba. Az út korántsem volt zökkenőmentes. Kezdve azzal, hogy csak nehezen sikerült rávenni kitűnő vezetőnket a „pihenésre”, pedig már nagyon kellett… De sikerült elhárítani a veszélyt. Két literrel könnyebben és koffeinnel dúsítva nyugodtabban folytattuk utunkat. Pesten érzékeny búcsút vettünk utastársainktól, majd belevetettük magunkat a tömegközlekedés káoszába. Cél: az Andrássy út, MÚOSZ székház. Egy óra múltán megállapítottam, hogy nincs olyan mozgólépcső Pesten, amin ne mentünk volna végig legalább egyszer. Le is késtük a megnyitót. Szomorúságunkat némi sörrel enyhítettük (hangsúlyozom, még tizenegy óra sem volt), megszívlelendő a kutyaharapást szőrivel szólásunkat. A hangulatos kerthelység verőfényes napsütésén nem enyhített tradicionális utazókalapom: a ruhatáros néni határozottan rámparancsolt, adjam neki, sapkában nem léphetek be az újságírók szentélyébe. Az nem tűnt fel neki, hogy éppen kifele tartok, én pedig a parancsoló hangtól meglepődve, engedelmeskedtem.

A program további részéből csak az állófogadást említeném- nem azért, mert jó volt a körözöttes szendvics, hanem mert csak erre értünk vissza. Szőke kolleginám felvilágosítása szerint a további fejtágítások Mátrafüreden lesznek, ami csak tíz kilométerre van Pesttől. Hiányos földrajzi ismereteim miatt megnyugodva foglaltam el helyem az ordenáré-lilára festett buszon, és pihentető álomba merültem. Negyed óra múlva már meg is álltunk- de csak azért, mert valakiből kiköszönt a körözött, muszáj volt mellékhelységet keresnie. A következő két óra, mit a buszon töltöttünk (Mátrafüred ugyanis NEM tíz kilométere van Pesttől) egyhangú lábadozásból állt, semmi mellékzönge. Az Avar Hotel három csillaga biztatóan ragyogott ránk a barna cégérről- nocsak, ebből még lehet valami. A kétágyas szobák minibáros, tévés, különvécés kényelme hamar családiassá tette a légkört. A vacsora (utálok a tömegnek háttal ülni) nagyon jó volt, de az utóbbi időben sörön edzett gyomrom köszönte, nem kért belőle két falatnál többet.

Éljen az ismerkedés, pajtások!- alaptétellel felvértezve nekiestünk az éjszakának és az újabb sörösüvegeknek. E kettő kiütéssel győzött, úgyhogy az estéből csak annyi maradt meg, hogy egy kanapé mellett fekszek egy üveget szorongatva, és a halál dimenzionális mibenlétéről vitatkozom egy szintén elázott győri kollégával hajnali háromkor.

Másnap reggel úgy éreztem, hogy a fejemben tomboló törpeklán sehogy sem akarja abbahagyni a tamtamozást, sőt, néha a négereket meghazudtoló ütemérzékkel robbantották szét elnyűtt koponyámat. A svédasztalos reggeli enyhített ugyan a nyavalyáimon, viszont a következő néhány órát ott kellett töltenem, ahová a király is csak egyedül jár…

Viszont bele tudtam mélyedni a felsőoktatás sajtótermékeibe. A délelőtti előadások nagy része nem volt újdonság: MESE- történelem, egy kis technikai upgrade, majd ebéd. Szintén nem tettem nagy kárt az amúgy kitűnő ételekben. Lassan rítussá válik, hogy az ilyen konferenciákon meglátogatjuk a vendéglátó szaunáját és úszómedencéjét. Ezt itt sem hagytuk ki: az előbb említett győri kollégámtól kértem egy nadrágot, mert- fájdalom- a sajátomat otthon hagytam. Az árfolyamokat figyelembe véve, valamint a körülötte levő egynapos haverok buzdítására két sört kellett ígérnem. De a tranzakció sikeresen lezajlott, már mehettem is csobbanni. Az uszoda-rész kész labirintus: nehezen találtuk meg az öltözőt, de kárpótolt a szenvedésért, hogy koedukált volt…

