A világban eddig fellépő vallások és valláshirdetők száma felbecsülhetetlen. Voltak, amikről csak sejtjük, hogy valaha léteztek, voltak, amik mai napig tartó nyomot hagytak mindennapjainkban. Bizonyos vallások kulturális hatásai annyira belénk ivódtak, hogy előképzettség nélkül fel sem tűnik jelenlétük.
Amíg az elmúlt ezredekben mindennaposak voltak a vallásra hivatkozó mészárlások, amit az aktuális politikai, vagy ha jobban tetszik világi hatalmak is támogattak, addigra ma annyi változott, hogy az egyház és az állam szétválasztását célzó törekvések legalább ebben megmutatkoznak. Nyíltan, egyetlen állam sem támogatja a vallási alapon történő üldözést, legfeljebb saját hazájukba hoznak olyan törvényeket, melyek lehetetlenné teszik az adott államvallással való szembefordulást. Több évtizedes múltra tekint vissza, hogy bizonyos egyházi vezetők világméretű megbékélést hirdetnek. Elképzelésük, hogy ne a különbségeket, hanem a közös célokat tekintsük alapnak, egymás megítélésében. Nehéz az egyházakat részenként szemlélni, így nehéz az is, hogy bizonyos hitelemektől eltekintve nézzünk egy vallásra. Szépnek tűnő gondolat, de nélkülöz minden realitást. Azok, akik ennek az elvnek a helyességét hirdetik, pont a vallás, vagy még inkább a hit legfontosabb alapvetéseit nem veszik figyelembe. Meggyőződésem, hogy a hit, a legmagasabb rendű tudás. Ez azt jelenti, hogy a hívő ember meg van győződve arról, hogy az ő hite az egyetlen valódi alapokon nyugvó hit, vagyis mindenki, aki mást állit, az téved. Ezek után, vajon miként lenne elvárható egy (akármilyen) hitet megélő és gyakorló embertől, hogy tolerálja egy másik „elmélet” torzulásait? Miről tudna beszélgetni egy keresztény, egy zsidó, egy muszlin, vagy akár egy buddhista? Annyira más elképzeléseink vannak az élet keletkezéséről, a halál utáni „jövőről”, az Istenünknek tetsző életről, hogy legkésőbb a harmadik mondatnál összetűzésbe keverednénk újdonsült beszélgetőtársunkkal. A monoteista vallások sajátja, hogy nem fogad el más Isteneket. Hibaként, de még inkább bűnként tekint az Istent megtagadókra. Ahogy azokra is, akik Istent saját, önös céljaikra akarják felhasználni. Bár magánemberként az a feladatunk, hogy mindenki számára megismertessük Istenünket, nem ítélhetünk el senkit csak azért, mert más véleményen van mint mi, ugyanakkor tudnunk kell, hogy hol a határ az emberi kapcsolatok terén. Az egyházak nagy összeborulása nem mutat mást, mint befolyásuk növelésére való törekvést. Szép gondolat, hogy szembeforduljunk az emberek vallási alapon való megbélyegzésével, de ennek jegyében olyan elképzelések hangoznak el, amik többet ártanak a hitnek, mint a keresztes háborúk és az iszlám dzsihád együttvéve. Nőjünk fel hitünkhöz. Fogadjuk el a másik embert, mint embert, szeressük, mint egyet, aki Isten teremtménye, de ne higgyük, hogy feladatunk túlnőhet rajtunk. Az igaz hit nem szólhat az elfogadásról, csak kizárólag a szeretetről. Elfogadni egy „idegen” hitet, annyit tesz, mint feladni sajátunkat. Az embert kell elfogadni, nem vallását!
És ne feledjük! Boldog névnapot: Ábrahám...
Publikálta null |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|