A medencében aztán ifjonti lelkesedésünk alaposan lehűlt. Gyanús volt, hogy senki nincs a víz közelében, villanyok sem égnek. Nem csoda: a víz nagyjából tíz fokos volt. Azért hősiesen úsztunk pár hosszt, majd fél órára bevonultunk a szaunába felolvadni. Imigyen felfrissülve, beültünk a következő programra: MSZP- FIDESZ felsőoktatás-politikai eszmecsere. No comment, pártpolitikával nem foglalkozunk. Egy óra szünet, majd vacsora. Csoda történt: meg bírtam enni az adagomat. Egy kollégám, aki iránt kellő ellenszenvvel viseltettünk, erősen sóvárogva bámulta sörünket, mert az ő asztaluknál nem volt. Hát, ember akkora élvezettel nem ivott még sört, mint mi: minden korty előtt poharunkat megemelve átköszöntünk neki, amit egyre szúrósabb tekintetekkel honorált. Majd lassan, elnyújtott mozdulatokkal inni kezdtünk: hosszú, hűs kortyokban. Nagyon jól éreztük magunkat. Következő felvonás: készülődés az estére. Év írása pályázat díjkiosztója- ez volt, illetve lesz a legerősebb motiváló tényező az újságíró- palántáknak. A nem csupán tizenöt perc hírnév, kézfogás, reflektorfény, vakuk villogása, a jól végzett és elismert munka öröme az arcokon. Igen, ezt mindenki el akarja érni. Aztán buli.

Frei Tamásra hajazó előadóművész barátunk szintetizátorával közel hozta hozzánk az örökzöldeket, de mivel nem vagyok növényevő, és azért minimális zenei igényeim is vannak, inkább sörözéssel próbáltuk pótolni a hiányzó lelkesedést. Az éjszaka előrehaladtával a hangulat fokozódott. Olyannyira, hogy egy köntösbe burkolt hetvenes dáma panaszt tett a portán a hangzavarért. Mivel nem vettünk részt a táncos mulatságban (mondom, azért mindennek van határa; egyébként invitáltak, de szilárdan elhárítottunk minden kezdeményezést), hanem a pultot támasztottuk ezerrel, így barátilag, sörösüvegeinket megemelve köszöntöttük az öreg hölgyet. A reagálást nem hallottuk, de már a szívrohamtól féltettük szegény matrónánkat. Majd barátommal nem lebecsülendő duettbe kezdünk: sörösüvegeinket mikrofonként használva, Charlie dalait adtuk elő meglehetősen élethűen. Legalább jót röhögtek páran. A bulit aztán áttették egy másik helységbe. Egy darabig ott is szemléltük a társaságot, de amikor már a legkevésbé vonzó hölgyeket is tüzetesen megvizsgáltuk, megállapítottuk, hogy ideje lenne menekülőre fogni a dolgot. Így hát békés álomba zuhantunk. Ezzel sikerült kikerülni az alkohol élettani hatásainak egyikét: reggel, a másik oldaladra fordulva, valami nagyon csúnyát láthatsz. Én csak a felelős szerkesztő barátomat láttam, de szépségét meg sem próbáltam megítélni…

Végül felvirradt a szombat reggel is: Fekete Istvánt idézve: két fejem volt, és mindegyik külön- külön fájt. Svédasztal, pakolás, búcsú (egy doboz sör szánalomból a gatyáért cserébe, amit a minibárból emeltem el), randa lila busz, másfél óra zötykölődés. Általános másnaposság, nyöszörgés mindenfelől. Pest, metró (rohadt mozgólépcsők, már megint), déli. A várakozás egyhangúságát csak az törte meg, hogy egy galamb rápöttyintett az újságomra. Nem szeretem a galambokat. Délután értünk vissza Kaposvárra, és holtfáradtan betámolyogtunk a kollégiumba. Többre nem emlékszem.

Publikálta null
		Egyetem Kutnyák Zsolt Építőipar TT Kft. Helyilap Kaposvár Online Intézmények Klebelsberg Középiskolai Kollégium - Kaposvár Táncsics Mihály Gimnázium - Kaposvár Kereskedelem Mediterran Udvarház Kft. Kistérségek Kaposvári Kistérség Szolgáltatás Kaposlogisztika Területfejlesztési Önkormányzati Társulások Kaposvár és Környéke Kistérségi Önkormányzati Területfejlesztési Társulás Kaposvár-Somogyjád Térség Vidékfejlesztési Közhasznú Társaság Választókerület(ek) Somogy Megye 01. számú Országos Egyéni Választókerület Somogy Megye 02. számú Országos Egyéni Választókerület